föld alatti város

A közép-ausztráliai sivatagos, holdbéli tájon, a tengerparti Adelaide-től 800 kilométerre a szárazföld belseje felé haladva különös dombocskákra figyelhet fel az arra járó. A végtelen, homokos síkságon csak néhány elszánt cserje próbál meg túlélni, a környéket pedig a bányaüregekből kihányt meddők buckái borítják. Coober Pedy neve az őslakosok nyelvén annyit tesz: „fehér ember a lyukban”. Nem véletlenül: a térségben olyan iszonyú a hőség, hogy a madarak lehullanak a levegőből, az elektromos eszközök pedig hűtést igényelnek. A Földnek ezen a tájékán nem ritka az 52 fokos hőmérséklet sem – de a bányászkolónia tagjai már hozzászoktak ehhez, mi több: berendezkedtek a föld alatti életre.

Templom és szálloda a föld alatt

Coober Pedy az opálnak köszönheti, hogy létrejött. 1915-ben arany után kutattak a környéken, de nemesfémet nem találtak – annál több opált. Az opálláz többször is kitört a térségben, egyre több opálbánya nyitott a szinte elviselhetetlen klímájú területen, és a bányászok hamar felismerték, hogy ha a föld alá húzódnak, könnyebben elviselik a mostoha körülményeket. Az 1960-as és 70-es években a bányászváros lakói ugyanúgy bővítették otthonaikat, mint az opálbányákat – robbanóanyagokkal, csákányokkal és lapátokkal. A városka ma is a világ egyik legjelentősebb opáltermelője, és lakói többnyire dugoutsnak nevezett, föld alatti házakban élnek, mi több, föld alatti szállodájuk és templomaik is vannak. A település saját maga állítja elő az energiát, nap- és szélerőművek segítségével, a vizet 24 kilométer távolságból, egy föld alatti forrásból, föld alatti vezetéken szivattyúzzák.

A globális felmelegedés, mint tudjuk, akár 2,7 fokkal is megemelheti átlagban a Föld hőmérsékletét, de egyes területeken a szokásosnál jóval nagyobb forróság várható. Így történt ez nemrégiben a kínai Csungking városában, ahol a hatóságok a több napon át tartó, 35 fok feletti átlaghőmérsékletet tapasztalva arra a döntésre jutottak, hogy megnyitják a lakosság számára a 2. világháború alatt épített föld alatti óvóhelyeket, abból a célból, hogy elviselhető hőmérsékletet biztosítsanak számukra. Szecsuán lakosai pedig föld alatti éttermekbe kezdtek járni – különösen, miután a hatóságok korlátozták a légkondicionálók megengedett hőmérsékletét.

Ősi városok

Coober Pedy nem a világ első, de nem is a legnagyobb föld alatti települése.

Az emberek évezredek óta próbáltak így védekezni az extrém időjárási viszonyok, köztük a hőség ellen.

Sőt, nem csak az emberek: Dél-Afrikában megfigyelték, hogy csimpánzok is választották a hűsölésnek ezt a módját. A törökországi Kappadókiában található Derinkuyu föld alatti városa az i. e. 8. században épült, és szinte állandóan lakott volt: saját szellőzőaknákkal, kutakkal, istállókkal, templomokkal, raktárokkal rendelkezett, és szükség esetén akár 20 000 fő részére is menedékül szolgált. A mesterséges barlangok természetes hűtőszekrényként is funkcionálnak a mai napig, olyannyira, hogy még újakat is építettek. De említhetnénk a coloradói Mesa Verde vagy a jordániai Petra sziklába vájt otthonait is.

Kemping négy méter mélyen

Coober Pedyben néhány épület a föld felszíne felett található, ezeken keresztül juthatnak el az ott élők a föld alatti birodalomba. A létesítményeknek legalább négy méterrel a föld felszíne alatt kell lenniük, egyébként beomlanak. A kempingbe – ahol a turisták a föld alatt verhetik fel sátraikat – a bejárat egy sötét alagúton át vezet, cserébe viszont kellemes, 23 fokos hőmérsékletben pihenhetnek a különös városba látogatók – szemben a felszínen tapasztalható forrósággal, ahol a hőmérő higanyszála akár 50 fok fölé is kúszhat.

Luxus a föld alatt

És hogy mennyibe kerül egy ilyen föld alatti „lakóház” a bányászvárosban? Mindenesetre olcsóbb, mint a legközelebbi nagyvárosban, Adelaide-ben: utóbbiban egy háromszobás családi ház ára 700 000 ausztrál dollár (162 millió forint), ezzel szemben Coober Pedy sziklás talaja alatt már 40 000 ausztrál dollárért (9,5 millió forint) hozzá lehet jutni ugyanehhez. Coober Pedy lakói elégedettek: nem szenvednek a rovaroktól, sem a hang- vagy fényszennyezéstől. Az „építkezés” sem igényel különösebb technológiát: a homokkő könnyen véshető, és szerkezetileg stabil barlanglakások alakíthatók ki belőle. Olyannyira, hogy sok helyi lakos igényes luxuslakásokban él, amelyek föld alatti úszómedencékkel, játékszobákkal, tágas fürdőszobával és igényes nappalival rendelkeznek. Az extrémen száraz időjárás miatt még a penészedő falak sem keserítik a mindennapjaikat. Klausztrofóbiásoknak azért nem ajánlott.