magyar pápa

Esztergom 16-17. századi török ostromai alatt a Szent István király által alapított székesegyházat szinte teljesen lerombolták, a hazai védők pedig még a köveit is elhordták, hogy a várfalakat javítsák velük. Állt azonban a várhegyen egy kicsit följebb egy kápolna is, amelyet vastag falai megóvtak, olyannyira, hogy a törökök is tovább használták, csak épp mecsetként.  A város 1683-as visszafoglalása után újabb másfél század telt el, mire a bazilika újjáépült. Ezen belül kapott helyet végül a kápolna, amelyet  1600 darabra szétbontva építettek be az új klasszicista templom testébe. Azóta is ugyanúgy hívják, mint azelőtt: Bakócz-kápolna. De mit lehet tudni a névadójáról?

Magyar paraszti családból származott 

Amikor azon csodálkozunk, hogy Magyarország hány nagy formátumú tudóst és más hírességet adott a világnak, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hajdanán nagyhatalomnak számítottunk, háromszor ekkora területtel és népességgel, volt tehát miből meríteni. Ezzel együtt akadtak olyan nagyjaink, akik egyedülálló teljesítményükkel írták be magukat nemcsak hazánk, de a világ történelmébe is. Egyértelműen közéjük kell sorolnunk Bakócz Tamást, aki több mint félezer éven át az egyetlen magyar volt, akinek valódi esélye lehetett a pápai trón elnyerésére, holott származása miatt kevesen gondolták volna ezt.

Bakócz Tamás egy egyszerű kerékgyártó fiaként született a Szatmár megyei Erdődön (ma Ardud, Románia). Öten voltak testvérek, és ő tulajdonképpen legidősebb bátyjának köszönheti, hogy kiemelkedett a szegénységből. Bálint ugyanis Ország Mihály királyi főudvarmester szolgálatába lépett, és amikor őt nádorrá választották, Ország kinevezte Janus Pannoniust pécsi püspöknek, a megüresedett titeli (ma Szerbia) préposti tisztségét pedig a Bakócz-fivérnek adta. Ennek jövedelme évi négyezer aranyforint volt, amiből Bálint finanszírozta öccse tanulmányait Boroszlótól (ma Wroclaw, Lengyelország) az itáliai Ferraráig. 

Amikor Tamás kitanulta magát, hazajött, és ő is a királyi udvarban keresett munkát.

Elkísérte az uralkodót a hadjárataira, és része lett annak a reneszánsz szellemiségnek a formálásában, amely Aragóniai Beatrix nápolyi hercegnővel kötött házassága után hatotta át Mátyás udvarát. Egyre inkább a vele egykorú uralkodó bizalmasává vált, hamarosan királyi titkár lett belőle, és ettől kezdve már gyorsan ívelt felfelé a karrierje. Ekkor már a külföldi követeket is úgy küldték a magyar királyi udvarba, hogy keressék Bakócz pártfogását, az ajánlólevelek is egyre gyakrabban hozzá szóltak. 

Európai tényezővé vált a magyar egyházfi

Mátyás halála után Bakócz a lengyel király magyar trónra kerülését segítette elő, és az ő ötlete volt, hogy az új uralkodó kérje feleségül az özveggyé vált királynét. Noha a házasság elég botrányosra sikeredett, és végül a pápa fel is bontotta, ez Bakócz pályájának nem ártott, sőt: az erélytelennek tartott II. Ulászló mellett ő lett a kancellár, akit hatalma és óriási befolyása miatt második királyként emlegettek. Ha az nem is lett belőle, de rangot rangra halmozott: egri püspök, majd esztergomi érsek, végül Magyarország prímása lett, amivel elérte az idehaza megszerezhető legmagasabb egyházi méltóságot.

Ő azonban többre vágyott. Ügyesen lavírozva a folytonosan változó hatalmi szövetségek között egyre több lekötelezettje lett, akiknek a révén VI. Sándor pápa bíborosi süveggel jutalmazta, utódja, II. Gyula pedig konstantinápolyi pátriárkává tette, ami ugyan csak szellempozíció volt – hiszen a mai Isztambul már akkor is török fennhatóság alatt állt –, ám a második legmagasabb egyházi címnek számított a katolikus egyházban. 

A betegeskedő pápa 1512-ben zsinatot hívott össze Rómába. Bakócz a konklávéra nagy pompával, fényes kísérettel, a pápai trón várományosaként érkezett. A város feldíszítve várta, emberei pedig bőkezűen szórták az aranyat az ujjongó nép közé. A magyar főpap úgy fogadta a rómaiak üdvözlését, akár cézár a Capitoliumban. Amikor pedig II. Gyula nem sokkal később meghalt, a pápaválasztás alatt két másik bíborossal együtt ő kormányozta a pápai államot és a katolikus egyházat is – vagyis valóban komoly szerepe volt.

Nem sokon múlt, hogy nem magyar pápa lett

A választás első fordulójában a legtöbb szavazatot, összesen 13-at a bíborosok rangidőse, Valenciai János kapta, őt követte Bakócz Tamás 8 szavazattal. Ezután azonban váratlan fordulat következett: az ősellenségnek számító Mediciek és Fuggerek összefogtak, így a második szavazásból végül Giovanni Medici került ki győztesen. És hogy még egy kis borsot is törjenek a magyar jelölt orra alá, az új egyházfő a X. Leó nevet vette fel – utalásként arra a pápára, aki annak idején megmentette Rómát a barbár hunoktól.

Az újdonsült pápa – aki megválasztásakor még csak nem is volt pap, csak négy nappal később szentelték fel – egyik első intézkedése volt, hogy riválisát elpaterolja a közelből: megbízta egy törökellenes hadjárat szervezésével. Bakócz a pápai bullát Magyarországra hazahozva elérte, hogy az I. Szelimmel kötött békét megszegve, 1514. április 16-án meghirdessék a keresztes háborút. Ezt úgy képzelte el, hogy a parasztokat is felfegyverzik, és vezérüknek a komoly hadi tapasztalatokkal rendelkező Dózsa Györgyöt tette meg. Ám a dolog a visszájára sült el:

a katonának álló önkéntesek nem a pogány, hanem saját földesuraik ellen fordultak.

A parasztfelkelés leverése után a Bakóczra pipa főurak még egy törvényt is keresztülvittek az Országgyűlésben, hogy többé jobbágyi származásúak ne kerülhessenek magasabb egyházi posztokra. A keresztes hadjárat ügye végleg lekerült a napirendről, a legyengült Magyarország pedig egy évtizeddel később, 1526-ban Mohácsnál végzetes vereséget szenvedett a szultán hadaitól. Ezt a tragédiát Bakócz Tamás nem élte már meg, 1521-ben Esztergomban érte a halál. Itt is helyezték végső nyugalomra abban a vörösmárvány kápolnában, amelyet korábban reneszánsz itáliai mesterekkel ő maga építtetett.

Egy másik magyar is járt a római Szent Péter-bazilikában sokkal dicstelenebb emléket hagyva maga után. Ha kíváncsi vagy, ki volt ő és mit tett, ide kattintva erről is olvashatsz.