Pulitzer József

Mire vágyunk, ha az aktuális hírekről szeretnénk tájékozódni, legyen az politikai, kulturális vagy gazdasági jellegű? Szeretnénk, ha az információ pontos lenne, megbízható forrásból származó és hiteles, amihez persze szükség van a függetlenségre is, hogy befolyásolás nélkül támaszkodhassunk az objektumra. Pontosan ezek voltak Pulitzer József alapelvei is az újságírással kapcsolatban.

A Pulitzer-díj

A róla elnevezett rangos elismerés nem az egyetlen szakmai örökség, amit a médiareformer sajtómágnás maga után hagyott. A legelső újságíróképzés, mely a Missouri Egyetemen indult, Pulitzer kezdeményezésén alapult, de halála után szintén az általa erre a célra hagyományozott 2 millió dollárból indulhatott el a New York-i Columbia Egyetemen 1912-ben az Újságíró Felsőiskola is. Ez ma is a szakma legnagyobb presztízsű képzését biztosító intézménye, amely a szintén posztumusz útjára indult Pulitzer-díjat is odaítéli az arra érdemes újságírónak évente, az egyetem egy független bizottságának választása alapján, 1917 óta.

Emigráns újságíróból sajtómágnás

Édesanyja révén németül jól beszélt, ezért első újságírói feladatait már Amerikába vándorlása után, de még mindig nagyon fiatalon, mindössze 18 évesen, egy német nyelvű lapnál láthatta el, ahol a zsenge kora ellenére is már sok mindent megélt és kipróbált fiatalember stílusos írásainak hamar sikere lett.

A lapban ráadásul folyamatosan részesedést is vásárolhatott magának, így gyorsan kezdte kinőni St. Louis városát, ahol előbb tulajdonosa, majd felvirágoztatója lett lapjának. Még mielőtt azonban a Nagy Alma felé vette volna útját, 32 évesen megalapította a St. Louis Postot. 1883-ban pedig immár New Yorkban megvásárolta a The World című lapot, és rövid időn belül megsokszorozta olvasottságát. A kezdeti lépésekhez szükséges anyagi forrást tehetős és befolyásos családból való feleségének köszönhette, de sikerei révén hamar saját eszközeire is támaszkodhatott nagyívű beruházásainál. A figyelemfelkeltő hangvételben tálalt, visszaéléseket felfedő, korrupciós ügyeket felgöngyölítő oknyomozó írások mellett könnyedebb témák, például kifejezetten nőknek szóló tartalmak, sporthírek és a figyelem fenntartására, a kínálat színesítésére, valamint a vizuális hatás fokozására még karikatúrák is megjelentek általa.

Bulvár és oknyomozó újságírás

Megteremtője volt a mai bulvár újságírás műfajának is, miközben fajsúlyos politikai és gazdasági cikkeivel a demokrácia előmozdításán hatékonyan ügyködött. Nevéhez fűződik a sárga lapokként is ismertté vált szenzációhajhász újságírás és a képregénynyomtatás is, de a komoly témákat feszegető, tényfeltáró újságírás is az ő keménykezű, ám igényes és mindenre kiterjedő szakmai felügyelete alatt teljesedhetett ki.

Bár a közvéleményt az eddig megszokottnál hitelesebben tájékoztatták az olyan provokatív és kedélyeket borzoló cikkek, mint az oknyomozó Nellie Blynak az elmegyógyintézetbeli visszaélésekről betegnek álcázottan írt sorozata, sokaknak mégsem voltak ínyére. Így gyenge egészsége sok támadást kellett, hogy átvészeljen. Még Theodore Roosevelt is beperelte lapját rágalmazásért, de a bírósági ítélet megállapította, hogy Pulitzer jogosan vádolta az elnököt a Panama-csatorna építésével kapcsolatban mintegy 40 millió dollár jogtalan kifizetésével. 

Pulitzer József, a Szabadság-szobor megmentője

Emellett elévülhetetlen érdemei voltak többek között Munkácsy Mihály amerikai útjának megszervezésében és lebonyolításában, valamint a New York-i Szabadság-szobor talapzatának felépítésében.

A New York, de talán egész Amerika és a szabadság szimbólumaként is gyakran szereplő amerikai Szabadság-szobor Franciaország ajándékaként érkezett a Nagy Almába. A két ország közti eredeti megállapodás értelmében a tengerentúliaknak elegendő volt, azaz lett volna, a talapzat felállításáról gondoskodni. Az ehhez szükséges forrást azonban központi pénzekből nem sikerült kiszorítani, mert a döntéshozók álláspontjai számos ponton eltértek: kiről legyen inkább szobor, mit ábrázoljon, stb. Pedig a gáláns francia „szuvenír” már csak arra várt, hogy új otthonában talpra állítsák. Pulitzer kezébe vette a szobor ügyét, és újságjában, a New York Worldben arra kérte olvasóit, hogy

adományaikkal mozdítsák elő a talapzatállítás nemes ügyét.

120 000 ember mintegy 100 000 dollárja járult így hozzá a megvalósuláshoz, melyben Pulitzer elévülhetetlen érdemeit a városvezetés sem akkor, sem azóta nem leplezte.

Makóról indult, egy hajóra vonult vissza

Harcias kedvét, katonai konfrontációktól sem visszariadó bátor kitartását talán onnan merítette, hogy az 1848-as forradalom élményeit még csecsemőként, szinte az anyatejjel szívta magába Makón az akkor még Politzer nevet viselő gyermek. A Morvaországból hazánkba települt család éppen azt a várost választotta magának lakhelyéül, ahol Galamb József, a Ford híres T-modelljének tervezője és Páger Antal egykori jeles színművészünk is meglátta a napvilágot, így az amerikai Szabadság-szobor talapzatán kívül Makón is emléktábla, róla elnevezett utca és szobor őrzi emlékét. Egyes anekdoták szerint még Budapesten egy nézeteltérés végkifejleteként számtantanárának lekevert egy tekintélyes pofont, majd a vadnyugaton rálőtt egy képviselőtársára az ülésteremben, mégis a küzdelmektől és összecsapásoktól sem tartó fiatalember katonai ambícióit nem támogatta sem a francia idegenlégió, sem az osztrák, sem a brit haderő. Ennek oka feltehetően gyermekkora óta gyenge látása volt, melyet élete utolsó évtizedére teljesen el is veszített. Szeme világának romlásával idegrendszere is megtépázódott, a világ zajától visszavonultan élt hajóján, s ott érte a halál is 1911-ben.

Ha szívesen olvasol más kalandos sorsú magyar újságíróról is, regénybe illő életéről írt korábbi cikkünk is érdekelhet.