Ferenczy Ida

Becsempészték a nevét a listára

Ferenczy Ida Krisztina Veronika 1837-ben született a vecseszéki Ferenczy család sarjaként, hat testvér közül negyedikként; már gyerekként kitűnt intelligenciájával és kíváncsi természetével, szívesen olvasott és bővítette autodidakta módon a tudását. A korszak elvárásainak megfelelően jól ismerte az illemet, és kitűnően beszélt németül. Erzsébet királynéval először 1857-ben találkozott, amikor az uralkodói pár magyarországi körutazása során a „hírös városba” is ellátogatott, a fogadásukra szervezett pompás ünnepségen pedig a Ferenczy család is tiszteletét tette, talán ekkor kezdődhetett el Ida sírig tartó rajongása a királyné iránt.

1863-ban Sissi a fejébe vette, hogy megtanul magyarul – talán azért, hogy anyósával, Zsófia főhercegnővel dacoljon –; hiába próbálta Ferenc József eltántorítani az őrültnek tűnő ötlettől feleségét, aki a sokkal könnyebb cseh nyelvvel sem tudott megbirkózni, az asszony már csak bizonyítási vágyból is szorgalmasan belevetette magát a nyelvleckékbe. Egy évre rá a királyné már viszonylag folyékonyan beszélt magyarul, ezért elhatározta, társalkodónőt vesz maga mellé, akivel egész nap gyakorolhatja a nyelvet; az elé terjesztett listán eredetileg hat lehetséges jelölt szerepelt, valaki – talán Deák Ferenc vagy Almásy grófné Batthyány Amália – hetediknek odabiggyesztette a papír aljára Ferenczy Ida nevét.

Sissi a listán szereplő utolsó név mellett tette le a voksát, aki a legszerényebb, puszta köznemesi származású volt a jelöltek között – valószínűleg pont ezért esett Idára a királyné választása, úgy érezte, a sznob bécsi udvarban, ahol szóba sem állnak azzal, akinek nincs legalább tizenhat patinás őse, sokkal jobban megérti majd magát egy poros alföldi kisvárosból származó hölggyel. Ida örömmel vette a felkérést, melyet apja sem ellenzett, mint mondta, „ha már katonát nem tudok adni a császárnak, legalább a lányomat odaadom a császárnénak”.

A háttérből segítette az osztrák–magyar viszonyok alakulását

A kis termetű, csúnyácska, de annál intelligensebb és talpraesettebb Idát lenyűgözte a császárváros és a Hofburg pompája, mint később visszaemlékezett, „sohasem álmodtam, hogy ilyen csudálatos szépség és ennyi báj létezhet, szemem rezgett, elbűvölten, önfeledten bámultam ezt a csodát”. Sissiben már az első találkozáskor mély szimpátia alakult ki a magyar lány iránt, mely idővel szoros barátsággá, mély bizalmi kapcsolattá érett. Ida komoly támaszt jelentett a királyné számára, aki egyedül érezte magát a bécsi udvarban, és arra vágyott, bárcsak megoszthatná valakivel gondolatait, érzéseit, problémáit.

Ida hivatalosan társalkodó- és felolvasónőként állt Sissi szolgálatában, a királyné azonban leveleiben „hű barátnőjeként” hivatkozott rá, és „Kedves Idám”-nak, „Drága Idám”-nak szólította; a két barátnő között a magyar egyfajta titkos nyelvvé vált, melyet csak ők értettek. A hűséges társalkodónő nem barátkozott senkivel a császári udvarban, kizárólag Erzsébettel ápolt közeli viszonyt, aki minden titkát megosztotta vele – Ida természetesen senkinek semmit nem volt hajlandó elárulni ezekből. Ida tovább mélyítette Sissi érdeklődését, szeretetét a magyar nép iránt, az ő feladata volt a magyar nyelvű újságok és könyvek beszerzése, de a magyar ételekkel is ő ismertette meg a királynét, aki éveken keresztül kizárólag Nagykőrösről származó kenyeret evett.

A hűséges társalkodónő a háttérből közvetítőszerepet játszott a kiegyezés lebonyolításában, a királyné rajta keresztül levelezett Deák Ferenccel, Andrássy Gyulával és Eötvös Józseffel, a korszak neves újságírója, Falk Miksa szerint „áldásos volt e nő működése hazánkra nézve”.

Évtizedeken át Sissi leghűségesebb bizalmasa volt

A két barátnő elválaszthatatlannak számított, Sissi akárhol tartózkodott – Bécsben, Budán, Gödöllőn –, ragaszkodott hozzá, hogy Ida közvetlenül az ő lakosztálya mellett szálljon meg, és minden idejüket együtt tölthessék. Egy anekdota szerint egyszer a két barátnő a gödöllői kastély parkjában sétált, amikor zuhogni kezdett az eső – hiába invitálta őket a személyzet a kastélyba, nehogy elázzanak, ők inkább együtt nevetgéltek tovább a viharban. Egy másik történet úgy tartja, amikor 1877-ben Ida Karlsbadba utazott kúrálni magát, ajánlották Sissinek, válasszon más, ideiglenes felolvasónőt, ő azonban hallani sem akart ilyesmiről.

Idővel Ferenczy Ida lett a királyné „kamaravezetője”, ő rendelkezett a személyzettel, és intézte a különböző bevásárlásokat és beszerzéseket; rengeteg hasznos tanácsot adott Sissinek, például meggyőzte, hogy fektesse a pénzét értékpapírokba, melynek köszönhetően a királyné halála után az örökösöknek szép summa ütötte a markát. Amikor Ida édesapja meghalt, Erzsébet részvéttáviratot küldött a családnak Kecskemétre, lánya, Mária Valéria főhercegnő pedig egy díszes koszorút küldetett a temetésre; ugyanígy Ida is barátnője mellett állt a legszomorúbb pillanatokban, az ő feladata volt például közölni a királynéval fia, Rudolf főherceg öngyilkosságának hírét.

Sohasem heverte ki a királyné tragikus halálát

Ida sohasem ment férjhez, gyermeke sem született, egész életét a királynénak szentelte, aki hálából 1890-ben óriási, egyszerű köznemesek számára hallatlan kegyben részesítette, neki ajándékozta a Csillagkeresztes Rend jelvényét. Kedvenc lánya, Mária Valéria férjhez menetele után Sissi szinte teljesen eltávolodott a bécsi udvartól, inkognitóban utazgatott Európában, Ida azonban, gyenge egészsége miatt ezekre az utakra nem kísérte el. Amikor 1898 szeptemberében értesült róla, hogy a királynét Genfben egy olasz anarchista reszelővel szíven döfte, teljesen összeomlott, saját szavai szerint „Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem”.

Sissi halála után egykori udvartartásának tagjait kiközösítették, Idának is ki kellett költöznie a Hofburgból, kezdetben a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd Schönbrunnba költözött, ahol szalonja a bécsi társasági élet fontos helyszínévé vált. Még évtizedekkel később is könnybe lábadt a szeme, amikor egykori barátnője került szóba, és rengeteg pénzt és energiát áldozott Sissi emlékezetének, kultuszának ápolására. Számtalan relikviát gyűjtött össze és adományozott múzeumoknak, és nagy részben az ő erőfeszítésének köszönhető, hogy 1908-ban megnyílt az Erzsébet Királyné Múzeum.

Ferenczy Ida 1928-ban hunyt el, Bécsben, 89 éves korában; koporsóját Kecskeméten, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra szülei és testvérei mellett.