Magyar gróf fedezte fel a gének létezését, mégis kevesen ismerik a nevét

GettyImages-1252382129
Olvasási idő kb. 7 perc

Egy juhtenyésztő magyar gróf volt az első, aki az öröklődés mikéntjére rájött, mégsem az ő nevéhez kötjük a genetikát.

Gróf Festetics Imre egy olyan korban látta meg a napvilágot, amikor még az evolúciós elméletek sem születtek meg, a genetika és a gének ismerete pedig a távoli jövőben létezett csak. Az éles szemű magyar nemes azonban rájött, miként öröklődnek az egyes állatok tulajdonságai, és nem volt rest ezt tenyészállatai esetén sem kihasználni. Tevékenysége nem a véletlennek köszönhető, teljesen tudatosan nemesített. Ma mégsem őt tartjuk a genetika felfedezőjének. 

Gregor Mendel nevéhez köthető ma mindaz, amit a genetikával, a génekkel és az öröklődéssel kapcsolatban tudunk. Ő foglalta írásba a domináns és a recesszív allél fogalmát, is, az öröklődés biológiájának felismerését ma neki tulajdonítjuk. Hogy egy magyar nemes még Mendelt is megelőzően ráérzett volna arra, mi alapján öröklődnek egyes tulajdonságok szülőkről gyermekeikre, valószínűleg a legtöbbeknek újdonságként hat. 

A keszthelyi családi kastélyt nem ő örökölte, de busásan kárpótolták egy sokkal testhez állóbb feladatot adva neki
A keszthelyi családi kastélyt nem ő örökölte, de busásan kárpótolták egy sokkal testhez állóbb feladatot adva nekiNurPhoto / Getty Images Hungary

A politika helyett az állatokat választotta 

A Festetics család nevét leginkább a keszthelyi Helikon kastéllyal kapcsolatban vagy a Georgikon intézményével, Közép-Európa első mezőgazdasággal foglalkozó felsőoktatási intézményével kötjük össze. Nem véletlen, hogy a család számára a gazdálkodás művészetének továbbadása, az oktatás kiemelten fontos volt, hiszen ők is nagyrészt ebből éltek. Az elsőszülött, iskolaalapító gróf Festetich György fiatalabb testvére, Imre 1792-ben egy bonyolult örökösödési eljárást követően vált jogosulttá a simonyi birtokra, melyről testvére teljes egészében lemondott a javára, és 400 ezer forintnyi juttatást is adott számára, hogy gazdálkodói tevékenységét támogassa. 

Az egykor katonáskodó, a délvidéki törökellenes harcokban dicsőséggel harcoló Imrét ugyanis a föld jobban vonzotta a politikánál, a család egy másik örökségét vitte tovább, a gazdálkodást. Már a 19. század elejétől nyilvántartásokat vezetett a birtokán folyó ló- és juhtenyésztéssel, méhészettel, növénytermesztéssel és -nemesítéssel kapcsolatban, 1803-ban pedig megpróbálkozott egy kisebb, merinói nyájjal is, mely aztán az elméleti állattenyésztésben betöltött szerepét megalapozta. 

"Imre közvetlenül édesapja halála után, 1782-ben - 18 évesen - állt be a hadseregbe és onnan 8 évi szolgálat után, 1790-ben lépett ki. Tehát aligha részesülhetett rendszeres természettudományos képzésben." - áll a Vasi szemlében 1991-ben megjelent életrajzi összefoglalójában. Ennek ellenére mégis, szinte a génjeiben hordozta a tudomány iránti affinitást. 

A merinói juhok tenyésztése során jutott el genetikai felfedezéseiig
A merinói juhok tenyésztése során jutott el genetikai felfedezéseiigJohn Carnemolla/Australian Pictu / Getty Images Hungary

Ha a Mendel előtti genetikai kutatásokkal kapcsolatban egy nevet kellene említeni, az nem is lehetne másé, mint Festetics Imre grófé – áll a Helsinki Egyetem munkatársainak a PLOS Biology folyóiratban is közreadott tanulmányában. 

170 évig ignorálta gondolatait a tudományos élet

Bár nincsenek rá bizonyítékok, hogy valaha találkoztak volna, még az is lehet, hogy Mendel ismerte Festetics gróf öröklődéssel kapcsolatos ismereteit. A gróf ugyanis már 80 évvel azelőtt leírta a genetika fogalmát, mint ahogy azt William Batestone, akinek ma a fogalmat tulajdonítjuk, elkezdett volna foglalkozni vele.

A brünni juhosok a tökéletes gyapjút szerették volna előállítani, Festetics Imre munkássága ebben segítségükre volt
A brünni juhosok a tökéletes gyapjút szerették volna előállítani, Festetics Imre munkássága ebben segítségükre voltPenny Tweedie / Getty Images Hungary

1819-ben az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen című lapban tette közzé téziseit „A beltenyésztésről”

„1. Az erőteljes és egészséges alkatú állatok többnyire továbbadják (örökítik) jellegzetes tulajdonságaikat.

