mesterséges intelligencia

Hogyan maradhat érték, illetve értékes az emberi tudás a mesterséges intelligencia megjelenése ellenére? Milyen képességeink erősödhetnek fel az MI hatására? – egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Rab Árpád jövőkutatóval.

Veszélyezteti az emberi tudást a mesterséges intelligencia megjelenése?

Ez egy nagyon jó, ám egyben nehéz kérdés is. Először is nem árt tisztában lennünk azzal, hogy nagyon sokféle mesterséges intelligencia van és lesz a jövőben az automatizáció mértéke, a használt adatok, a különböző funkciók, a működését segítő statisztikai modellek, öntanuló modelljeik, eredménykimeneteik szempontjából is. Ez egy összetett rendszer, mely segítségével gyorsabban, hatékonyan akarunk elvégezni összetett folyamatokat, illetve a sok-sok strukturálatlan adatban mintázatot, értelmezhető cselekvést találni. Az utóbbi évszázadban az életünk nagyon felgyorsult és összetetté vált a globalizáció, a megnövekedett életminőség és a hatalmas lélekszám miatt a bolygón.

A mesterséges intelligenciával nagyon gyorsan nagyon bonyolult feladatokat kell megoldani. Vannak, melyek segítenek szebbé varázsolni a fotónkat, amikor fotózunk, vagy működtetik az útvonaltervezőt, figyelembe véve több tízezer autós mozgását, vagy orvosi vizsgálatokat végeznek, vagy éppen meteorológiai előrejelzést készítenek. A lehetőségek száma végtelen, épp olyan sokszínű, mint az emberi társadalom és cselekvéseink. Az olvasók közül sokan találkozhattak az utóbbi időben a generatív mesterséges intelligenciákkal, melyek kérésre megválaszolnak kérdéseket, lehet velük csevegni, és összetetten válaszolnak, vagy képeket rajzolnak kéréseink alapján. Ezek nagyon látványos szolgáltatások, és egyszerre töltik el ámulattal és félelemmel az embereket, de nem csak ezek a mesterséges intelligenciák.

A mesterséges intelligenciák az emberi tudáson alapulnak. 

Egy másik fontos dolog, hogy jól megértsük ezeknek a rendszereknek a működését. Én három részre szoktam őket szedni logikailag. Az első részben az adatok vannak, a másodikban a számítások, az algoritmusok, melyek már annyira gyorsak és fejlettek, hogy nem is nagyon értjük a működésüket, míg a harmadik rész a kimenet, vagyis az eredmény. Minden mesterséges intelligencia mentén gondoljuk végig, főleg az első és a harmadik lépést. Milyen adatok alapján dolgozik? Ha hibás adattal dolgozik, a végeredmény is hibás lesz. Minden adatot figyelembe vett, ami nekünk fontos? Azt és úgy mértük, ahogy nekünk fontos? Egy orvosi mesterséges intelligencia esetében, ha nem hiteles adatokat viszek be, vagy egy fontos körülményt nem mutatok meg neki, lehet bármilyen okos az algoritmus, a végeredmény hibás lesz. A harmadik elem a végeredmény, amit „kiad”: kaptam egy választ, de ez mit jelent számomra? Mire tudom használni, bízhatok-e benne, elfogadom-e a javaslatot, és így tovább.

Az első és a harmadik fázis tipikusan emberi lépés, emberi tudás, és ha okosan használjuk a mesterséges intelligenciát, akkor nem veszélyezteti az emberi tudást.

Minél kevésbé tudatosan élünk az első és harmadik lépés hatalmával, annál jobban sérülhet, de nem az emberi tudás, hanem a társadalmi cselekvőképesség, illetve az emberi értékrendszerek.

Fontos, hogy a mesterséges intelligencia nem akar magától semmit, neki nincsenek ügyei, céljai, vágyai. Nekünk, embereknek vannak, és ezeket mi akarjuk megvalósítani a mesterséges intelligencia segítségével. Ez is olyan tipikusan emberi tartomány, melyet soha nem vesz el a mesterséges intelligencia, csak ha kiengedjük a kezünkből a saját céljainkat. A döntés a miénk, hogy milyen értékeket viszünk bele, hogyan programozzuk be annak érdekében, hogy azt tegye, amire nekünk szükségünk van. Ez mindig is az ember feladata lesz, egyszerűen azért, mert nekünk kell tudnunk, mire akarjuk használni az MI-t, másrészt, mert a gép nem akar semmit, hiszen ő csak egy gép. Tehát valójában azt kell látni, hogy az MI egy eszköz, és a legfontosabb dolgunk most, hogy megértsük, majd eldöntsük, hogy mire is akarjuk használni. Az MI nem akar semmit, az emberek akarnak valamit más emberektől az MI segítségével. 

