Bár a rabszolgaság mindenütt jelen volt, a hadifoglyok, a kalózok áldozatai, az adósság vagy az elhagyatottság miatt szorult helyzetbe jutottak mind másoknak alárendelve találták magukat. A rabszolgasors sokszor attól is függött, hogy ki hol élt. Más feltételek és szabályok vonatkoztak például az ókori Rómában vagy az Egyiptomban élőkre. Az egyikük sorsa kevésbé volt sanyarú.
A rabszolgák csak álmodtak a szabadságról
A római rabszolgák élete egyáltalán nem volt irigylésre méltó, hiszen szabadságuktól és méltóságuktól teljesen megfosztották őket. A birodalom társadalmi hierarchiája nyilvánvaló volt, a rabszolgák a legalsó szinten kaptak helyet, és nem emberként, hanem tulajdonként bántak velük. Ennek ellenére a Római Birodalom nagysága és nagyszerűsége ezeknek az elnyomott embereknek a vállán nyugodott.
A rabszolgák feladata igen változatos volt, a házimunkától a bányákig mindenhol foglalkoztatták őket. Életük legnagyobb részét a munka tette ki, a magánélet kialakítására nagyon kevés teret hagytak nekik. Igaz volt ez azokra is, akik magasabb rangú feladatot láttak el, például a császári háztartásban vagy állami rabszolgákként szolgáltak.
Egyáltalán nem volt irigylésre méltó azoknak a sorsa, akiket az arénába küldtek gladiátorként harcolni. Közülük néhányaknak sikerült hírnevet és szabadságot szerezni, de a legtöbbjük meghalt. A legszerencsétlenebbeknek jutott a legrosszabb körülmények között a legnehezebb munka, ezek a rabszolgák a bányákba kerültek.
A szabadság a legtöbb rabszolgának csak egy elérhetetlen vágyálom maradt, hiszen csekély lehetőségük nyílt arra, hogy függetlenséget nyerjenek. Leginkább a házasság kínált nekik erre alkalmat, de a felemelkedésnek ez az útja is csak ritkán adatott meg.
Az elnyomás elleni lázadásokat és szökési kísérleteket pedig brutális megtorlás követte.
Ha a szökött rabszolgát tulajdonosa visszakapta, kivétel nélkül megbüntette. Ennek legáltalánosabb módja a korbácsolás volt, de semmi nem tiltotta, hogy a tulajdonos megállás nélkül dolgoztassa a rabszolgát, vagy forró vasalóval megbélyegezze, esetleg a bányákba küldje. Ha a tulajdonos később eladta a rabszolgát, közölnie kellett az új tulajdonossal, hogy a rabszolga már szökött, különben az új tulajdonos követelhette vissza a pénzt, amit kifizetett.
A szaturnália szabadságot adott a rabszolgáknak
Azok a rabszolgák, akik a szerencsésebbek közé tartoztak, az ókori Rómában néhány ünnepnapon pihenőidőt kaptak. Ilyen volt például a december 17. és 24. között megrendezett szaturnália, amit Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek, és a Római Birodalom egyik legnagyobb mulatságának számított. Szaturnusz a mitológia szerint Jupiter apja volt, akit a rómaiak a görög Kronosszal, az idő urával azonosítottak. Miután fia letaszította a trónról, Szaturnusz az emberek világába menekült, ahol királyként uralkodott, népének megtanította a földművelést, és ezzel elhozta számukra az aranykort.
A szaturnália az önfeledt dorbézolásról szólt: minden munkát beszüntettek, engedélyezték a mások tiltott szerencsejátékokat, és a társadalmi különbségek is megszűntek.
Ez azt jelentette, hogy a rabszolgák együtt mulattak uraikkal, az asztalnál is egymás mellett ültek, és az öltözékük sem különbözött.
A nép szórakoztatásáért a császár felelt, aki cirkuszi versenyeket, gladiátorjátékokat, felvonulásokat és hatalmas nyilvános lakomákat szervezett. Ilyenkor mindenki evett, ivott, és a mulatság közben még a szaturnália királyát is megválasztották, aki ettől kezdve bármilyen parancsot kioszthatott, a többségnek pedig engedelmeskednie kellett.
A szaturnália egyes elemei hasonlítottak a karácsonyi szokásokhoz, például örökzöld növényekkel díszítették fel az otthonokat, és meg is ajándékozták egymást, de elsősorban nem a családtagjaikat, hanem a barátaikat.
Az ünnep célja ugyanis a családon kívüli kapcsolatok megerősítése volt.
Egyiptomban jövedelmet kaphattak a rabszolgák
Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a rómaiakkal ellentétben Egyiptomban sokszor jobb körülmények között éltek a rabszolgák, akiknek még a szabad parasztoknál is jobb életük volt, hiszen nem csak fizikai munkát végeztek, jogaik is voltak, sőt akár fel is szabadulhattak.
Egyiptomban, bár a rabszolgák gyermekeit gyakran gazdáik tulajdonának tekintették, ennek ellenére viszonylag jól bántak velük, kemény fizikai munkának csak ritkán tették ki őket. Ehelyett gyakran mesterséget tanítottak nekik, vagy elméleti oktatásban részesültek. De a rabszolgák közül sem végzett mindenki kényszermunkát. Egyesek adminisztratív feladatot kaptak, például írnokok vagy könyvelők voltak. Ezeket a pozíciókat nagyon tisztelték, és bár a legtöbb írástudó szabad volt, néhány rabszolga is betöltötte ezeket a szerepeket.
Ez is azt jelezte, van kiút a rabszolgasorsból.
Kevésbé volt okuk panaszra a királyi háztartásokban élő rabszolgáknak is. A királyi család vagy a nemesség szolgálata magasabb státuszt, jobb életkörülményeket és több előrelépési lehetőséget kínált számukra.
Az egyiptomi rabszolgák bizonyos jogokkal is rendelkeztek, például jövedelemre tehettek szert, családot alapíthattak, adott esetben tulajdont is birtokolhattak.
Mindemellett Egyiptomban a rabszolgák felszabadulásához többféle út is vezetett. Egyebek között meg is vásárolhatták a szabadságukat, de a fáraó vagy a gazdáik fel is szabadíthatták őket hűséges szolgálatukért. A társadalmi mobilitást segítette továbbá, hogy az eladósodott rabszolgák gyakran csak addig szolgáltak, amíg adósságukat vissza nem fizették.
Tudtad, hogy a Colosseum annyi néző befogadására volt alkalmas, mint manapság a legnagyobb stadionok?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
