Strassnoff Ignác, a szélhámosok fejedelmének kalandos életéről – melynek majdnem felét börtönben töltötte – egykor legendákat meséltek a budapesti kávéházakban: a zseniális magyar csaló beutazta Európát, gazdag üzletembereket és egyházi méltóságokat vert át, egy alkalommal pedig még a Vérmezőt is eladta.
Tiszti egyenruhában járta Budapestet
A szélhámosok koronázatlan királya 1868-ban született Mátészalkán szerény anyagi helyzetű kispolgári, zsidó vallású családban. Édesapja szabómesterként dolgozott a szatmári városban; a kis Ignác már gyerekként igazi rossz fiúnak számított, aki gyakran alaposan megkeserítette szülei és tanárai életét a különböző csínyekkel. Amennyiben hihetünk a legendának, tízéves korában megszökött egy osztrák cirkusszal, ahol egy artistanő vette magához – a társulat tagjaként három éven keresztül járta a monarchia vidékeit, megtanult németül, majd hazatért édesanyjához Mátészalkára.
Az érettségit követően azonnal Budapestre költözött – más források szerint már korábban a fővárosba került, édesanyja halálát követően pesti rokonai vették magukhoz –, ahol hamar a törvény rossz oldalán találta magát. Húszévesen hat arany- és két ezüstórát lopott el a városligeti Kereskedelmi Múzeumból, amiért három és fél éves börtönbüntetést róttak ki rá. Szabadulását követően bátyja, Szendrey Mihály színész és színházigazgató riporteri állást szerzett neki, őt azonban sokkal jobban érdekelte, hogyan tehet szert jelentős vagyonra valódi munka nélkül.
A műveltségileg hiányos, azonban megnyerő külsejű és kiváló szuggesztív erővel bíró Strassnoff könnyen elhitette másokkal, hogy előkelő, arisztokrata származással bír, és fontos pozíciókkal rendelkezik. Egy alkalommal orosz gárdatiszti egyenruhában jelent meg Budapesten, és lakosztályt vett ki egy előkelő szállodában – a főváros népe a csodájára járt az elegáns „katonatisztnek”, aki összebarátkozott több jeles személyiséggel, köztük a Kedvesy vendéglő gazdag tulajdonosával.
Újdonsült ismerősével elhitette, képes megszerezni számára a moszkvai főpályaudvar vendéglőjének bérleti jogát, ehhez viszont jelentősebb pénzösszegre van szüksége.
A Kedvesytől kicsalt pénzzel a zsebében az „ezredes” azonnal eltűnt Budapestről, a megkárosított vendéglősön pedig évekig nevetett a közönség.
A hazai sikerek után külföldön is vagyonokat csalt össze
Strassnoff egyik specialitása volt a magas rangú egyházi vezetők átverése és megkárosítása: a zágrábi, a nyitrai és a szombathelyi püspök rezidenciáján is Vértessy Géza álnéven, miniszteri tanácsosként jelent meg, és komoly pénzeket csalt ki áldozataiból, arra hivatkozva, hogy fontos befolyással bír egyházi ügyekben, és megfelelő összeg fejében képes az illetők irányába fordítani a széljárást. Mivel a hasonló ügyeknek köszönhetően idehaza már égett a lába alatt a talaj, néhány évig külföldön kalandozott inkább: Rómában magas rangú egyházi funkcionáriusok között követett el szélhámosságokat, majd Hamburgban, végül Londonban kötött ki.
Előbbi városban, amikor tudomására jutott, hogy a hamburgi amerikai konzul Párizsban beteg lett, rögtön kihasználta az alkalmat a csalásra: „Strassnoff elegánsan kiöltözködve, sorra járta a konzulokat Robertson nejének hamisított levelével. A lady, utalással férje betegségére, kérte, hogy pillanatnyi pénzzavarának enyhítésére, férje hazaérkezéséig, két-háromszáz márkát előlegezzenek neki.
Hittek Strassnoffnak az angol, francia, svéd, dán, orosz, olasz és magyar–osztrák konzulok. A csalás, mikor később kiderült, nagy feltűnést keltett, mert a jómadár úgy tüntette fel a dolgot, mintha a kedvese lett volna Mrs. Robertsonnak”
– írta az esetről a Pesti Napló.