2. A nagyszülők azon tulajdonságai, amelyek különböznek utódaik tulajdonságaitól, ismét megjelennek a következő nemzedékben.

3. Azok közé az állatok közé, amelyek több nemzedéken keresztül birtokában voltak a nekik megfelelő sajátosságoknak, olyan utódok is kerülhetnek, amelyeknek eltérő jellegzetességei vannak. Ezek változatok (variánsok), a természet játékai; ezek a továbbszaporításra alkalmatlanok akkor, ha a cél adott jellemzők átörökítése.

4. A beltenyészetnél feltétel a törzsállatok lehető leggyorsabb kiválasztása. Csak azok az állatok jótékony hatásúak a beltenyésztésben, amelyek döntő mértékben hordozzák a szükséges jellegeket. Ha egy adott tulajdonságot meg akarunk tartani, az utódokban továbbörökíteni és állandósítani, akkor ajánlatos a gondosan vezetett beltenyésztési napló, és el kell kerülni annak veszélyét, hogy a szervezet legyengülése a szükségszerű következménye legyen.”

Formabontó szemlélete mindenkit meglepett

Bár a 18. században az volt az általánosan elterjedt vélekedés, hogy az állatok jellemzőit leginkább a környezetük, az éghajat, a talaj, az élelem, a tartási körülmények alakítják, Festetics Imrét mindig is vonzotta a biológia mélyebb, határtalan és ismeretlen aspektusa. Az általános vélekedés okozta tenyésztési határokkal nem elégedett meg, és elhatározta, hogy tulajdonságok alapján szelektálja a szülőket, hogy kiderítse, vajon nemesebb egyedek születnek-e, ha magukat a jellemzőket veszi alapul a párosítások során. A gróf morvaországi kötődéseinek köszönhetően az osztrák Manchesternek is nevezett brünni „Juhos Társaság” tagjává vált. Ezen a területen tartották ugyanis a legtöbb birkát az egykori birodalomban, és a tenyésztők a nagy, manchesteri gazdálkodó, Robert Bakewell kísérleti eredményeit alapul véve – aki a húsra és gyapjúra tenyésztett juhok alapvető két típusát beltenyésztéssel elkezdte megalapozni – virágzó gyapjútermelő központtá tették a vidéket. A társaság tagjai vérre menő vitákat folytattak arról szabadidejükben, milyen is az ideális gyapjú, és miként lehetne elérni, hogy színt, hosszt és tömöttséget tekintve ideális állatok születhessenek. 

A magyar nemes képviselte a csoporttal ellentétes álláspontot, szerinte ugyanis az öröklődést szigorúan belső faktorok szabályozzák, a beltenyésztést pedig bizonyos mértékig fel lehet arra használni, hogy a megfelelő tulajdonságokat erősítse az állatokban. Nemcsak az öröklődés (ma Mendel II. törvényének nevezett) szabályszerűségeire érzett rá, de megalkotta a mutáció fogalmát is, a korabeli álláspontokkal szemben pedig a beltenyésztés és keresztezés együttes szükségességét tekintette a nemesítés alapjának. 

Nevét a tudomány egyszerűen elfelejtette

Nézetei egészen az 1980-as évekig feledésbe merültek, ekkoriban talált rá cikkeire először Vítězslav Orel, a brnói Mendelianum Múzeum korábbi igazgatója és Robert J. Wood angol történész. Megdöbbentő módon még neves biológus-kutató leszármazottja, dédunokája sem emelte be a köztudatba dédapja munkásságát. 

"Nehezebben érthető, hogy miként maradt észrevétlen a nagy természettudós, Chernél István számára dédapjának, Festetics Imrének a tudományos munkássága. Áttekintve Chernél István életművét erre csak egyetlen magyarázat lehet: Chernél szűkkörű, szinte csak a madártani gyűjtőmunkával kapcsolatos érdeklődése."

- magyarázza 1991-es cikkében a Festeticset újra felfedező Szabó T. Attila. 

Végül Poczai Péter, a Helsinki Egyetem kutatója emelte be a nemzetközi tudományos életbe eredményeit, és ma már Mendel mellett egy magyart is számontart a világ korát meghaladó tudományos eredményeinek köszönhetően. 

DOGZ Fesztivál a Városligetben!

Szeptember 7-én kutyás bemutatókkal, falkasétával, izgalmas előadásokkal, tanácsadással és gyerekprogramokkal vár mindenkit az év legnagyobb kutyás rendezvénye.

Regisztrálj az ingyenes rendezvényre!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek