1942-ben egy aprócska, skót szigeten, Gruinardon lázas, ám igencsak veszélyes munkálatok folytak. Winston Churchill, attól tartva, hogy a németek hamarosan bevetnek Nagy-Britannia ellen valamilyen biológiai fegyvert, arra utasította a Porton Down Vegyvédelmi Kísérleti Központ biológiai osztályának igazgatóját, Paul Fildest, hogy állítson elő lépfenével szennyezett lenmaglepényeket. A lépfene-baktériumokkal a Skócia nyugati partjainál fekvő lakatlan szigeten, Gruinardon kezdtek kísérletezni, természetesen szigorúan titokban: a túlparton lévő település lakói mit sem sejtettek, bár egy idő után gyanús lett számukra, hogy állataik minden ok nélkül hullani kezdtek.
A lépfenekísérlet és következményei
A lépfene halálos baktérium, különösen belélegezve, és szinte minden esetben végzetes, még orvosi kezelés mellett is. Az angolok a törzs egyik igen fertőző, „Vollum 14578” típusát szerezték meg egy oxfordi professzortól, majd munkához láttak. A szigetre szállítottak nyolcvan bárányt és egy lépfenespórákat tartalmazó bombát robbantottak fel. Néhány nap múlva az állatok pusztulni kezdtek. A kísérletet filmre rögzítették, amelyet 1997-ben oldottak fel a titkosítás alól, ezen jól látható, hogy a bomba felrobbanása után egy barnás aeroszolfelhő sodródik az állatok felé. Egy későbbi felvételen az is látszik, hogy lépfenével fertőzött báránytetemeket égetnek el a kísérlet végén.
A kísérlet sikeresnek bizonyult: a szigetet nem lehetett fertőtleníteni, a spórák annyira életképesnek bizonyultak, hogy ellenálltak mindenféle tisztítási kísérletnek. 1943-ban a közeli populációk megfertőzésének kockázata túl nagyra nőtt, így a szigetet karantén alá vonták, ami így is maradt egészen 1990-ig. Időközben egy bárány elpusztult tetemét a túlpartra mosta a víz, és ennek következtében a szárazföldön is számos állat megfertőződött.
A lépfene-baktériumokkal az lett volna a cél, hogy Németország szarvasmarha-állományát elpusztítsák, ezáltal pedig egyrészt éhínséget idézzenek elő, másrészt pedig a szarvasmarhákról akár az emberekre is átterjedhetett volna a kór. A Gruinard területén történtek után a tudósok úgy vélték:
az antrax évtizedekre lakhatatlanná tenné Németország területét.
Ötmillió „tehénlepény”
Ezután kiválasztották a lenmaglepények gyártására a legalkalmasabbnak tűnő céget, a darabolást pedig egy szappankészítő vállalatra bízták. A végső cél az volt, hogy több mint ötmillió, 2 és fél centi átmérőjű, 10 gramm súlyú lepényt gyártsanak 1943 áprilisáig. A süteményekbe korábban szappanfőzőként dolgozó nők juttatták be a baktériumokat, majd néhány repülőgépet átalakítva 1944 tavaszán minden készen állt a bizarr terv kivitelezéséhez. A britek kiszámolták, hogy 18 perc alatt hatvan mérföldnyi területet tudnak beteríteni a lépfenés lepényekkel, és már csak a megfelelő időzítésre vártak. Ez 1944 nyara lett volna: úgy számoltak, addigra elfogy a tavaszi fű, és a marhák ráfanyalodnak a lepényekre. Egyetlen ok miatt nem dobták le végül a fertőzött pogácsákat: 1944. június 6-án megtörtént a normandiai partraszállás.
Az elkészült ötmillió antraxos lenmaglepényt a második világháború vége után nem sokkal egy szemétégetőben megsemmisítették. A projekt vezetőjét, Paul Fildes mikrobiológust 1946-ban lovaggá ütötték, Gruinard szigete pedig karanténban maradt, ahová csak a Porton Down munkatársai látogattak el időnként, hogy felmérjék a lépfene-szennyezettség mértékét.
1990-re sikerült csak fertőtleníteni
1981-ben ismeretlen környezetvédők követelni kezdték, hogy a brit kormány tegyen lépéseket a szennyeződés megszüntetésére, és ehhez durva eszközöktől sem riadtak vissza: a szigetről származó, olykor lépfenével szennyezett talajmintát hagytak többek között a Porton Down előtt és a kormányon lévő Konzervatív Párt éves konferenciájának helyszínén. Végül 1986-tól kezdve folytak a próbálkozások a sziget fertőtlenítésére: a lépfene ellen beoltott és védőruhába öltözött szakemberek tengervízzel vegyített formaldehidet fecskendeztek szét a közel 200 hektáros területen, és eltávolították az erősen szennyezett talaj felső rétegét. Egy juhnyájat is a szigeten hagytak, amely – szerencsére – életben maradt, így 1990-ben biztonságosnak minősítették a szigetet, és eredeti tulajdonosa az eredeti árért (500 font) visszavásárolhatta.
Gruinard szigete legutóbb 2022 márciusában került be a hírekbe, amikor ismeretlen okból tűz ütött ki rajta, amely felemésztette gyakorlatilag egyik végétől a másikig. Szemtanúk beszámolói szerint apokaliptikus látvány tárult a szemük elé, a szigeten lévő összes madár elpusztult, és mindössze néhány fa maradt meg a part mentén. „Csak abban reménykedem, hogy nem maradtak lépfenespórák, amik a levegőbe kerülhettek volna” – mondta az egyik, túlparton élő szemtanú.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
