ókor rabszolga

Bár a rabszolgaság mindenütt jelen volt, a hadifoglyok, a kalózok áldozatai, az adósság vagy az elhagyatottság miatt szorult helyzetbe jutottak mind másoknak alárendelve találták magukat. A rabszolgasors sokszor attól is függött, hogy ki hol élt. Más feltételek és szabályok vonatkoztak például az ókori Rómában vagy az Egyiptomban élőkre. Az egyikük sorsa kevésbé volt sanyarú.

A rabszolgák csak álmodtak a szabadságról

A római rabszolgák élete egyáltalán nem volt irigylésre méltó, hiszen szabadságuktól és méltóságuktól teljesen megfosztották őket. A birodalom társadalmi hierarchiája nyilvánvaló volt, a rabszolgák a legalsó szinten kaptak helyet, és nem emberként, hanem tulajdonként bántak velük. Ennek ellenére a Római Birodalom nagysága és nagyszerűsége ezeknek az elnyomott embereknek a vállán nyugodott.

A rabszolgák feladata igen változatos volt, a házimunkától a bányákig mindenhol foglalkoztatták őket. Életük legnagyobb részét a munka tette ki, a magánélet kialakítására nagyon kevés teret hagytak nekik. Igaz volt ez azokra is, akik magasabb rangú feladatot láttak el, például a császári háztartásban vagy állami rabszolgákként szolgáltak.

Egyáltalán nem volt irigylésre méltó azoknak a sorsa, akiket az arénába küldtek gladiátorként harcolni. Közülük néhányaknak sikerült hírnevet és szabadságot szerezni, de a legtöbbjük meghalt. A legszerencsétlenebbeknek jutott a legrosszabb körülmények között a legnehezebb munka, ezek a rabszolgák a bányákba kerültek. 

A szabadság a legtöbb rabszolgának csak egy elérhetetlen vágyálom maradt, hiszen csekély lehetőségük nyílt arra, hogy függetlenséget nyerjenek. Leginkább a házasság kínált nekik erre alkalmat, de a felemelkedésnek ez az útja is csak ritkán adatott meg. 

Ha a szökött rabszolgát tulajdonosa visszakapta, kivétel nélkül megbüntette. Ennek legáltalánosabb módja a korbácsolás volt, de semmi nem tiltotta, hogy a tulajdonos megállás nélkül dolgoztassa a rabszolgát, vagy forró vasalóval megbélyegezze, esetleg a bányákba küldje. Ha a tulajdonos később eladta a rabszolgát, közölnie kellett az új tulajdonossal, hogy a rabszolga már szökött, különben az új tulajdonos követelhette vissza a pénzt, amit kifizetett.

A szaturnália szabadságot adott a rabszolgáknak

Azok a rabszolgák, akik a szerencsésebbek közé tartoztak, az ókori Rómában néhány ünnepnapon pihenőidőt kaptak. Ilyen volt például a december 17. és 24. között megrendezett szaturnália, amit Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek, és a Római Birodalom egyik legnagyobb mulatságának számított. Szaturnusz a mitológia szerint Jupiter apja volt, akit a rómaiak a görög Kronosszal, az idő urával azonosítottak. Miután fia letaszította a trónról, Szaturnusz az emberek világába menekült, ahol királyként uralkodott, népének megtanította a földművelést, és ezzel elhozta számukra az aranykort.

A szaturnália az önfeledt dorbézolásról szólt: minden munkát beszüntettek, engedélyezték a mások tiltott szerencsejátékokat, és a társadalmi különbségek is megszűntek. 

A nép szórakoztatásáért a császár felelt, aki cirkuszi versenyeket, gladiátorjátékokat, felvonulásokat és hatalmas nyilvános lakomákat szervezett. Ilyenkor mindenki evett, ivott, és a mulatság közben még a szaturnália királyát is megválasztották, aki ettől kezdve bármilyen parancsot kioszthatott, a többségnek pedig engedelmeskednie kellett.

A szaturnália egyes elemei hasonlítottak a karácsonyi szokásokhoz, például örökzöld növényekkel díszítették fel az otthonokat, és meg is ajándékozták egymást, de elsősorban nem a családtagjaikat, hanem a barátaikat. 

Egyiptomban jövedelmet kaphattak a rabszolgák

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a rómaiakkal ellentétben Egyiptomban sokszor jobb körülmények között éltek a rabszolgák, akiknek még a szabad parasztoknál is jobb életük volt, hiszen nem csak fizikai munkát végeztek, jogaik is voltak, sőt akár fel is szabadulhattak.

Egyiptomban, bár a rabszolgák gyermekeit gyakran gazdáik tulajdonának tekintették, ennek ellenére viszonylag jól bántak velük, kemény fizikai munkának csak ritkán tették ki őket. Ehelyett gyakran mesterséget tanítottak nekik, vagy elméleti oktatásban részesültek. De a rabszolgák közül sem végzett mindenki kényszermunkát. Egyesek adminisztratív feladatot kaptak, például írnokok vagy könyvelők voltak. Ezeket a pozíciókat nagyon tisztelték, és bár a legtöbb írástudó szabad volt, néhány rabszolga is betöltötte ezeket a szerepeket. 

Kevésbé volt okuk panaszra a királyi háztartásokban élő rabszolgáknak is. A királyi család vagy a nemesség szolgálata magasabb státuszt, jobb életkörülményeket és több előrelépési lehetőséget kínált számukra. 

Mindemellett Egyiptomban a rabszolgák felszabadulásához többféle út is vezetett. Egyebek között meg is vásárolhatták a szabadságukat, de a fáraó vagy a gazdáik fel is szabadíthatták őket hűséges szolgálatukért. A társadalmi mobilitást segítette továbbá, hogy az eladósodott rabszolgák gyakran csak addig szolgáltak, amíg adósságukat vissza nem fizették.

Tudtad, hogy a Colosseum annyi néző befogadására volt alkalmas, mint manapság a legnagyobb stadionok?