1974 és 1978 között Jane Goodall, a neves főemlőskutató a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban dokumentált egy hosszú és szörnyű konfliktust a csimpánzok két csoportja között, amely a Gombe csimpánzok háborújaként, avagy négyéves háborúként vált ismertté. De hogyan zajlott, és miért törhetett ki?
Furcsa háború a csimpánzok között
Amikor valaki háborúról beszél, általában olyan összecsapásra gondolunk, amelyekben fegyverek, katonák és csaták szerepelnek. De legfőképpen emberekről képzelünk ilyesmit. Bár ritka, de háborúkat az állatok között is figyeltek már meg, ilyen volt például a csimpánzok háborúja a hetvenes években.
Az erőszakos konfliktus az emlősök között Nigériában zajlott le, a Gombe Nemzeti Parkban, ahol Dr. Jane Goodall úttörő kutatásokat végzett a csimpánzok viselkedéséről. A populáció növekedése és egy magas rangú hím halála alapozta meg a feszültségek kiéleződését a különböző közösségek között.
A csimpánztársadalmakról ismert, hogy védik a területüket, és gyakran alakulnak ki konfliktusok, amikor csoportok találkoznak egymással. A nigériai háború erőszakos összecsapások sorozatához vezetett. A konfliktusnak négy fő okát nevezték meg, melyek együttesen idézték elő az eseményeket:
- területi viták,
- erőforrásokért folytatott versengés,
- hatalmi harcok,
- bonyolult társadalmi dinamikák.
Milyen volt a csimpánzháború?
Az 1960-as években a kasakelai közösség viszonylag egységesnek tűnt, a hímek többsége kevésszer keveredett konfliktusba egymással. A problémák 1971-ben kezdtek megmutatkozni, amikor a közösség két frakcióra oszlott: az északi Kasakela csoportra és a déli Kahama csoportra. A két frakció kezdett kevesebb időt tölteni a szocializációval, és egyre jobban elkülönültek.
A dolgok igazán erőszakosra egy idősebb hím halála után fordultak. Egy Humphrey nevű csimpánz lett Kasakela „alfahímje”, de a déli Kahama csoport két testvérével, Hugh-val és Charlie-val kellett versenyeznie. A többiek elkezdtek Humphrey vagy a testvérek mellé állni, ezzel megteremtve a konfliktus színterét.
Az első vért 1974. január 7-én ontották, amikor hat Kasekela-hím lesből támadt egy déli Kahama-hímre, miközben az egyedül evett. A következő négy évet a Kasakela csoport brutális és összehangolt támadásainak sorozata jellemezte, amelyek a Kahama csoport összes hím tagjának és néhány nősténynek a meggyilkolását eredményezték. A Kahamákat gyakorlatilag kiirtották, lehetővé téve a Kasakelák számára, hogy elfoglalják a területüket, és megszerezzék az irányítást a megmaradt egyedek felett.
A konfliktus során stratégiai tervezés is megfigyelhető volt, amikor a Kasakela közösség hímjei összehangolt taktikát alkalmaztak ellenfeleik megtámadására. A rivális csoport, a Kahama hasonlóképpen válaszolt, ami ellenségeskedések oda-vissza zajló sorozatához vezetett. A csimpánzháború intenzitása és időtartama példátlan volt, az erőszak több éven át tartott. Végül négy év és rengeteg vérontás után 1978-ban véget ért a harc.
Hasonló az emberi viselkedéshez
A nigériai csimpánzháború bizonyos emberi viselkedésformákkal mutatott figyelemre méltó hasonlóságokat. A területi agresszió, a szövetségek kialakítása és a majmok körében megfigyelt összehangolt támadások az emberi hadviselés egyes aspektusait tükrözték, és közös evolúciós gyökerekre utaltak.
A konfliktus rávilágított a csimpánz közösségek összetett társadalmi dinamikájára, ahol a hímek a dominanciáért küzdöttek, szövetségeket kötöttek, és hatalmi harcokat folytattak. Továbbá, a csimpánzháború megkérdőjelezte azt a korábbi elképzelést, hogy ezek az állatok alapvetően békések.
A pszichológiában létezik egy régi, jól ismert elmélet, amelyet kontaktushipotézisnek neveznek. Ez azt állítja, hogy két csoport közötti kapcsolat – ideális esetben egyenlő státusz mellett – elősegíti a toleranciát és az elfogadást. Bár ezt a modellt kifejezetten az emberi viselkedés tanulmányozására fejlesztették ki, itt is alkalmazható. Amint a két csoport szétvált, és megszakadt a kapcsolat közöttük, az ellenségeskedés felerősödött, és a béke reménye szertefoszlott. Ez a „mi” kontra „ők” szemléletmód az emberi viselkedésben is tükröződik. Bár a csimpánzok háborúja nem teljesen azonos az emberi háborúval, megdöbbentően hasonló a brutalitásban és a törzs iránti hűségben.
A gombei háború óta további dokumentált, nagyszabású konfliktusokat figyeltek meg csimpánzcsoportok között Tanzániában és Ugandában.
A csimpánzok nemcsak a háborúban, hanem más viselkedési formákban is hasonlítanak az emberekre, tudj meg többet erről az alábbi cikkünkből.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
