film úttörője

Beverte a fejét, lábadozása alatt kezdett fotózni

Az 1830-ban, a Surrey grófságbeli Kingston upon Thames városában, egy gabonakereskedő édesapa gyermekeként napvilágot látott Edward James Muggeridge egy szerencsétlen balesetnek köszönhette, hogy neve örökre egybeforrt a fotográfia és a filmezés történetével. A fiatalember a családi foglalkozást jobban, szüleitől kapott nevét kevésbé kedvelte, húszéves korában az Egyesült Államokba költözött, és Angliából származó könyvek importjával kezdett foglalatoskodni, mellyel egy időben kereszt- és vezetéknevét az archaikusabb hangzású, óangol Eadweard Muybridge-re változtatta.

Muybridge tíz évig New Yorkban, majd San Franciscóban dolgozott különböző brit és angol kiadók számára, élete azonban 1860-ban váratlan fordulatot vett: éppen hazautazott volna Angliába, amikor az őt szállító postakocsi Texasban balesetet szenvedett, és hősünk annyira beverte a fejét, hogy hónapokig nem érezte sem az ízeket, sem a szagokat, sőt, egy ideig még a hallását is elvesztette. Két hónapig New Yorkban, majd további tíz hónapig Londonban lábadozott, ahol Viktória királynő orvosa, Sir William Gull felügyelte a gyógyulását – a neves doktor azt javasolta páciensének, találjon valami hobbit, mellyel lekötheti magát felépülése idején, így kötött ki Muybridge a fotográfia mellett.

Hősünk egy csapásra a fényképezés megszállottjává lett, és amikor néhány évvel később visszatért San Franciscóba, már hivatásos fotográfusként kereste a kenyerét; rengeteg megbízást kapott, a korszakban divatos portréfotózás mellett elsősorban táj- és épületfényképészként alapozta meg a hírnevét. Bejárta Amerika különböző vidékeit, a kaliforniai Yosemite-völgyről készített természetképei és a San Francisco városát ábrázoló tájfotográfiák világszerte szenzációt keltettek, később a kormány megbízásából Alaszkába utazott, illetve világítótornyokról készített híres fotósorozatot.

Hidegvérrel agyonlőtte az őt felszarvazó katonatisztet

1872-ben Kalifornia kormányzója, Leland Stanford kereste meg Muybridge-et egy egyedi kísérlet ötletével: a politikus, üzletember és neves versenyló-tulajdonos azt szerette volna bebizonyítani – egyes verziók szerint 25 ezer dollárban fogadott egyik ismerősével –, hogy vágtázás közben létezik olyan pillanat, amikor a ló egyik lába sem éri a talajt. Muybridge örömmel állt a kihívás elé, és már a következő évben készített néhány felvételt Stanford lovairól, melyek homályosra, elmosódottra sikerültek, ugyanis nem volt a feladatra alkalmas, kellően rövid záridővel rendelkező gépe. A lelkes kísérletezést nem sokkal később családi tragédia és gyilkossági ügy szakította félbe.

Muybridge 1871-ben feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb, 21 éves, de már elvált Flora Shallcross Stone-t, a felek közötti életkor- és vérmérsékletbeli különbség azonban a kezdetektől bukásra ítélte a házasságot: a fiatal hölgy imádta a társasági életet, gyakran járt színházba és mulatni, miközben férje inkább otthon töltötte az estéket egy könyv társaságában. Munkája miatt Muybridge sokszor hetekig vagy akár hónapokig nem látta Florát, aki távollévő férje háta mögött viszonyt kezdett egy nőcsábász katonatiszttel, Harry Larkyns őrnaggyal.

A fotográfus többször összetűzésbe került feleségével a házasságtörő viszony miatt, melynek látszólag vége szakadt, amikor Larkyns a 100 kilométerre lévő Calistoga városában kapott munkát egy bányában; 1874 októberében azonban Muybridge féléves kisfia, Floradio dajkájától értesült róla, hogy felesége és az őrnagy továbbra is rendszeresen szerelmes leveleket váltanak egymással. Még ennél is nagyobb csapást jelentett, amikor Muybridge a levelek között felfedezett egy Floradióról készült – nem általa készített – fényképet, melynek hátuljára Flora jól felismerhető kézírásával a „Harry” nevet írták, vagyis erősen úgy tűnt, hogy Larkyns a fiú valódi édesapja.

A feldühödött Muybridge azonnal Calistogába utazott, ahol gondolkodás nélkül, hidegvérrel agyonlőtte felesége szeretőjét; még a gyilkosság estéjén letartóztatták, ellenkezés nélkül átadta magát a hatóságoknak, és készségesen bevallott mindent. A bíróságon egy Stanford által felbérelt jeles ügyvéd védte Muybridge-et, aki megpróbálta bizonygatni, hogy a fényképész a 15 évvel korábban elszenvedett postakocsi-baleset miatt személyiségtorzuláson ment keresztül, akaratán kívül hajlamos a féktelen dührohamokra, és gyakran nem beszámítható.

Egy ló vágtázásával nyitott utat a film felfedezéséhez

Az elmebetegség teóriája végül nem állt meg a lábán, ennek ellenére az esküdtszék felmentette Muybridge-et, mivel úgy találták, családja védelmében, jogosan követte el a gyilkosságot, és egy morálisan és törvényes értelemben is súlyos sérelmet torolt meg. Felmentését követően Muybridge szorgosan a munkába vetette magát, és folytatta a Stanford megbízásából végzett mozgáskísérletet is. A kérdés sikeres megválaszolására 1878 júniusában került sor, amikor a fotográfus a Palo Altó-i lóversenypályán 12 fényképezőgépet állított egymás mellé, egyenként egy ezredmásodperces záridővel, hogy rögzítse a kormányzó Sallie Gardner nevű lovának futását.

A fényképezőket pontosan kimért, egyenlő távolságra helyezték el egymástól, és kioldójukhoz egy-egy drótot kötöttek, melyeket a ló futás közben átszakított, elsütve a szerkezetet: az így elkészült fotósorozat képes volt egyenletes mozgásként ábrázolni a kanca vágtázását és bizonyítani Stanford állítását, miszerint van olyan pillanat, amikor mind a négy láb a levegőbe emelkedik. Muybridge ezzel felfedezte a mozgókép rögzítéséhez szükséges technikát, vagyis a képek gyors, egyenletes sebességű felvételét, azonban még nem volt képes visszajátszani a felvett anyagot: ezt csak tíz évvel később Thomas Edison tudta megvalósítani, amikor előrukkolt a kinematográf szabadalmával.

Muybridge a következő években folytatta a sorozatfényképezéssel való kísérleteket, a Pennsylvaniai Egyetemen rendezte be laboratóriumát, ahol több mint 700 sorozatképet készített, elsősorban az intézmény diákjainak közreműködésével, akiket ágyékkötőben, különböző sporttevékenységek, például birkózás, futás, tánc közben örökített meg. 1894-ben nyugdíjba vonult, és visszatért Angliába, tíz évvel később, 74 évesen érte a halál szülőhelyén, Kingstonban.