Írország terrorizmus

Az 1998. április 10-én aláírt nagypénteki egyezményben a dublini kormány és az ír pártok, köztük a radikális köztársaságpárti Sinn Féin kölcsönösen megegyezett Tony Blair miniszterelnök brit kormányával, a Sinn Féinhez köthető félkatonai szervezet, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) pedig tűzszünetet hirdetett, ezzel véget ért a bajok hosszú évtizedek óta tartó időszaka. A szervezet egyes radikális tagjai azonban nem értettek egyet Gerry Adams Sinn Féin-pártelnök politikájával, ezért egy Igazi IRA-nak (Real IRA) nevezett szakadárcsoportba tömörültek, és folytatták a fegyveres terrorakciókat.

Augusztus 13-án csütörtökön Igazi IRA-tagok elloptak egy piros színű Vauxhall Cavalier személyautót az írországi Carrickmacross városkából, kicserélték a rendszámát egy hamis északír rendszámra, majd két nappal később, szombaton a határon át az észak-írországi Omagh városába hajtottak vele. A Belfasttól százhúsz kilométerre fekvő csendes kisváros húszezer fős lakosságának mintegy kétharmada katolikus, emellett Omagh a brit hadsereg támaszpontja, vagyis tökéletes célpontnak tűnt a köztársaságpárti terroristák számára.

29 emberrel végzett az autóba rejtett pokolgép

Az ellopott autóba az IRA-tagok pokolgépet helyeztek, majd 14 óra 19 perckor leparkolták a város központjának északi részén található, nyüzsgő bevásárlóutcaként ismert Lower Market Streeten – eredetileg közvetlenül a városi bíróság épülete mellett akarták felrobbantani a 230 kilogrammnyi robbanóanyaggal ellátott szerkezetet, de ott nem találtak parkolóhelyet. A bomba időzítőjét negyvenöt perces visszaszámlálásra állították be, majd tíz perccel később, fél 3-kor egy telefonfülkéből felhívták a helyi televízió szerkesztőségét, és közölték, hogy a városközpontban, a bíróságtól nem messze robbanószerkezet fog felrobbanni.

A tévé személyzete komolyan vette a fenyegetést, a telefonáló ugyanis bemondta az Igazi IRA által korábban elkövetett merényletek esetében is használt jelszót – „Martha Pope” –, és azonnal értesítették a hatóságokat. A rendőrség kiürítette a bíróság környékét, a bámészkodók tömegét a Market Street túloldalára terelte. Az 15 óra 10 perckor felrobbant pokolgép így is 29 halálos áldozatot követelt, több mint 300 ember pedig súlyosabban megsérült – a helyszíni beszámolók szerint a szétrombolt bevásárlóutcában szerteszét hevertek a megcsonkított sebesültek és a leszakított végtagok. Az áldozatok között volt hat gyerek, több turista és egy ikrekkel várandós asszony is.

Pár perccel a merénylet előtt készült a vidám turistafotó

Az egyik elhunyt spanyol turista táskájából egy épségben megmaradt fényképezőgép került elő, benne egy tekercs filmmel: a felvételeket előhívva került nyilvánosságra egy utólag döbbenetes erejű fotó, melyen a turistacsoport egyik tagja, Gonzalo Cavedo nyakában egy kislánnyal éppen a pokolgépet rejtő piros gépkocsi mellett pózolt mosolyogva. A fotó, amely mindössze néhány perccel a robbanás előtt készült, bejárta a világsajtót; a felvétel készítője elhunyt a merényletben, Cavedo és a lány azonban csodával határos módon túlélték a terrortámadást.

A merényletet – amely a bajok időszakának legtöbb áldozatot követelő terrorakciójaként vonult be a történelembe – az Igazi IRA három nappal később magára vállalta, és bocsánatot kérve közölték, nem volt szándékukban ártatlan civil célpontokkal végezni; néhány héttel később a szervezet tűzszünetet hirdetett. A tragikus incidensre válaszként a brit kormány új, szigorúbb terroristaellenes törvényeket léptetett életbe; ugyan az azóta eltelt negyedszázadban többeket is megvádoltak és összefüggésbe hoztak a merénylettel, sohasem sikerült azonosítani és törvény elé idézni az elkövetőket. Egyesek azt feltételezik, az ír és az északír rendőrség az Igazi IRA-ban működő besúgók révén tudott a merénylet tervéről, mégsem tettek meg mindent annak megakadályozásáért.