idő jóslás

Minden év január 24-ének estéjén a közép-olaszországi Urbania városában egy helyi tanár, Emanuela Forlini negyedekre vág egy hagymát. Ezután kiválaszt 12 hagymalevelet, amelyek az elkövetkező évre vonatkozó helyi időjárási előrejelzéseinek alapját képezik. Konyhai vágódeszkáján az év minden hónapjára kirak egy szeletet, az első a januárt, a második februárt mutatja; és így tovább, egészen decemberig. A rituálé különös jelentőségét az adja, hogy Urbania nem messze található az Emilia-Romagna tartomány azon településeitől, melyeket a heves esőzések következtében pusztító árvíz mosott el.

Csillagok helyett hagymából jósolták a jó időt

A rúnák és a tealevelek olvasásától kezdve a csillagok vizsgálatáig az emberek a történelem során olyan jeleket kerestek, amelyek megmutatják a jövőt. Ezek a különféle jóslási módok a vallási, gazdasági és környezeti kontextustól függően sokféle formát öltöttek. A középkori Európában például sokan az akkoriban elérhető zöldségfélékhez fordultak, hogy megjósolják az elkövetkező év időjárását. Olaszországban ez a zöldség a történelem során a közönséges vöröshagyma lett, ami minden gazdálkodó család számára elérhető volt.

Szent Pál üzenete a hagymában

A hagymajóslás rituáléjának időzítése a katolicizmusban gyökerezik, amely szorosan kötődik az olasz kultúrához: a katolikus egyházban január 25-e Szent Pál megtérésének napja. Január 24-én éjjel a katolikus hagyomány szerint Pál egyértelmű jeleket kapott, hogy kereszténnyé váljon. Ugyanez az éjszaka tűnt a legideálisabbnak a hagymajósláshoz, mivel varázslatos erőt tulajdonítottak neki.

A besózott hagymadarabokat egymás mellé helyzeték, és az óév utolsó estéjén feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy alakultak a hagymalemezek: azok a lemezek, amelyeken megolvadt a só, esős hónapokat jeleztek.

Csatát nyertek a hagymával

Montefeltro herceg életrajza leírja, hogyan nyert csatát a herceg serege a hagymajóslatnak köszönhetően: A herceg állítólag „konzultált” egy hagymával, így ő tudomást szerzett a rossz időjárásról, míg ellenfelei nem. Ha a harcoknál a későbbiekben nem is, de a mezőgazdaságban gyakran fordultak a hagymajóslathoz a gazdák, aminek a tudománya aztán generációról generációra szállt. Ez alapján döntötték el, mikor kell felszántani a földet, elültetni a magokat vagy betakarítani a termést.

„A háború végéig az emberek hittek ebben, ám egy idő után megbízhatóbb módszerekhez folyamodtak” – meséli Forlini, aki a mai napig űzi a hagymajóslás ősi mesterségét. „A nagyapám azonban, aki gazdálkodó volt, ezután is folytatta ezt a hagyományt.”

Forlini minden hagymadarabot meghint egy csipet sóval, a deszkát az ablakpárkányán hagyja kelet felé, és lefekszik. Amikor 25-én megjelennek a nap első sugarai, jegyzetfüzetével és tollal a kezében minden egyes szeletet értelmez, és keresi a jeleket, hogyan lépett reakcióba a só a hagymával. Ebből készíti el az egész évre szóló időjárás-előrejelzését, amelyet a helyi újságokban és a televízióban tesz közzé Urbania és a környező Pesaro és Urbino megye lakossága számára, akik minden évben lélegzet-visszafojtva várják az eredményeket.

Nem tudomány, hagyomány

Forlini 28 éve, apja, Anselmo halála óta gyakorolja ezt a rituálét, aki az ő apjától, Domenicótól tanulta ki a furcsa mesterséget. Olaszország már csak egy maroknyi hagymaolvasó otthona, így Forlini az ország hagymaszakértőjévé vált, az évek során gyakran szerepelt a regionális és nemzeti médiában; lényegében Urbaniát e hagyomány szellemi otthonává téve. Minden évben elkészíti az előrejelzést, de nem azért, mert erősen hisz a saját jóslataiban, hanem kötelességből.

Az apám és a nagyapám iránti szeretetből gyakorlom ezt a rituálét, akik életben tartották ezt a hagyományt, amely a középkorig nyúlik vissza, és számomra egyet jelent a családdal.

Urbaniában a hagymás időjárás-előrejelzés továbbra is a helyi hagyomány része. 2023-ra a hagyma hosszú és hideg telet, majd esővel induló és végződő tavaszt jelzett előre, de kifejezetten enyhe és gyönyörű májust jósolt. Bár az Urbaniától észak-északkeletre lezajló események ezt nem igazolták, Forlini azonban korábban is hangsúlyozta, hogy nem az előrejelzések pontossága a fontos; az a lényeg, hogy folytatódjon a tradíció. „Mindannyian tudjuk, hogy ez nem tudományos módszer, és hogy az időjárás-előrejelzéshez meteorológusokra és műholdakra is szükség van. Ez csak egy hagyomány… egy különleges módja annak, hogy kapcsolódjunk a múltunkhoz.”