költők kedvenc ételei

Petőfi Sándor, annak ellenére, hogy számos versében ír ételről vagy italról, egészen biztosan nem volt nagy ínyenc, és ez egyszerű okra vezethető vissza: nem volt rá pénze. Kedvenc kávéházában, a Pilvaxban például 1848. március 15-én reggel az előző napi pékárut mártogatta a meleg tejbe. Pedig a kávéházban volt minden, ami szem-szájnak ingere: kávé, csokoládé, kuglóf, kalács, sőt még a deákkenyér néven ismert finomság is, amit a költő különösen szeretett. Ezt a gyümölcsökkel, magvakkal gazdagított, édes süteményt ma már inkább püspökkenyér néven ismerjük, és kevesen tudják róla, hogy Petőfi Sándor egyik kedvence volt.

„Utálom, mint a kukorica-gölődint!”

Petőfi imádta a töltött tojást és a hagymás rostélyost is, már ha éppen tellett rá – máskülönben inkább saját maga főzte a kukoricagombócot, amit akkoriban vagy levesbetétként, vagy pedig mákba és morzsába forgatva fogyasztottak. Meglehet, hogy túl sokszor fanyalodott rá, ezért szerepelhet A helység kalapácsában az a sor, hogy „Én kendet utálom, mint a kukorica-gölődint!” Más a helyzet a gulyással – amit reggelire is szívesen megevett – és a túrós tésztával, amit többször is említ. Az Úti levelekben, Füzesabonyban, 1847. május 13-án ezt írta: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” De az Arany Jánoshoz írt versében még esküszik is a csuszára: „Esküszöm neked a túróstésztára, meg a pipámra!”

A székelykáposzta „keresztapja”

Egy megosztó étel, a székelykáposzta is Petőfihez köthető – derül ki a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Petőfi200 projektjének gyűjtéséből. (Az oldalon  recepteket is találunk a költő kedvenc ételeinek elkészítéséhez.) A legenda szerint Petőfi és ügyvéd barátja, Székely József egy alkalommal betértek egy fogadóba enni, de már nem nagyon volt a konyhán semmi étel. Székely József ekkor azt kérte a kocsmárostól, hogy keverje nekik össze a maradékot, ez pedig a savanyúkáposzta-főzelék és a sertéspörkölt volt Ez annyira ízlett az ügyvédnek, hogy legközelebb már „Székely-káposztaként” kérték ki a laktató fogást.

Lencsefőzelék és túrós palacsinta

Bár a bor sokszor előkerül verseiben, Petőfi nem különösebben szerette az alkoholt. Sört nem ivott, bort is csak keveset. Nem így Ady Endre, aki, ha vacsorázni hívták, az ételből csak ímmel-ámmal evett (amint az Dénes Zsófia visszaemlékezéseiből kiderül), de a bor, a kávé és a cigaretta az este folyamán ki sem került a kezéből. Amikor Budapesten tartózkodott, sokat éjszakázott, gyakran átaludta az egész napot, így az ebéd is éjjelre csúszott. Borkorcsolyának kofadögöt (hideg cigánypecsenyét) vagy ecetes parizert falatozott Krúdy Gyula szerint, egyébként az egyszerű ételeket szerette: a lencsefőzeléket pörköltszafttal, a puliszkát vagy a túrós palacsintát, amit Léda – aki meglepő módon jól főzött – is szívesen elkészített a számára.

A sült tök olyan, mint az élet: mindig hiányzik belőle valami

Amikor nem Budapesten lumpolt vagy Párizsban időzött Lédáéknál, szülőfalujában, Érmindszenten igyekezett pihentetni az idegeit. Ilyenkor édesanyja és sógornője a kedvenc ételeit főzte: „Az ebédet nálunk egy óra, negyedkettőre kérte, hogy velünk ebédelhessen, mikorra Lajos megjön az iskolából. De ehelyett ő háromkor jött meg, fél négykor, sőt négykor. (…) – Mit ennél legszívesebben, Bandikám? – kérdeztem háziasszonyi gonddal, s az ajánlott ételek közül leggyakrabban gulyáslevesre, lencsefőzelékre, túrós palacsintára és fánkra szavazott, no meg puliszkára, mert azt is kivételesen szerette” – olvashatjuk Az ismeretlen Ady című visszaemlékezésben, amely Ady Lajosné (azaz Ady sógornője) neve alatt jelent meg, de valójában Dénes Zsófia írta. A mindszenti étkezésekről elmondja, hogy kávét és friss kalácsot reggeliztek, vagy vajas pirítóst, kenyérsütő reggeleken pedig lángost. „Télen, tíz óra tájban, kolbászt és tepertőt hoztak be. Az ebéd és vacsora akkor volt náluk igazán ünnepi – bármikor –, ha a fiúk hazajöttek. (…) Kacsa, liba, pulyka, gyöngy, levesbe főtt tyúk és idei csirke, tavasszal zsenge bárány, szüret táján kijáró birka, télen disznótor és más egyebek” – sorolja a fogásokat az édesanya, Ady Lőrincné. Beszámol arról is, hogy Ady gyakran ajánlotta, hogy maga főzi meg a puliszkát, de ha csomósra sikerült, végül másnak kellett befejeznie. A sült tököt is nagyon szerette, de a család rendszerint vagy túl édesnek, vagy túl lágynak találta azt. „De Bandi azt mondta rá: a sült tök olyan, mint az élet; úgy igazi, hogy valami mindig hiányzik belőle.”

Ady Lőrincné süteményeskönyve

Minden bizonnyal gyakran került sütemény is az asztalra. Legalábbis Ady Lőrincné recepteskönyve – amely 2014-ben nyomtatásban is megjelent – erről tanúskodik. A receptek között meglepően sok diós sütemény akad, az Ady család tehát kedvelhette a diót, de az is lehet, hogy ez a diósadi nemesi családi előnév következménye. Diós csók, diós puszedli, diótorta többféleképpen éppúgy szerepel benne, mint az „omlós csókocskák” vagy a „londoni rudacska” fantázianevű sütemény.

Töltött káposzta postán

Ady Lőrincné akkor sem feledkezett meg a fiáról, amikor az éppen nem tartózkodott odahaza. 1907 decemberében Párizsban időző fia számára cserépfazékban egy hatalmas adag töltött káposztát küldött postán (ez árulkodik a 100 évvel ezelőtti posta színvonaláról is). Ady levélben így köszönte meg a küldeményt: „Diósyék nagyon hálásak a küldeményért. És pompás is volt a töltött káposzta. Majdnem betegre ettem magam. Diósyék akarnak édesanyámnak egy szép réz edénykészletet küldeni viszonzásul és az elküldött edények fejében. Én meg szépen kérem édesanyámat, tessék még egy fazék káposztát küldeni a szalonnával.” Azt nem tudni, megérkezett-e a repeta.