Egykor az etika, ma a jogalkotás tiltja a rabszolgaságot, hiszen ez az ember teljes kizsákmányolását, megalázását jelenti egy magasabb rendű személy által. Az igazságtalan bánásmód ma még inkább felborzolja a kedélyeket, viszont ez nem volt mindig így. Egyes kultúrákban a rabszolgaság jelentette az egyetlen biztos utat a halállal szemben.
A rabszolgatartás mint státuszszimbólum
A legismertebb rabszolgatartási kultúra kialakulása az 1600-as évekre tehető, amikor is angol, francia és spanyol gyarmatosítók tucatszámra vitték saját földjükre az Újvilág lakosait. Hamarosan úri mulatság lett számolni, hogy kinek mennyi, és milyen rabszolgája van: afroamerikai, indián, nő, férfi, gyerek. Számos film szemlélteti a 17. századra jellemző rabszolgatartást, és minden bizonnyal egyik sem szól mellette. Hiszen az elhurcolt embereket állati körülmények közötti életre kényszerítették, hosszú és nehéz munkával teltek a napjaik, arról nem beszélve, hogy a földesúr éjszakánként hogyan használta ki a testüket. Mégis, a gyarmatosítást megelőzően egészen máshogy tekintettek erre a sanyarú életformára, és merőben más sorsa volt a rabszolgáknak.
A nőket nem ítélték rabszolgának
Már a Tóra, a zsidóság szent tekercsei, az Ószövetség első öt könyve is említést tesz a rabszolgatartásról. A Krisztus előtti időkben nem azért kényszerítettek egy embert rabszolgaságra, mert idegen földrészről származott, és ezáltal úgy gondolták, hogy bármit megtehetnek vele. A zsidó nép saját köreiben ítélt rabszolgaságra egyes embereket. A férfiakat lopás vádjával kényszerítették erre a sorsra.
A bűn mértékétől függött, hogy kinek milyen hosszan kell elviselnie a rabszolgaságot.
Gyakran néhány évig raboskodtak a bűnösök egy-egy udvar szolgálatában. Az ő feladatuk volt, hogy elvégezzék a nehéz fizikai munkát, mint a bálványok és hatalmas kőtemplomok építése. Ez idő alatt a családjuktól elzártan éltek, és mai mércével elviselhetetlen körülmények között laktak: sötét pincékben vagy állatoknak épített ólokban. Amikor lejárt a büntetés ideje, visszamehettek a családjukhoz. Nőket azonban semmilyen szín alatt nem kényszerítettek rabszolgaságra a törvény szerint. A tekercsek megtiltották a nemi visszaélések miatt, hogy nőket a családjuktól távol végzendő kényszermunkára ítéljenek. Tehát nem lehettek rabszolgák. Noha a nők is követtek el bűnöket, és amennyiben nagyobb vétekről volt szó – mint például a házasságtörés –, úgy halállal fizettek a tettükért.
A gyerekeknek egyfajta túlélést jelentett
Időben közel jár ehhez a Római Birodalom által fenntartott rabszolga-társadalom. A rómaiak azonban nem engedték vissza egykönnyen a családjukhoz az elítélteket. A férfiakat szórakoztatás céljából egymással vagy állatokkal szembeni harcra kényszerítették, őket nevezzük gladiátoroknak.
A nőket a testük által használták ki a végletekig, és a gyerekeknek sem volt könnyebb, csakhogy számukra a rabszolgaság a túlélést jelentette.
A szegény családok lopásból életek, így a férfiak hamar a küzdőtéren találták magukat, míg a nők egy helytartó ágyában. A gyerekek tehát magukra maradtak, viszont amennyiben őket is kényszermunkára ítélték, tudták, hogy legalább az élelmük biztosított. Semmi esetre sem várt fényes jövő a rabszolgasorban nevelkedett gyerekekre – egyetlen kultúrában sem –, ez csupán a túlélés egyik formája volt a korabeli emberek szemében.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
