A Csendes-óceán egy eldugott csücskében, Tahititől mintegy 1250 kilométerre található Moruroa (más néven Aopuni) szigete. Az aprócska sziget azonban nem festői elhelyezkedéséről vagy gazdag élővilágáról híres, hanem arról, hogy Franciaország 1966 és 1996 között közel 200 kísérleti atomrobbantást hajtott itt végre.
A polinéz őslakosok Hiti-Tautau-Mai néven ismerték ezt a szigetet, amelynek csak időszakosan voltak állandó lakosai. Európai ember először 1767-ben lépett az aprócska, mindössze 148 négyzetkilométernyi területű szigetre. Néhány évvel később egy brit bálnavadászhajó, a Matilda nekicsapódott a sziget egy zátonyának, és tönkrement. A legénységet kimentették, de a szerencsétlenség emlékét őrzi, hogy a zátonyt azóta is Matilda´s Rocks néven emlegetik.
A 19. század elején arra vetődő európai tengerészek nem találtak állandó lakosokat a szigeten, bár arra utaló nyomokat igen, hogy időnként megfordulnak ott bennszülöttek. 1834-ben három fő kivételével megölték az ott tartózkodó polinézeket, s a szigetnek később, a 20. század folyamán sem volt állandó lakossága, mindössze néhány idénymunkás tartózkodott ott huzamosabb ideig, akik a kókuszpálmák termését dolgozták fel.
A nukleáris kísérletek kezdete
1962-ben, amikor a francia kormány kísérleti helyszínt keresett a hidegháborús helyzet miatt szükségesnek ítélt atomrobbantásokhoz, választásuk Moruroa szigetére és a szomszédos, szintén lakatlan atollra, Fangatufára esett. A polinézek tiltakozása ellenére 1966. július 2-án végrehajtották az első nukleáris kísérletet: az Aldebaran névre keresztelt művelet során plutóniumbombát robbantottak az egyik lagúnában, amivel óriási károkat okoztak a környező élővilágban: a Greenpeace 2021-es tanulmánya szerint a robbanás valósággal kiszippantotta a vizet a lagúnából,
elpusztult halak és kagylók hullottak vissza a zátonyra, és a nukleáris szennyeződés egészen Peruig és Új-Zélandig ért.
Radioaktív felhő Tahiti felett
Később sem hagytak fel az atomrobbantásokkal, amelyek egyikén maga Charles de Gaulle elnök is részt vett. Többet uszályokról hajtottak végre, máskor repülőgépről dobták le a bombát, vagy éppen héliummal töltött ballonokra függesztették fel. A légköri robbantások 1974-ig zajlottak, ekkor a franciák az új-zélandi kormány tiltakozásának hatására áttértek a föld alatti atomkísérletekre: megfúrták a korallzátonyok alatti vulkanikus kőzeteket, és ott robbantottak. Ez sem volt sokkal szerencsésebb ötlet: a radioaktivitás repedéseket okozott a kőzetben, és végül a környező óceán, valamint a szomszédos atollok jelentős sugárszennyezést szenvedtek.
1974-ben elszámolták a Tahitira tartó radioaktív felhő magasságát, amely a tervezettnél alacsonyabban érte el a csendes-óceáni államot, jelentős mennyiségű radioaktív esőt zúdítva a lakosságra. A tahitiek ekkor az egészségügyi határértéknél 500-szor nagyobb mértékben voltak kitéve a plutóniumsugárzásnak, ami a mai napig érezteti hatását. 1979-ben súlyos baleset történt, amikor a bomba a tervezett mélység felett robbant fel: az elszabadult cunaminak több munkás áldozatul esett, az atollban pedig egy két kilométer hosszú és 40 centiméter széles repedés jelent meg.
Ma is szennyezett terület
A kísérletek egyre szélesebb körű nemzetközi tiltakozáshullámot váltottak ki. Több ország embargót vezetett be a francia borra, és zavargások történtek, különösen akkor, amikor Jacques Chirac francia elnök bejelentette: mielőtt aláírja a nukleáris kísérletek tilalmára vonatkozó szerződést, végrehajt néhány utolsó robbantást. Ezekre végül 1995 decemberében került sor, utána lebontották a moruroai kísérleti helyszínt, bár a területet ma is őrzi néhány francia idegenlégiós – számukra minden ételt és italt a szigeteken kívülről szállítanak. A két atoll a kísérletek befejezése után 28 évvel, napjainkban is sugárszennyezett területnek minősül.
Tudósok szerint a radioaktív stroncium és céziumizotópok mintegy fele továbbra is ott van a szigetcsoport talajában, valamint a vízben és levegőben.
Rengetegen betegedtek meg a sugárzás miatt
A kísérletekben részt vevő francia veteránok és a polinéz lakosok évtizedekig harcoltak, hogy a francia állam beismerje: a kísérletek során olyan mértékű sugárfertőzést szenvedtek, amely az egészségüket is megkárosította. 2010-ben a francia kormány Civen néven létrehozott egy testületet, amely feladata szerint a sugárzásmiatt megbetegedetteknek szolgáltat kártérítést. Becslések szerint összesen 110 000–150 000 közé eshet azoknak a száma, akik a nukleáris kísérletek miatt szenvedtek valamilyen tartós egészségkárosodást. A pajzsmirigy-, torok- és tüdőrák, valamint a leukémia és limfóma, valamint a stroncium- és céziummérgezéssel összefüggő csont- és izombetegségek ugyanis azóta is sújtják a szigetek lakóit. A Civen azonban 2021-ig mindössze 454 embernek fizetett kártérítést, közülük is csak 63-an voltak a szigetvilág lakói – a követelések több mint 80%-át elutasították anélkül, hogy meg kellett volna indokolniuk a döntést.
