Kutatásai úttörőnek bizonyultak, ám egyben halálának okozóivá is váltak. A polóniummal és rádiummal végzett kísérletek közben olyan mértékű sugárzásnak volt kitéve a lengyel származású tudósnő, hogy kezén égésnyomok voltak láthatók halálakor is. Életét aplasztikus anémia, egy ritka vérképzőszervi betegség vette el: ezt egészen bizonyosan az okozta, hogy Curie és férje, Pierre Curie egyaránt védőfelszerelés nélkül dolgoztak a veszélyesen sugárzó anyagokkal.
Házitanítóból lett Nobel-díjas tudós
Marie Sklodowska Varsóban született 1867-ben egy tanár házaspár ötödik gyermekeként: szülei hiába álltak köztiszteletben, a család egyáltalán nem volt tehetős, helyzetük pedig egyre csak romlott, miután a lányinternátust vezető édesanya, Bronislawa tuberkulózisban elhunyt.
A betegségek nem kerülték el a családot: Marie egyik testvérét tífuszban veszítették el.
Talán az ebben a korban oly sok áldozatot szedő kórságok terelték az orvosi pálya felé Marie szintén a Bronislawa nevet viselő nővérét, aki a párizsi Sorbonne-on volt orvostanhallgató. A későbbi Nobel-díjas Marie azonban ekkor még meglehetősen rossz kilátások elé nézett: szívesen ment volna egyetemre, hogy tanár lehessen, de ez több okból sem volt lehetséges. Ezek közt a pénz is fontos volt – a lányból ezért házitanító lett, de megállapodást kötött Bronislawával, hogy most ő támogatja tanulmányait, ha pedig már végzett orvos lesz nővéréből, ő fog neki segíteni.
Ez így is történt. Az otthon tanítói, nevelőnői feladatokat vállaló Marie ugyan nővére első hívásának nem tett eleget – részben azért, mert nem lett volna pénze egyetemi tandíjra, részben pedig azért, mert beleszeretett Kazimierz Zorawskiba. A fiatalember matematikusnak készült, családjánál – amely nem mellesleg apja távolabbi rokonságához tartozott – is dolgozott Marie.
A szülők azonban nem nézték jó szemmel a koldusszegény tanító és az ígéretes fiatalember közti románcot, így Marie-t elküldték.
Amikor szerelme levélben szakított vele, csak akkor kerekedett fel és ment Párizsba, ahol időközben megházasodott nővére és sógora várták.
Marie és Pierre Curie nem tudta, milyen veszedelmes anyag az, amivel dolgozik
Valamint tanulmányai, melyeket azonnal megkezdett a Sorbonne-on. Fizikát és matematikát tanult, majd 1904-ben megismerte Pierre Curie-t, akivel mindössze egy év elteltével össze is kötötték életüket. A házaspár tagjai a tudományban is teljes összhangban éltek: Henry Becquerel friss felfedezéséből kiindulva kezdték meg az uránium sugárzásának kutatását.
Marie Curie észrevette, hogy az az uránszurokérc sokkal radioaktívabb, mint a tiszta urán.
Meggyőződése volt, hogy az anyagban az uránon túl van valami más is, ami feltételezése szerint nagyon radioaktív, viszont apró mennyiségben lehet jelen.
Szentül hitte, hogy új kémiai elemre bukkant, amiben mások ugyanakkor erősen kételkedtek.
Pierre és Marie Curie nekilátott az ismeretlen elem felkutatásának. Uránszurokérc-mintákat őröltek, savban feloldották azokat, és az akkoriban szokásos analitikai kémiai technikák segítségével elkezdték szétválasztani a különböző elemeket. Végül egy, az uránnál 330-szor radioaktívabb fekete port nyertek ki, amelyet polóniumnak neveztek el. A polónium egy új kémiai elem, 84-es számmal került be a periódusos rendszerbe. Az elnevezést Marie szülőhazája, Lengyelország adta.
A polónium kivonása után visszamaradt folyadék még mindig rendkívül radioaktív volt: a Curie házaspár arra is rájött, hogy egy másik új elemet tartalmaz, amely még sokkal radioaktívabb, mint a polónium, de még kisebb mennyiségben van jelen.
Bár 1898-ban nem volt még mintájuk belőle, de biztossá vált számukra, hogy a rádium is létezik.
1902-ben sikerült kivonnia is az anyagot – de már a munka közben produkálta ő és férje is a sugárbetegség korai jeleit.
Máig radioaktívak használati tárgyaik
1903-ban Marie és Pierre fizikai Nobel-díjat kapott a felfedezésért, melyet 1911-ben a radioaktivitás mértékének mérésére szolgáló módszerért megítélt kémiai díj követett. Ezt ugyanakkor már egyedül nyerte el: férjét, Pierre-t 1906-ban baleset érte, és meghalt. Ez nagyon érzékenyen érintette Marie Curie-t, de a munkába menekült – az első világháborúban apró, hordozható röntgenkészülékeit használták, melyekkel ő és lánya, Iréne is segítették a katonákat. A világégést követően aztán azon dolgozott, hogy megfelelő anyagi hátteret teremthessen további, a radioaktivitással kapcsolatos kutatásaihoz.
Ebben azonban már a sugárbetegség szövődménye megakadályozta.
1934-ben hazalátogatott Lengyelországba, itt érte a halál: lassan 90 éve már annak, hogy nem él, személyes tárgyai – és ha már itt tartunk, földi maradványai – azonban még a mai napig sugároznak,
és ezt is teszik még több mint ezer éven át. A rádium 226 felezési ideje ugyanis 1600 év: ilyen agresszív anyag mellett dolgozott nap mint nap Marie és Pierre Curie.
A tudósnő jegyzeteit Párizsban a francia nemzeti könyvtárban őrzik: ólommal bélelt dobozban tartják azokat, kutatásuk pedig csakis beleegyező nyilatkozat aláírásával és védőöltözékben lehetséges. Marie és Pierre Curie a Panthéonban nyugszanak: testüket is ólommal bélelt koporsóban helyezték végső nyugalomra, szintén a radioaktív sugárzás miatt. Örökségük azonban még a sugárzásnál is erősebb, ráadásul Iréne Curie-ből szintén Nobel-díjas kutató lett, Húga, Eve pedig megírta édesanyjuk élettörténetét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
