Kedvenceink a héten: egy zavarba ejtő napló, egy monotonitásűző hobbi és egy nem mindennapi szerelem története

Bekuckóznál este egy jó film előtt? Lazítanál egy pohár bor és egy izgalmas könyv társaságában? Meglepnéd magad egy finom vacsorával? Sorozatunkban olyan elfoglaltságokat ajánlunk, amik a mi hetünket is feldobták.

Zsófi hetét legkedvesebb kortárs könyve, Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója aranyozta be, Barbi egyre lelkesebben főzőcskézik a home office mellett, Rékát pedig ezúttal egy különleges dokumentumfilm zökkentette ki a járványletargiából. 

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

Mózes Zsófi

„Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót.” Az író, akiről mindenféle fellengzősség nélkül mondhatom, hogy már életében legenda volt, olyan humorral teszi emberközelivé az elmúlást, amit tanítani sem lehetne. Esterházy Péter tehát rákos. Én pedig a többedik olvasás után is ugyanúgy zavarba jövök, mint amikor legelőször tartottam a kezemben a könyvet. EP ugyanis olyan intim közelségbe enged, amiben olvasója talán még sosem volt, miközben újra és újra figyelmeztet bennünket: a halál nem tabu, az elmúlással mindannyiunknak szembe kell néznie. Igen, az ő elmúlásával is.

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Esterházy Péter: HasnyálmirigynaplóMózes Zsófi

„Aludni volna jó, fél 1 van. Mégiscsak könyv lesz ezekből a füzetekből. Hol írtam erről? Leveleket a kiadónak? Mindegy. Most kezdem gépelni az eddigieket. Valahol le kell zárni, és persze írni tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére” – zárja Esterházy. Hogy a művet, vagy minden mást is, azt ki-ki döntse el maga. Az önéletrajzi alkotás EP halála előtt egy hónappal jelent meg, 2016-ban. 

Főzőcske

Balázs Barbi

Az elmúlt egy évben nem csak a mi háztartásunkban értékelődött fel az otthoni főzés. Egyrészt mert jóval kevesebb lehetőségünk volt (most hónapok óta megint nincs) étterembe menni, másrészt pedig mert azzal, hogy otthon főz az ember, egy csomót spórolhat. Ez utóbbi nem mellékes szempont egy olyan időszakban, amikor sokan elvesztették a munkájukat, vagy legalábbis jóval kevesebb a bevételük, mint rendesen. Az én fő szempontom mégsem ez a kettő, hanem hogy a főzés segít megtörni a mindennapok monotonitását, rendszert visz az életünkbe, és arra is jó, hogy az ember kiélje a kreativitását: ha nem akarsz mindennap boltba mászkálni, abból kell összedobnod valamit, ami otthon van. 

Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban a főzögetés az egyik legkedvesebb időtöltésem lett. Kedves Olvasó! Ha eddig nem főztél, javaslom, bátran vágj bele és ne félj a kudarcoktól sem: egy csomó gasztroblogger oszt meg napi szinten egyszerű és tényleg elronthatatlan recepteket, amiket aztán kedvedre alakíthatsz, variálhatsz vagy még tovább egyszerűsíthetsz. Reggelire kezdj egy rántottával, ha jól megy, folytasd omlettel, dobj bele némi kenyeret, zöldséget, esetleg tésztát, máris a frittatánál vagy. Ebédre főzz ki egy adag tésztát, adj hozzá fokhagymás olajat és máris egy olasz klasszikust készítettél, innen nem is olyan nagy lépés a teljesen autentikus carbonara sem. Vacsorára pedig aprítsd fel az összes otthon fellelhető zöldséget, dobd fel két főtt/lágy vagy tükörtojással, és voilà. Egész nap főztél magadra. 

Tanítóm, a polip

Fejes Réka

Elmentettem a kedvenceim közé, de hetekig halogattam, hogy megnézzem. Valahogy sejtettem, hogy nem lehet csak úgy futtában, unalomból, fáradtan, kedvetlenül. Hogy hangulat kell hozzá és odafigyelés. Igazam lett, és ha bárki megkérdezné tőlem, hogy mit nézzen a hétvégén, azonnal rávágnám, hogy a Netflix Tanítóm, a polip című dokumentumfilmjét!

Bárki bármit mondjon, ez igenis egy szerelmi történet, méghozzá a leggyönyörűbb, amit valaha láttam. Igen, szerelmi történetet mondtam. Igen, úgy értem, hogy a románc egy ember és egy polip között szövődött. Vagy ha úgy jobban tetszik: egy ember és a természet között. 

A dél-afrikai dokumentumfilmes Caitg Foster egy nap azon kapja magát, hogy kiégett: képtelen akkora szenvedéllyel és odaadással belevetni magát a munkájába, mint azelőtt. Mi több, képtelen bármire. A depressziójára egy Fokváros-közeli hínárerdőben talál gyógyírt. Itt a talál rá a polipra, aki lenyűgözi őt hihetetlen intelligenciájával, és akihez mindennap visszatér. 

Foster nem csak egy barátra teszt szert: egyre közelebb kerül a természethez és annak csodáihoz. Világossá válik számára, hogy a Földön minden élőlény ugyanabban a cipőben jár, és hogy mind ugyanannak a csodálatosan harmonikusan működő egésznek a részei vagyunk. Ezért is olyan hatalmas az emberek felelőssége a természet megóvásában.

Kíváncsi vagy a múlt heti kedvenceinkre is? Kattints, és olvasd el a cikkünket!

Oszd meg másokkal is!
Mustra