nikola tesla feltaláló

Neve ma már mindenki számára ismerős, ha máshonnan nem, a róla elnevezett elektromos meghajtású autóról. Az Osztrák–Magyar Monarchia horvát területén született, szerb származású zsenije a századforduló legnagyobb hatású tudósa volt, aki – mint a zsenik általában – meglehetősen különc jellemvonásokkal is rendelkezett. Életét, személyiségét rengeteg rejtély és talány övezi, s Nikola Tesla több szálon kapcsolódott Magyarországhoz is.

Viharban született

Már születése körülményei sem voltak mindennapiak: óriási vihar tombolt, másodpercenként csaptak le a villámok, amikor Nikola 1856-ban Smiljanban meglátta a napvilágot. A különc, kissé magába forduló kisfiú figyelmét leginkább a könyvek és a természet megfigyelése kötötte le. (Kedvelt szerzője volt Mark Twain és a magyar Jósika Miklós is.) Ötéves korában szörnyű tragédia szemtanúja volt: bátyját, Danilót egy megbokrosodott ló levetette a hátáról, és a fiú szörnyethalt. A gimnáziumban nagy érdeklődéssel figyelte fizikatanára elektromos kísérleteit, lenyűgözte a titokzatos jelenség, s arra késztette, hogy „többet megtudjon erről a csodálatos erőről”. Képes volt fejben integrálszámítást végezni, tanárai emiatt csalással vádolták meg.

Testen kívüli élmények

Gyerekként testen kívüli élményei is voltak, amelyekről önéletrajzában tesz említést: gondolatban új helyeken, városokban, országokban járt, amelyek éppen olyan intenzív és valóságos tapasztalásnak tűntek, mint valós életének eseményei. Még húszéves sem volt, amikor kolerában megbetegedett, s halálközeli állapotba került. Édesapja, aki addig azt szorgalmazta, hogy fia a papi pályára lépjen, megígérte neki: ha felgyógyul, mérnöknek tanulhat.

Gyógyulása után beiratkozott a grazi Császári-Királyi Műszaki Főiskolára, ahol végül nem szerzett diplomát: a harmadik év végén abbahagyta az órák látogatását, egyesek szerint nehéz anyagi helyzete miatt, mások szerint azért, mert tanulás helyett a szerencsejáték-barlangokat látogatta. Ezután Prágában folytatta tanulmányait, de igen hektikusan, és csak a filozófiaórákat látogatta.

Tesla Budapesten

1881-ben Budapestre költözött: a Puskás Tivadar-féle telefonközpont főmérnöke lett, de előtte még elkészítette a telefonkihangosítót, ami gyakorlatilag a hangszóró elődje volt. Budapesten különös tünetei támadtak: állítólag három ajtón keresztül is hallotta az óra ketyegését, bántotta a légyzümmögés, és érzékszervei olyannyira kiélesedtek, hogy a Városliget fái között hallotta a denevérszárnyak suhanását. A vonatok füttye és a szobájától több száz méterre felbődülő állatkerti oroszlán is elviselhetetlen fájdalmat okoztak számára. (Ma ezt úgy mondanánk, hogy szenzoros érzékenység jellemezte.) Napokig csak este vagy hajnalban mert az utcára menni, mert az éles napsugarak is zavarták, éjszaka viszont mindenkinél jobban látott. Önéletrajzában arról számolt be, hogy úgy érezte, mintha homloka közepén egy harmadik szeme nőtt volna, s annak kibocsátott sugarai tükröztek volna vissza mindent.

A gyötrő tünetektől végül a testmozgás szabadította meg. Egy barátja, Szigeti Antal rábeszélésére hosszú sétákat tett a Városligetben, amelyekre Szigeti is elkísérte. Tesla egy ilyen séta alkalmával jött rá a váltakozó áramú indukciós motor működésének elvére, amit azon melegében le is rajzolt egy bottal a porba. A tudós később azt vallotta, hogy találmányai vakító fénnyel jelentek meg elméjében – s mivel fotografikus memóriája volt, ezután már „csak” annyit kellett tennie, hogy aprólékosan kidolgozza és papírra vesse őket.

Edison megpróbálta lejáratni Teslát

Budapestről Párizsba költözött, ahol az Edison Társaságnál volt alkalmazott. Lehetőségei azonban beszűkültek, így 1884-ben áthajózott az Atlanti-óceánon, hogy a jeles feltaláló, Thomas Alva Edison mellett dolgozhasson. A két tudós azonban nemigen jött ki egymással: Edison nem hitt a Tesla-féle váltakozó áramú rendszerben, s a munkadíját sem fizette ki. Viszonyuk egyre inkább elmérgesedett, Edison mindent megtett, hogy lejárassa egykori kollégáját – például kisebb-nagyobb állatokat pusztított el váltóárammal, annak veszélyességét igazolandó.

Nem kapta meg a Nobel-díjat

Tesla ezután Colorado Springs-i laboratóriumában egyedül dolgozott. A váltóáramhoz fűződő félelmeket a saját testén átvezetett árammal próbálta eloszlatni, és rengeteg találmányát szabadalmaztatta. 1891-ben találta fel a nevét viselő tekercset, amelyet ma is használunk a rádió- és tévékészülékekben. A rádió feltalálása is az ő nevéhez fűződik, ám azért 1909-ben az olasz Marconi kapta meg a Nobel-díjat, s Tesla élete végéig sérelmezte, hogy ő nem kapta meg soha az elismerést. De Tesla találta fel a távirányítót, a tachométert, a földenergia fűtésre történő felhasználását, valamint kutatásain alapul a rádióerősítő, a neonlámpa és a mikrohullám is.

A különc feltaláló

Ahogy az lenni szokott, a különc tudós alakja köré már életében legendák fonódtak. Tesla személyiségében bőven akadtak furcsaságok: tisztaságmániás volt, irtózott a kerek tárgyaktól, utálta nőkön a fülbevalókat, kivált azokat, amelyek gyöngyből készültek. Megszállottja volt a 3-as, 6-os és 9-es számoknak, úgy vélte, hogy „ha felfoghatnánk a 3, 6 és 9 nagyszerűségét, akkor kulcsunk lenne az univerzumhoz”. Mielőtt belépett egy épületbe, háromszor körbesétálta a háztömböt, a tányérjait 18 szalvétával törölte le, és csak olyan szobában volt hajlandó megszállni, amelynek legalább egyik számjegye a 3 volt. Vegetáriánus volt, és azt vallotta, hogy az élelem legtisztább formája a tej és a méz. Gyakorlatilag egész életében cölibátusban élt, sosem nősült meg – talán azért, mert nem bírta elviselni egy másik ember hajának az érintését. 1943-ban halt meg, egy New York-i szállodában, az utolsó időszakban már csak az ablakpárkányára tévedő galambokkal érintkezett. Szobaszáma a 3327-es volt.