A ködös Albionban a brit hadsereg vezérkari főnökét, Freeman ezredest verte át. Az idős Freeman – ha hihetünk a történetnek – erősen rövidlátó volt ekkoriban, azonban nem akarta, hogy „fogyatékossága” kiderüljön, nehogy felmentsék posztjából, és nyugdíjazzák. Strassnoff, aki tisztában volt a helyzettel, és kiválóan beszélt angolul, bemasírozott az ezredes irodájába, és rég nem látott unokaöccseként üdvözölte őt; a tiszt teljesen ledöbbenten állt az ismeretlen férfi előtt, mire amaz erősen szuggesztív hangsúllyal megkérdezte: „Bácsikám, netán rövidlátó, hogy nem ismer meg?” Freeman természetesen leplezni kívánta látásgondjait a beosztottjai előtt, ezért belement a játékba, majd komolyabb pénzeket fizetett az „unokaöcsnek” a hallgatásáért cserébe.
A magyar szélhámos, aki eladta a Vérmezőt
Magyarországra hazatérve a csalókirály Budapesten telepedett le, a Révai utcában bérelt elegáns garzonlakást, és gyakran huszártiszti egyenruhában járta a várost: többször keresett fel a hadseregnek beszállítóként dolgozó kereskedőket, akiket meggyőzött róla, hogy amennyiben jutalékot kap, nagyobb rendelésekhez juttatja őket. Az egyenruha megtette a hatását, a vagyonos üzletemberek nem kételkedtek „üzletfelük” kilétében, és szépen fizettek neki. Egy alkalommal hősünk nem kisebb tettet hajtott végre, mint a teljes Vérmező eladását: az „ingatlant” néhány naiv bolgárkertész vásárolta meg jelentős értékű kötvényekért cserébe.
Egyik leghíresebb kalandja során Strassnoff magát Esterházy-hercegnek kiadva kért bebocsáttatást az esztergomi hercegprímáshoz, akinek sírva előadta, hogy óriási kártyaadósságba keveredett, és önkezével fog véget vetni az életének, ha nem tudja rendezni a tartozását. A hercegprímást meghatotta a könyörgés, a szélhámos pedig vastagon megtömött pénztárcával távozott Esztergomból.
Milánóban egy ékszerésztől csalt ki egy elegáns nyakéket, melyről azt állította, egy hercegnő megbízásából vásárolná meg. A lakására rendelte, majd miután megegyeztek az árban, megkérte az ékszerészt, tegye az asztal fiókjába a nyakéket, amíg elmegy a bankba a kért összegért. Az áldozat nem sejtette, hogy a fiók a másik szobában folytatódik, ahová Strassnoff egyszerűen átsétált, elvette az ékszert, majd felszívódott az olasz nagyváros utcai forgatagában.
A saját életéről szóló darab próbájáról vezették ki a rendőrök
Strassnoff Ignác mintegy húsz éven keresztül űzte zseniális szinten és hihetetlenül sikeresen a szélhámosság mesterségét, időközben egyfajta népmesei hőssé, valódi legendává vált a magyar közönség szemében, akinek legújabb akcióiról szívesen pletykáltak a kávéházakban, kocsmákban, szalonokban, és a bulvárlapok is mindig örömmel tudósítottak róla, amikor felbukkant valahol. A csalók fejedelmének gyakran meggyűlt a baja a törvénnyel, életének több mint 30 évét töltötte a rácsok mögött: a Csillag börtönben éppúgy raboskodott, mint Kufsteinben.
„Jó és gyöngéd férj”
Időskorában Strassnoff visszavonult a szélhámosságtól, feleségül vette a nála 30 évvel fiatalabb Semsey Jolánt, akivel Mátészalkán éldegéltek. Egyfajta helyi celebként tisztelték, a város apraja-nagyja ismerte és szerette, nemkülönben felesége, aki úgy nyilatkozott, hogy Strassnoff „jó és gyöngéd férj”. A nyugdíjas csaló azt tervezte, filmet ír az életéből, és eladja a forgatókönyvet a németországi UFA filmgyárnak: a leendő produkcióban a főszerepet is saját maga játszotta volna, a terv azonban sohasem valósult meg. 1931-ben Strassnoff mégis színészi babérokra törhetett, amikor a budapesti városligeti színház személyes közreműködésével mutatta be kalandjainak történetét. Az előadást kisebb botrány kísérte: a rendőrség kivezette Strassnoffot a darab próbájáról, ugyanis, mint állították, a szélhámost évekkel korábban kitiltották Budapest területéről; a színház igazgatója szerencsére sikeresen lezsírozta az ügyet a hatóságokkal.
Egy évvel később, 1932 őszén Strassnoffot súlyos aggkori tüdősorvadással szállították a debreceni Horthy Miklós klinikára: az idős csaló a kórházban töltötte a következő hónapokat, itt is hunyt el 1933 júliusában, 65 évesen. Temetésén hárman vettek részt; a feleség nem volt közöttük.