A hétköznapokban ez hogyan jelenhet meg?

A mesterséges intelligencia, mint minden technológia, egyre jobban elbújik, nem közvetlenül vele kommunikálunk, hanem szolgáltatásokat használunk, amik egyre okosabbak lesznek. Magyarul beszélek a számítógépnek egy online beszélgetésben, túloldalt angolul hallják, egy orvosi konzultáció során az orvos már nem gépel, hanem a beszélgetés végére kész a dokumentáció, vagy egy iskolai tesztírás során minden diák az egyéni tudását mérő tesztet kap, és nem uniformizált rendszer segítségével mérem a képességeiket, az otthonunk magától rendezi a fűtést viselkedési szokásaink ismeretében, több tízezer menetrendből kiválasztja a nekem legmegfelelőbb járművet, elintézi a háttérbeni adminisztrációt, vagy akár segít napközben a nem használt parkolóhelyemet kiadni, amivel pénzt kereshetek, vagy ellenőrzi a számításaimat, és még sorolhatnám.

Tudnunk kell, hogy pontosan mit akarunk a mesterséges intelligenciától, milyen feladatot akarunk megoldatni vele.

Az például nagyon jó, hogy olyan munkát is elvégez, amiket mi nem szívesen végeztünk el, mert unalmasak, mert repetitívek és nem kreatívak. Az emberek általában nem attól félnek, hogy az MI térhódítása miatt elveszítik a munkájukat, hanem attól, hogy elveszítik a pénzüket. Ha tizedannyi idő alatt elvégzem a munkámat, akkor mi az én munkám értéke? Alapvető munkaerőpiaci értékválságot okoz, másrészt segít pótolni a hiányzó munkaerőket, vagy akár növelni munkaerőpiaci képességeinket. Ha tudjuk, mit akarunk megoldani vele – ez nem könnyű –, akkor működésének sikere három tényezőn múlik. Az egyik a szabályozás, vagyis, hogy hol és hogyan szabjuk meg a határt az MI-nek, a tulajdonosának és a felhasználóinak. A másik az üzleti etika, amiben az üzleti szereplőknek kell felelősséget vállalniuk, a harmadik pedig – és talán a legfontosabb – az emberi tudatosság.

Azt se feledjük, hogy a mesterséges intelligencia rendkívül erőforrás-igényes technológia – egyebek között processzorok, áram és víz szükséges hozzá –, nagy a környezeti terhelése, ezért nem lesz, és nem is lehet mindenhol végtelen mennyiségű mesterséges intelligenciát használni. Ezért azt is meg kell határoznunk, hol és mikor használjuk, ahol megéri a teljes erőforrásciklust is nézve.

Várhatóan tíz éven belül körülbelül tizenöt milliárd különböző mértékű és léptékű mesterséges intelligenciánk lesz. 

Akkor tehát jól értem, hogy nem kell attól tartanunk, hogy az emberi tudás értéke csökken a mesterséges intelligencia térhódítása miatt?

Sőt, ha jól csináljuk, tehát megtanuljuk eszközként használni, és jól specifikálunk, ha pontosan megmondjuk neki, hogy mit csináljon, akkor még növekszik is az emberi tudás értéke. Hiszen képesek leszünk olyanokra is, melyekre eddig nem voltunk képesek. Akkor kerülhetünk veszélybe, hogyha kiengedjük a kezünkből a kíváncsiságot, a tudásvágyat, a kérdéseket, a kritikus gondolkodást, vagyis az emberi tudást, hogy azzal kezdjen valamit a mesterséges intelligencia.

Mindez hogyan fordulhatna elő? Mondana erre konkrét példát?

Vegyünk egy esetet, amikor a mesterséges intelligencia több adatra alapozva ajánl nekünk megoldásokat. Ilyen lehet például az egészségtudatos életmód. A telefonom gyűjti az adatokat, mennyit sétálok, hol lakom, milyen ott a légszennyezettség, hány kiló vagyok, és így tovább, majd mindezek alapján megmondja nekem, hogy mit tegyek, hogy egészségesebben éljek, vagy akár megosztom az orvosommal az adataimat, hogy hatékonyabban gyógyíthasson, vagy hogy megelőzhessünk betegségeket.

Ha az MI javaslatain elgondolkodom, hogy miben van igaza, és miben nincs, az felelős magatartás.

Ám, ha nem gondolkodom el rajta, hanem zokszó nélkül azt csinálom, amit az MI mond, akkor gond van. Nem tévedhetetlen, lehetnek rosszak az adatai, képes hallucinációkra stb. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy az MI most egy nagyon intelligens ember, akinek üres a feje, de nagyon gyorsan gondolkodik, mi töltjük bele a tudást, és ő leutánozza a mi viselkedésünket. Nem kell mindig mindenben tudatosnak lennünk, jó, ha kiszolgálják a kényelmünket. De mindig tudnunk kell, mi az a döntés, amit nem adunk ki a kezünkből.

