főzés régen

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy visszasírom azokat az időket, amikor nem volt még mosogatógépem, gáztűzhelyen, és főként gázsütőben készítettem az ételeket. Nem is arról álmodozom, hogy milyen jó lenne jégszekrénybe pakolni a bolti holmit hűtőszekrény helyett, és azért a főzőláda kipróbálása sem vonz. De azt igenis vallom, hogy van mit tanulni a régi időkből is.

Ami egykor működött, ma újraéledhet

Amikor nemrég a mikrohullámú sütőnk fényjelenségek kíséretében feladta a küzdelmet – nem sokkal azután, hogy majdnem kigyulladt miattam –, megijedtem, hogy most hogyan melegítem majd meg a kávém. A kényelmet jelentő technológiai vívmányokat szívesen használom, legyen szó mikróról, kedves dagasztógépemről vagy a vízforralóról, a mosogatógépről nem is beszélve. Nem arra vágyom, hogy kézi habverővel kelljen keményre vernem a tejszínt vagy a tojáshabot, de van egy olyan vetülete is a régi idők konyhájának, amelyből bárki tanulhat.

Jelesül az, hogy dédanyáinknak nem azon kellett aggódnia, hogy lesz-e a közértben akciós mangó, ha már az akciós újságban szerepelt, vagy hogy honnan szerezzenek vaddisznótarját. Az ő életük ebből a szempontból sokkal egyszerűbb volt:

ami volt otthon, a gazdaságban, vagy városias környezetben a boltban, abból főztek.

Esetleg cserélhettek frissen vágott tyúkot sertés húsára, vagy néhány tucat tojásért beszerezhettek a szomszédban termett kukoricát, de biztosan nem volt olyan problémájuk, hogy a Sóborsot keljen felütniük, mert volt a boltban pak choi, amit kipróbálnának, de hogyan is készítsék el?

Régen más okból főztek így

Tisztában vagyok azzal is, hogy némelyeket a nélkülözés, legyen szó a szegénységről vagy akár háborús helyzet miatti ínségről, úgy szorított rá erre a módszerre, hogy az kicsit sem volt kényelmes. 

Több friss élelemhez jutottak a családok, és hamarabb el kellett fogyasztaniuk azt is, ami már nem volt teljesen friss – nem lehetett a töltött káposztát bedobni a mélyhűtőbe, ha a harmadik nap már nem akar enni belőle senki sem. Így egyszerre volt kevéssé élelmiszer-pazarló és nagyon kreatív az, ahogyan az emberek az életüket a konyhában töltötték.

Ezért vágtam bele

Én teljesen véletlenszerűen cseppentem ebbe a világba, amikor felfedeztem egy alkalmazást: élelmiszerboltok, pékségek és kifőzdék nap végén megmaradó, másnap már nem kínálható termékeit lehet itt megvenni nagyon jutányos áron – annyit kell csak elfogadni, hogy nem tudod, mi lesz a csomagban. Az érték adott, az is, hogy mennyit fizetsz érte, a többi pedig akkor derül majd ki, amikor az online kifizetett csomagot személyesen átveszed az üzletben.

Nagyon vonzott a dologban a spórolás, kezdetben pékségek csomagjaira specializáltam magam, mert már zavart, hogy ha a gyerekeknek péksüteményt akarok adni, az egy vagyon. Aztán az egyik egyébként is kedvenc üzletláncom is beszállt a partnerek közé, és bár itt is péktermékes csomaggal nyitottam, legközelebb vettem egy adag zöldséget is.

Ott álltam egy nagy halom fürtös uborka, paradicsom, cékla, lila burgonya fölött. Kovászolni nem fogok, az biztos, gondoltam, a paradicsom megenni rengeteg… Valahol itt indult el a vezérhangya, ami azóta meg sem állt.

Így lesz igazán kreatív a főzés

Izgalmas feladat, ha az ember elé kerül egy rakás zöldség – ráadásul nem olyanok, amelyeket hetekig rámolhat ide-oda –, és abból ki kell találnia, mit készítsen. Céklafasírt legyen, vagy céklakrém? Mi az, ami van otthon, és illik mindezekhez? Lehet a paradicsomszószt otthon is főzni, a salátába olyasmit is dobhatok, amit addig nem szoktam tenni bele. A lila burgonyából készült gratin pedig nemcsak jól nézett ki, de finom is volt.

A dolog pedig működhet otthon is: nézd át a kamrát, a hűtőt, biztosan akad olyasmi benne, ami már lassan lejár, vagy nem olyan szép már. Ezek az alapanyagaid, lássuk, mit hozol ki belőle! Izgalmas, kreatív lesz a folyamat, közben pedig ételt is mentesz. Megéri kipróbálni!