magyar olimpiai bajnok

A zsidó származású Guttmann család tisztes szegénységben élt egy Dob utcai lakásban. Az édesapa, Jakab zsákhordó munkásként dolgozott, a fiúk jól tanultak, és úszni jártak. Guttmann Arnold mindössze 13 éves, vékonydongájú fiúcska volt, amikor a családot szörnyű tragédia érte: az apa hajórakodás közben beleszédült a Dunába, és elkapta egy örvény. Arnold ekkor már évek óta úszott, de a tragédia után úgy döntött: tökéletesíteni fogja a tudását.

A kor szokásainak megfelelően Arnold (vagy ahogyan névmagyarosítása után hívták: Hajós Alfréd) számtalan sportban kipróbálta magát: vonzotta az atlétika, a sík- és gátfutás, a diszkoszvetés, a torna, de leginkább talán a foci és az úszás állt közel a szívéhez. Tanulmányait a Markó utcai főreál iskolában végezte, majd a Műegyetemre jelentkezett, hogy építészmérnöknek tanuljon. 18 éves volt, elsős egyetemista, és kiváló eredményei miatt a Magyar Úszó Egyesület őt delegálta az első újkori olimpiára 1896-ban Athénban. Három számra nevezett be: 100, 500 és 1200 méteres gyorsúszásban indult.

Tízfokos tengerben úszott

1896. április 11-én a pireuszi Zea-öbölben, hideg szélben reszketve várta a startpisztoly eldördülését, nyolc nemzet tizenhat indulója között. A víz dermesztően hideg volt: a versenyzők ekkor még nem uszodában tették meg a távot, hanem a tenger hullámai között. Hajós Alfréd, aki Budapesten a Rudas fürdő hideg vizű úszómedencéjében edzett, nem hátrált meg: „Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsbavágó hideg víznek… Észre sem vettem, hogy a kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam” – írta visszaemlékezésében. A versenyt negyvenezres tömeg követte a helyszínen figyelemmel, s Hajós a tömeg morajlásából és kiáltásaiból („Zito i Hungaria!” – „Éljen Magyarország!”) értette meg: győzött a 100 méteres távon.

Faggyúval kente be magát

Az 500 méteres versenyt rögtön ezután indították, oda sem érhetett a rajthoz. 1200 méteren viszont ismét indult: „…habozás nélkül, frissen és jókedvvel jelentkeztem. Ismét gőzös szállított ki bennünket a nyílt tengerre, ahol a rajt mintegy 700 méterre volt az öböl torkolatától. Ujjnyi faggyúval kentem be testemet… A gőzösök egy vonalba állottak fel s peremükről pisztolylövésre indultunk el…” A versenyzők rémülten észlelték, hogy a kis hajók, amelyekről a vízbe ugrottak, otthagyják őket. „Soha nem ismertem életemben a halálfélelmet, de most páni félelem fogott el” – mesélte később Hajós is. „Rettegve úsztam, s megint nem láttam senkit az ellenfeleim közül. Egyedül voltam a tengeröböl mélyén, szinte nem is a versenyláz hajtott, hanem a kétségbeesés, az életösztön.”

Az első magyar olimpiai bajnok

A rendezők ezután észbe kaptak, visszaküldték a vaporettókat, és a versenyzők sorra adták fel a küzdelmet. Nem úgy Hajós Alfréd: hatvan méterrel megelőzve vetélytársait, ismét megnyerte a versenyt. Másnap a görög lapok lehozták a képeit és új becenevét: ő lett a „magyar delfin”. Az úszás ugyanis szabadstílusban történt, Hajós sikerének titka pedig a forradalmi, delfinszerű lábtempóra és váltott karú úszásra épülő, úgynevezett magyar stílus volt. Ellenfelei többnyire a mellúszást választották, Hajós viszont a dunai matrózok stílusával fölényesen maga mögé utasította a mezőny többi tagját, s ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét.

Hajós, az építész

Az úszással Hajós 1897-ben szakított. 1902-ben tagja lett az első magyar labdarúgó-válogatottnak; a Budapesti Torna Club csapatával kétszer is bajnokságot nyert. Professzionális játékvezetőként is tevékenykedett focimeccseken, egészen 1908-ig. Időközben elvégezte a Műegyetemet, s a korszak két neves építésze, Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott. 1907-ben önálló irodát nyitott, s ezután leginkább a családjára és építészkarrierjére koncentrált. 1908-ban feleségül vette Blockner Vilmát, egy jómódú család leányát, 1910-ben megszületett egyetlen fia, Endre.

Hajós Alfréd tervezte többek között az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Aranybika Szállodát, a győri versenyuszodát, a szabadkai bankpalotát, a kolozsvári Vakok Intézetét, valamint a ma már a nevét viselő margitszigeti Sportuszodát. Eleinte szecessziós, majd eklektikus stílusban, modern szellemben alkotott.

Hajós, a sztahanovista

A harmincas években fogyatkozni kezdett megbízatásainak száma, a nyilasok uralmát bujkálva vészelte át. Endre fia még 1936-ban Skóciába emigrált, ahol Andrew Hargrave néven lett újságíró. A háború után a kommunista rezsim igyekezett maga mellé állítani az első magyar olimpiai bajnokot: még sztahanovista címmel is kitüntették. Az Ipari Épülettervező Vállalatnál kapott állást, utolsó munkája a Kelenföldi Hőerőmű munkásotthonának épülete volt. Hajós Alfréd egy tüdőbetegség következtében, 1955-ben, 77 évesen hunyt el. Fejszobra a róla elnevezett sportuszodában áll, 2010-ben építészeti tevékenységéért posztumusz Ybl-díjat kapott, 2013-ban a magyar úszósport halhatatlanjának választották.