Megírhatja az összes levelünket a mesterséges intelligencia, de a fontos leveleket olvassuk át. Jó, ha megmondja, merre menjünk az autóval, de azért tudjuk mindig, merre járunk. Ha ajánl egy filmet, szuper, de hosszú távú pénzügyi döntéseinket például már ne bízzuk csak egy rendszerre, hanem teszteljük le egy másik rendszerrel is, olvassunk utána. Megcsináltathatom az összes házi feladatom MI-vel, de akkor én végül is tanultam valamit? Gondoljuk végig, hogy a rövid távú siker nem éppen az én hosszú távú versenyképességemet csökkenti? Ez csak néhány aspektus a több ezerből.

Általános tendencia, hogy minél többet használjuk a mesterséges intelligenciát, annál jobban megbízunk benne.

De fontos, hogy nem szabad feltétel nélkül bízni benne, mert hibázhat a generálás során, amiről neki fogalma sincs. Ő nem ír, nem rajzol, nem fordít, nem fest. Ő statisztikai modelleket épít, amiket mi látunk képeknek, verseknek, leveleknek, orvosi diagnózisoknak. Mivel szolgáltatásalapú, és meg akar nekünk felelni, saját viselkedésünkkel arra is rá tudjuk venni, hogy hibázzon, ami kockázat. Számos jövőbeni probléma rajzolódik ki, például az algoritmikus torzítás vagy az érzelmi fertőzés széles körű terjedése, a manipulációs technikák még hathatósabbá válnak a segítségével, és ne feledjük az online bizalom csökkenését sem a deepfake technológiák terjedésével – ezek nem az emberi tudást teszik tönkre, hanem a társadalmi bizalmat. Ezért kell tudatosnak lennünk.

Az MI megjelenésével a jövőben milyen képességeink fognak felértékelődni?

Például a kreativitás, a kíváncsiság, a kérdések megfogalmazása, az emberi tényezők. A mesterséges intelligencia tipikusan képességfokozó technológia. Vagyis, hogyha eleve jó vagyok valamiben, akkor még jobb tudok lenni. Tehát, ha jó kutató vagyok, akkor, ha helyesen használom az MI-t, gyorsabban, még többet, még jobban tudok kutatni. De ha nincs semmilyen alapképességem, akkor termékké válok. A mesterséges intelligencia másik nagy előnye a képességfokozás mellett, hogy a hiányosságainkat is pótolhatja. Mondok egy példát: valaki nagyon jó munkaerő, de nem tud angolul, ám a mesterséges intelligencia valós időben le tudja fordítani a szöveget. 

Kik érezhetik veszélyben magukat a mesterséges intelligencia miatt?

Azok, akik egy adott iparágban, egy adott területen az eddigi játékszabályok szerint sikeresek voltak. Ők azt érezhetik, hogy most a középszerűek is meg tudják azt csinálni, amire eddig csak a legjobbak voltak képesek, hogy a fejükben lévő tudás mintha értéktelennek tűnne. De be fog bizonyosodni, hogy nem az. Vegyünk például egy festőt, aki nem egy élenjáró művész, de most az MI segítségével olyan képeket készít, melyektől úgy tűnik, mintha szuper jó festő lenne. Emiatt az eddigi jó festőnek be kell tudnia bizonyítani, hogy valóban ő a jobb művész.

Tehát akik eddig sikeresek voltak, nekik kemény kihívásokkal kell szembenézniük, és be kell bizonyítaniuk, hogy az ő tudásuk időtállóbb.

Jó példa erre még a fotósszakma, amely már átélte ezt a változást. A digitális technológia fejlődése miatt hirtelen úgy tűnt, hogy mindenki tud jó képeket készíteni, és ez felforgatta a kapcsolódó üzleti modelleket. Az elmúlt tíz év során pedig kiforrott, hogy mikor elég a feljavított tudás, és mikor kell a végén a minőségi szem, a megbízhatóság, a felkészültség, és igaz, kevesebb fotós van, mint régen, de ők jobban élhetnek, mert ők valóban profik a szakmájukban, és ezt a többség is felismerte. A technológia mindig a közepet támadja meg, ezt tolja felfelé vagy lefelé. A mesterséges intelligencia révén az átlagos képességekkel rendelkezők jók tudnak lenni, ám aki kreatív és hajlandó tanulni, valamint nyitott a technológiai újdonságokra, kiváló tud lenni, vagy gyorsabban, könnyebben, jobb minőségben tud dolgozni vagy megélni az életét. Akik nem élnek a mesterséges intelligencia adta lehetőségekkel, ők termékké, kiszolgáltatottá fognak válni.