fogaskerekű baleset

Mindenki emlegeti 1987 telét, amikor óriási havazás és hideg lepte meg az országot. Térdig érő hóban gázoltak az emberek, és voltak, akiket a hadseregnek kellett kimenekíteni szorult helyzetükből. A korabeli újságok arról írtak, Európában addigra már hetven emberéletet követelt az extrém időjárás.

A robajlás megrázta az ablakokat

Január 11-én éjjel már történt egy baleset a budapesti fogaskerekű pályáján; az utolsó járat után egy úgynevezett törető szerelvény a havas pályán kisiklott az Orgonás állomásnál. Mivel közúton nem tudták megközelíteni ezt a szakaszt, így a következő órákban az egyik szerelvény feladata az volt, hogy a mentéshez szükséges eszközöket, emelőket a helyszínre szállítsa. A nap folyamán a sérült járműveket eltávolították, és újraindult a forgalom, annak ellenére, hogy az időjárási körülmények indokolták volna a fogaskerekű leállítását. Ám egyes források szerint központi utasítás érkezett, hogy a szerelvényeknek járnia kell, hiszen a helyieknek haza kell jutniuk. Este nyolc óráig – a hó és a jég ellenére – a forgalom rendben haladt a fogaskerekű vonalán.

Este nyolc óra után a fültanúk beszámolója alapján olyan robajlás rázta meg a környéket, hogy megremegtek a házak ablakai, majd néma csend lett. A völgymenetben haladó szerelvény fékrendszere a Svábhegy állomást elhagyva felmondta a szolgálatot. Három állomáson megállás nélkül robogott keresztül, végül már 80-100 kilométer per órás sebességgel száguldott a lejtőn lefelé, majd belerohant az éppen felfelé tartó másik szerelvénybe. A hajnali baleset helyszínéig, az Orgonás állomásig sodródott a két egymásba fúródott szerelvény, majd a korábban kisiklott, a pályáról leemelt kocsinak csúsztak neki, végül a völgy felől érkező kocsi továbbgurult, egészen le a végállomásig. 

Az eljegesedett fék okozta a fogaskerekű balesetét

A szemtanúk azt mesélték, mivel az Orgonás állomást nem tudták mentőautóval megközelíteni, az orvos a jeges lépcsőket mászta meg, hogy a helyszínre siessen segíteni. A két vezetőt – a 42 éves Czipóth Istvánné Mártát, aki a fékhibás szerelvénnyel száguldott a halálba, illetve kollégáját, a felfelé tartó fogaskerekűt irányító 53 éves Nok Pétert – nem lehetett megmenteni. Az utasok számáról nem lehet egyértelmű adatot találni, de a korabeli híradások szerint négyen szenvedtek súlyos sérülést.

A vizsgálat során arra jutottak, hogy a biztonsági fék működött ugyan, de a fékdobok és a fékbetétek közé kerülő jég miatt a vezető nem tudta a szerelvényt megállítani, és ez okozta a halálos balesetet.

Újra munkába álltak a sérült szerelvények

Meglepő, de a korabeli újságok nem címlapon számoltak be a súlyos balesetről, sőt, míg a léghorgászverseny győztesét nagy fotóval mutatták be, addig a tragédiáról és annak utóéletéről sokszor csak a hátsó oldalakon tudósítottak. 

Azt tudhatjuk, hogy a fogaskerekű vezetőit arcról és névről is ismerték a környéken élők, így gyűjtést szerveztek a félárván maradt családoknak. Az egyik szemtanú – aki 9 éves gyermekként a baleset után a szüleivel, elemlámpa fényénél érkezett a téli estén a helyszínre – Márti néniként emlegeti az elhunyt sofőrt. A baleset után a fogaskerekű fékrendszerét átalakították. A roncsokat egytől egyig kijavították, és újra fogalomba álltak. Közülük a legtöbbet az a 63-as kocsi volt pihenőn, amelyikbe belerohant a fentről száguldó, elszabadult szerelvény. Végül hat év után ezt is újra munkába állították, ahogyan 1991-től a tragédiát okozó 52-es motorkocsi is ismét szállította az utasokat.

Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon a két vezető, amikor már látta, hogy elkerülhetetlen a baleset, miért nem rohant a szerelvény hátuljába, hogy mentse az életét. Egyértelmű válasz erre soha nem született, bár voltak, akik szerint a vezetőfülke ajtaja zárva volt. De az is lehet, hogy a fékhibás szerelvény vezetője az utolsó pillanatig próbálta megmenteni az utasokat, a szerelvényt és saját magát. A városmajori végállomáson 2008-ban a baleset áldozatainak emléktáblát helyeztek el. (Címlapfotó: Fortepan/Ed Simnons)