koncert zene ajánló program dead can dance

Ha igazán egyedülálló világzenei koncertélményt szeretnél átélni, akkor ott a helyed május 8-án a budapesti Papp László Sportarénában! A melbourne-i gyökerű Dead Can Dance zenekar ugyanis újra hazánkba látogat, hogy fergeteges koncertet adjon. Legutóbb 2019 nyarán léptek fel nálunk, most pedig újjáalakulásuk után ismét láthatjuk őket.

Honnan lehet őket ismerni?

A Dead Can Dance egy stílusilag nehezen besorolható zenekar Ausztráliából, Melbourne-ből. Két állandó tagja Lisa Gerrard és Brendan Perry volt, ám őket általában több vendégzenész segítette mind koncerteken, mind lemezfelvételkor. Különlegességüket az adja, hogy mediterrán, afrikai, kelta, középkori és reneszánsz hatások egyaránt jelentős súllyal fedezhetők fel alkotásaikban. Zenéjüket számos filmben használták fel aláfestésnek, ezek közül az egyik legismertebb a Baraka, de Lisa Gerrard angyali hangja hallható volt a Gladiátor c. filmben is. 

Nagy túlélők

A zenekart 1981-ben a most 61 éves, brit születésű (de később Új-Zélandra költöző)  Brendan Perry alapította Simon Monroe-val és Paul Eriksonnal, majd néhány hónappal később az ausztrál Lisa Gerrard is csatlakozott ütősként és háttérénekesként. Melbourne-ben azonban nem voltak kifejezetten sikeresek, és mert Ausztráliában akkoriban az underground zenei színtér nem volt elég a nagy álmokat dédelgető zenészeknek, Simon Monroe dobos nélkül 1982 tavaszán Londonba költöztek. Az első siker nem sokat váratott magára, Ivo Watts-Russell a 4AD kiadótól felfigyelt a demójukra, és egy egy lemezre szóló szerződést ajánlott nekik. Az együttműködés aztán később is megmaradt, és 1998-ig mind a hét Dead Can Dance-sorlemezt a 4AD adta ki. 

Bár fennállásuk alatt jelentős sikereket értek el, végül zenei nézetkülönbségek miatt 1998-ban feloszlottak. 

Formabontó hangzásvilág

Brendan Perry 2 év alatt gyűjtötte össze a Dionysus című albumon használt hangszereket, olyanokat, mint az iráni daf dob vagy a szlovák pásztorfurulya, a fujara. Ahogy a többi lemezen is, a világ különböző népeinek hagyományai és azok ütemei játsszák a főszerepet. Perry vegyíti az albumon a helyi felvételeket, kántálásokat – beleértve a svájci kecskepásztorokat, új-zélandi méhkasokat, mexikói és brazil madárhangokat. Ezeket nemcsak a dalok hangulatának növelésére használja, hanem annak demonstrálására, hogy a zene mindenhol jelen van. A lemez történetének vázát ugyan Dionüszosz ihlette, de a borítón egy huichol indián készítette maszk szerepel, mely a törzsnek otthont adó Sierra Madre hegységben, Mexikóban készült. Perry mindig is vonzódott a török és a görög zenei világhoz és kultúrához, így a világzenei eklektikus mix, szöveg nélküli hangzásvilág főképp neki köszönhető. 

Anastasis

Először 2005-ben alakultak újra egy világ körüli turné, majd pedig 2011-ben egy új lemez (Anastasis) és egy újabb világ körüli turné erejéig. A zenekar 2016 novemberének elején kiadta Eleusis című számát, hogy támogassa a görög város 2021-ben esedékes, „Európa Kulturális Fővárosa” címéért való jelentkezését (amit többedmagával meg is nyert a város). A hangszerelés az Anastasis c. lemezük szellemében valósult meg; nem véletlenül választották Eleusist, 

Dionysus

A zenekar repertoárjában szerepelnek majd több mint három évtizedes pályafutásuk legsikeresebb dalai, beleértve az olyan klasszikus munkáikat, mint a The Serpent’s Egg, Aion és az Into The Labyrinth című albumok, de természetesen legutóbbi, 2018-as Dionysus címre keresztelt lemezükről is hallhatók lesznek dalok – elvégre a turné ezen album kapcsán indult. A Dionysust azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, amelyek Dionüszosszal kapcsolatosak. Mivel Dionüszosz a bor és a mámor görög istene, így a pazar hangulat garantált. 

Itt belehallgathatsz a lemezbe: