középkor kínhalál

Tréfából kevert mérget a levesbe a szakács?

Richard Roose – már források szerint Rouse – előéletéről semmit sem tudunk, személyével kapcsolatban mindössze annyi biztos, hogy 1531-ben a rochesteri püspök, Fisher Szent János (John Fisher) főszakácsaként szolgált. A vértanúhalált halt és később szentté avatott egyházi vezető paprikás viszonyban állt VIII. Henrik angol királlyal, aki mindenáron szeretett volna elválni feleségétől, Aragóniai Katalintól, hogy oltár elé vezethesse szeretőjét, Boleyn Annát, a katolikus hittörvények azonban tiltották a házasság efféle érvénytelenítését.

Február 16-án este a püspök tizenhat vendéget – köztük több koldust – fogadott vacsorára, ahol szokás szerint Roose főztjét szolgálták fel, az este azonban nem várt kellemetlenséggel végződött: a vendégek Fisher kivételével, aki nem evett az asztalnál, rosszul lettek, ketten pedig hamarosan meg is haltak. A rendőrségi vizsgálat kiderítette, hogy a levesbe mérget kevertek – természetesen a szakács lett az első számú gyanúsított, letartóztatták, és kínvallatásnak vetették alá.

A kínzás hatására Roose bevallotta, valóban hozzáadott egy szokatlan adalékanyagot a leveshez, szándékos mérgezés azonban esze ágában sem volt: állítása szerint egy ismeretlentől kapta ajándékba a fűszernek gondolt különös port, és csupán viccből rakta bele a levesbe, azt remélve, a vendégeknek feltűnik majd a furcsa íz. A vád normál esetben gondatlanságból elkövetett kettős emberölés lett volna, a király azonban úgy gondolta, érdemes lehet példát statuálni az eset kapcsán.

Brutális kínhalállal lakolt tettéért

Henrik – aki rettenetesen félt attól, hogy valaki mérget csempész az ételébe vagy italába – törvénymódosítást szavaztatott meg a parlamenttel: a mérgezés átkerült az árulás büntetőjogi kategóriájába, vagyis ettől kezdve egy „egyszerű” gyilkosságnál, emberölésnél jóval súlyosabb véteknek számított. Az új törvénynek megfelelően Roose-t is a szokásosnál sokkal kegyetlenebb büntetés várta, melyet az uralkodó saját maga eszelt ki: a bűnös szakácsot élve megfőzték.

Az ítélet végrehajtására London Smithfield nevű kerületében került sor 1532. április 12-én: Roose-t meztelenül egy kötelekkel mozgatott faszerkezethez láncolták, amely két óra leforgása alatt háromszor alámerítette őt – lassan és alaposan – egy forrásban lévő vízzel teli hatalmas üstbe. A jelentős látványosságnak ígérkező kivégzésre nagy létszámú városi tömeg gyűlt össze közönségnek, sokan azonban rosszul lettek a látványtól és a szerencsétlenül járt szakács égzengető sikoltásaitól, ahogyan lassan lehámlott a testéről a bőr, és megfőtt a húsa.

A király bérelte fel, hogy végezzen a püspökkel?

A történészek szerint Henrik nemcsak a potenciális méregkeverőket akarta elriasztani a hihetetlenül kegyetlen büntetéssel, hanem a vele vitában álló egyházra is szeretett volna ráijeszteni azzal, hogy megmutatja, milyen sors vár a királyi hatalommal szembeszegülőkre és felségárulókra. Egyesek azonban úgy gondolják, Roose nem volt vétlen, sőt, maga Henrik bérelhette őt fel, hogy mérgezze meg riválisát, Fisher püspököt. A terv azonban befuccsolt, mivel Fisher – talán azért, mert valaki elárulta neki, hogy megmérgezték a vacsorát – nem evett a feltálalt ételekből, Henrik pedig dühében, bosszúvágytól vezérelve szabta ki az embertelen ítéletet saját bérgyilkosára.

A püspök és a király között hamarosan végleg elmérgesedett a viszony, Fisher nyíltan szembeszállt Henrikkel, amikor a király a katolikus egyházból kiszakadva létrehozta az anglikán egyházat, így lépve át a pápa akaratán, és engedélyeztetve maga számára a válást. Az egyházi vezető ellen lejárató hadjárat indult, többször elfogták, és a Towerbe zárták, végül megfosztották egyházi rangjától, és felségárulás vádjával 1535-ben halálra ítélték. A katolikusok – Morus Tamással és más, Henrik által kivégeztetett egyházi személyekkel együtt – vértanúként tekintettek alakjára; 1935-ben, halála négyszázadik évfordulóján XI. Piusz pápa szentté avatta személyét.