A bőr, amelyben élek című film egy plasztikai sebész (akit Antonio Banderas alakít) „ámokfutását” dolgozza fel, aki a tudomány határait feszegető beavatkozásokat hajt végre egy fiatal férfin, míg az tetőtől talpig nő nem lesz. A híres spanyol filmrendező, a szokatlan meglátásairól is híres, Oscar-díjas Pedro Amodóvar még saját extrém vízióin is túltett ezzel a 2011-ben készült munkájával.
Már az ókorban is végeztek beavatkozásokat
Ha ennyire bonyolult kihívásokkal nem is szembesül a plasztikai sebészet a hétköznapokban, mégis nagy utat járt be még 1962 óta is, amikor az első sikeres mellnagyobbító műtétet elvégezték. Hát még azóta mekkora fejlődésen mentek keresztül a szépészeti beavatkozások, mióta az ókori Egyiptom fáraói akartak maguknak kisebb fület vagy szebb orrot altatás nélkül. Talán éppen ők,
Mézbe forgatta rabszolgáit ez az egyiptomi fáraóAz egyiptomi rabszolgáknak nem volt olyan sanyarú a sorsa, mint hinnénk, de azért akadt fáraó, akinek furcsa követelései voltak.
Tovább olvasomaz ókori Egyiptom uralkodói voltak az elsők, akiknek a szépségért valóban szenvedniük kellett.
A „műtéte” ugyanis eleinte nem csak altatlás nélkül, de minimális és kezdetleges fájdalomcsilapítás mellett zajló, bőrfelszíni helyreállító, illetve, orr-. fül-, valamint állkapocsszépítő beavatkozások voltak.
Még mindig bőven időszámításunk előtt, a 8-7. században Indiában élt orvos, Sushruta közzétette az ősi orvoslás egyik alapkövének számító Sushruta Samhita című értekezést, melyben a sebészetnek különleges szerepet szánt. Olyannyira, hogy a mű ismerői hajlamosak arra azóta is mint a sebészet leírására hivatkozni, holott az az orvostudomány minden területére kitér. Az ősi szanszkrit nyelven íródott mű, Sushruta korszakalkotó munkája később a Római Birodalomban alkalmazott orvoslásnak is az alapját adta. Itt már az egyik fő újítás is szerepelt, miszerint a sérült területek esetében
nem a csonkítás, hanem a helyreállítás lenne az elsődleges cél. Az orr-, fül- és ajakhelyreállításhoz, szükség esetén a homlokból kölcsönöztek bőrt.
Kevés ügyes próbálkozás akadt
A sötét középkorban, a 13. századtól szünetelt a plasztikai sebészet fejlődése. III. Incét az egyik legfiatalabb pápaként, 37 évesen iktatták be; az egyik legnagyobb hatású egyházfőként tartják őt számon, még akkor is, ha pápai 18 éve alatt, vallási okokból betiltotta mindenféle műtéti beavatkozás gyakorlatát. Kevés kivételtől eltekintve, szinte a 19. századig megtorpant így az orvoslás ezen ágának fejlődése.
Csak a 16. századi olasz Gaspare Taglioacozzi jelentett ez alól kivételt, aki már a felkarból, és nem a homlokból vette a helyreállításhoz szükséges bőrt, s azon is igyekezett, hogy műtét közben minél kisebb vágást ejtsen. Törekvéseiben azonban csak kevés követőre talált.
A fénykor kezdete
A szépészeti eljárások reneszánszának nem csak az kedvezett, hogy a 18. század végén leporolták a korábbi eredményeket, és egy újságban közzétették, felélénkítve ezzel a téma iránti érdeklődést, de a fertőtlenítés, a sterilizálás és az altatás módszereiben addigra bekövetkezett fejlődés is hozzájárult ahhoz, hogy Friedrich Dieffenbachra már mint a plasztikai sebészet alapítójára emékezhessünk.
Ezért megy plasztikai sebészhez egy férfi: a legnépszerűbb beavatkozásokÚgy tűnik, már a férfiak sem mondanak nemet a különféle fiatalító kozmetikai eljárásokra. Sőt, egyre többen keresik a szépészeti eljárásokat.
Tovább olvasom
Az első világégés aztán olyan forradalmian új fegyverekkel roncsolta a harctéren küzdők testét, amely új kihívások el állította a helyreállító beavatkozásokat végző orvosokat is. Az új fegyverek mind brutálisabb károkat okoztak a katonákban, akik jóllehet, túléltek egy-egy súlyos támadást, de alapvető életfunkcióik is maradandó károsodást szenvedtek. A legfrissebb harcászati eszközök okozta, soha korábban nem látott sérülésekre új „gyógymódokkal” kellett reagálni, mert a korábbiak elégtelennek bizonyultak, jegyzi meg Lindsey Fitzharris orvostörténész, a The Facemaker című tanulmány szerzője.
Egy koponyájában vagy állkapcsában torzulást szenvedett katona, vagy egy beszédkészségét, esetleg a rágás képességét, netán az alapvető mimikai funkcióit elveszített beteg életminőségének emberi szinten tartásához új megoldásokra lett immár szükség. Mindez pedig érzelmi traumájuknak minimálisra csökkentéséhez is nélkülözhetetlennek bizonyult.
A kor, amely nélkül a plasztikai sebészet nem létezhetne
Franciaországban is létesült ugyan az Amerikai Egyesült Államok jóvoltából olyan klinika, ahol az arcsérültek funkcionális helyreállítására törekedtek, de ahhoz, hogy az eredmény valóban túlmutasson a tüneti kezelésen, és a látvány viszonylagos helyreállítása felett biztosítsa az eredeti feladatellátást is, a csontok, az izmok és a bőr manipulálására is szükség volt.
Az efféle beavatkozások elvégzésében jeleskedett az 1917-es alapítású angliai Queen Mary Kórházban dolgozó új-zélandi sebész, Harold Gillies is, aki saját fejlesztésű új technikájával és agilis gyógyító kedvével mintegy 11 ezer rekonstrukciós műtéti beavatkozást hajtott végre nagyjából 5 ezer sérült katonán. Gillis ugyanis feismerte, hogy a poszttraumás kozmetikai sebészet nemcsak a fizikai elváltozások helyreállítását segítik, de visszaadják a háborús sebesültek méltóságát, identitását és társadalmi visszailleszkedésüket is.
Ma már egészen extrém felhasználása is ismert a plasztikai sebészetnek, erről ebben a korábbi cikkünkben is olvashatsz.
Új arcot adnak bűnözőknek ezekben a titkos kórházakbanTitkos kórházakban plasztikai műtéteket végeznek, hogy a csalók és bűnözők új külsővel tudjanak eltűnni a hatóságok elől.
Tovább olvasom
