nukleáris kísérlet

A polinéz őslakosok Hiti-Tautau-Mai néven ismerték ezt a szigetet, amelynek csak időszakosan voltak állandó lakosai. Európai ember először 1767-ben lépett az aprócska, mindössze 148 négyzetkilométernyi területű szigetre. Néhány évvel később egy brit bálnavadászhajó, a Matilda nekicsapódott a sziget egy zátonyának, és tönkrement. A legénységet kimentették, de a szerencsétlenség emlékét őrzi, hogy a zátonyt azóta is Matilda´s Rocks néven emlegetik.

A 19. század elején arra vetődő európai tengerészek nem találtak állandó lakosokat a szigeten, bár arra utaló nyomokat igen, hogy időnként megfordulnak ott bennszülöttek. 1834-ben három fő kivételével megölték az ott tartózkodó polinézeket, s a szigetnek később, a 20. század folyamán sem volt állandó lakossága, mindössze néhány idénymunkás tartózkodott ott huzamosabb ideig, akik a kókuszpálmák termését dolgozták fel.

A nukleáris kísérletek kezdete

1962-ben, amikor a francia kormány kísérleti helyszínt keresett a hidegháborús helyzet miatt szükségesnek ítélt atomrobbantásokhoz, választásuk Moruroa szigetére és a szomszédos, szintén lakatlan atollra, Fangatufára esett. A polinézek tiltakozása ellenére 1966. július 2-án végrehajtották az első nukleáris kísérletet: az Aldebaran névre keresztelt művelet során plutóniumbombát robbantottak az egyik lagúnában, amivel óriási károkat okoztak a környező élővilágban: a Greenpeace 2021-es tanulmánya szerint a robbanás valósággal kiszippantotta a vizet a lagúnából,

elpusztult halak és kagylók hullottak vissza a zátonyra, és a nukleáris szennyeződés egészen Peruig és Új-Zélandig ért.

Radioaktív felhő Tahiti felett

Később sem hagytak fel az atomrobbantásokkal, amelyek egyikén maga Charles de Gaulle elnök is részt vett. Többet uszályokról hajtottak végre, máskor repülőgépről dobták le a bombát, vagy éppen héliummal töltött ballonokra függesztették fel. A légköri robbantások 1974-ig zajlottak, ekkor a franciák az új-zélandi kormány tiltakozásának hatására áttértek a föld alatti atomkísérletekre: megfúrták a korallzátonyok alatti vulkanikus kőzeteket, és ott robbantottak. Ez sem volt sokkal szerencsésebb ötlet: a radioaktivitás repedéseket okozott a kőzetben, és végül a környező óceán, valamint a szomszédos atollok jelentős sugárszennyezést szenvedtek.

1974-ben elszámolták a Tahitira tartó radioaktív felhő magasságát, amely a tervezettnél alacsonyabban érte el a csendes-óceáni államot, jelentős mennyiségű radioaktív esőt zúdítva a lakosságra. A tahitiek ekkor az egészségügyi határértéknél 500-szor nagyobb mértékben voltak kitéve a plutóniumsugárzásnak, ami a mai napig érezteti hatását. 1979-ben súlyos baleset történt, amikor a bomba a tervezett mélység felett robbant fel: az elszabadult cunaminak több munkás áldozatul esett, az atollban pedig egy két kilométer hosszú és 40 centiméter széles repedés jelent meg.

Ma is szennyezett terület

A kísérletek egyre szélesebb körű nemzetközi tiltakozáshullámot váltottak ki. Több ország embargót vezetett be a francia borra, és zavargások történtek, különösen akkor, amikor Jacques Chirac francia elnök bejelentette: mielőtt aláírja a nukleáris kísérletek tilalmára vonatkozó szerződést, végrehajt néhány utolsó robbantást. Ezekre végül 1995 decemberében került sor, utána lebontották a moruroai kísérleti helyszínt, bár a területet ma is őrzi néhány francia idegenlégiós – számukra minden ételt és italt a szigeteken kívülről szállítanak. A két atoll a kísérletek befejezése után 28 évvel, napjainkban is sugárszennyezett területnek minősül.

Tudósok szerint a radioaktív stroncium és céziumizotópok mintegy fele továbbra is ott van a szigetcsoport talajában, valamint a vízben és levegőben.

Rengetegen betegedtek meg a sugárzás miatt

A kísérletekben részt vevő francia veteránok és a polinéz lakosok évtizedekig harcoltak, hogy a francia állam beismerje: a kísérletek során olyan mértékű sugárfertőzést szenvedtek, amely az egészségüket is megkárosította. 2010-ben a francia kormány Civen néven létrehozott egy testületet, amely feladata szerint a sugárzás miatt megbetegedetteknek szolgáltat kártérítést. Becslések szerint összesen 110 000–150 000 közé eshet azoknak a száma, akik a nukleáris kísérletek miatt szenvedtek valamilyen tartós egészségkárosodást. A pajzsmirigy-, torok- és tüdőrák, valamint a leukémia és limfóma, valamint a stroncium- és céziummérgezéssel összefüggő csont- és izombetegségek ugyanis azóta is sújtják a szigetek lakóit. A Civen azonban 2021-ig mindössze 454 embernek fizetett kártérítést, közülük is csak 63-an voltak a szigetvilág lakói – a követelések több mint 80%-át elutasították anélkül, hogy meg kellett volna indokolniuk a döntést.