esküvő baki

Bátran kijelenthető, hogy nincs esküvő bakik nélkül. Kicsit olyan ez, mint a házasélet, nem mentes a megpróbáltatásoktól, viszont ha elég rugalmasok vagyunk, akkor a legtöbb esetben végül minden jóra fordulhat. Íme néhány hajmeresztő esküvői dráma, amelyek megmutatták, hogy a kínos helyzeteknek is lehet jó vége.

„Mindenki a kertben bóklászott”

A mesékben is kevés ilyen váratlan fordulatot találunk, mint ebben a magyar történetében. Vidéki nagyvárosban tartott esküvőt egy helyi pár. Minden a legnagyobb rendben ment a szertartást megelőzően, semmi kapkodás, semmi pánik, semmi hiszti. A násznép már a templomban ült, várták a házasulandó párt, de ők egyre csak késtek. Bő negyedóra után befutott a tanú és elfoglalta a helyét az oltár előtt, majd jött a vőlegény, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, a menyasszony is. A ceremónia szép volt, és közben senkinek semmi nem tűnt fel abból, hogy valami egészen más történt, mint aminek kellett volna.

Még reggel a menyasszony tanújára bízták a karikákat, de ő mindkettőt elvesztette, és ez a szertartás előtti percekben derült ki. A pár és a tanúk gyorsan felkutatták a templomkertet, viszont sehol sem találták meg a gyűrűket. Végül a pap a tanúk gyűrűjét áldotta meg. A násznép persze hamar megtudta, mi történt, és még a lagzi előtt mindenki lázasan kereste a karikákat. Aztán mindenki beletörődött, hogy már nem lesznek meg. Csodával határos módon a lagzi után, éjszaka a pap hívta a menyasszonyt: megvannak a gyűrűk! Egy, a templomkertben sétáló turista találta meg azokat, és becsületes ember módjára leadta a plébánián, a pap pedig a lagzi után felvette a két gyűrűt, és riasztotta a házasokat.

„Eddig tartott a mulatság”

A következő történet csak azt igazolja, hogy nem árt előre tisztázni a dolgokat. Egy nagyszerű sátras esküvő volt, gyönyörű szertartással, megható pillanatokkal, pazar környezetben. Mindenki jól érezte magát, ez lehetett volna a tökéletes lagzi. Csakhogy idejekorán lefújták, ugyanis a vacsora alatt kiderült, hogy az ifjú pár megfeledkezett egy apró részletről, nem tisztázták az anyagiakat. A 2 milliós helyszín és a cateringszolgáltatás 10 százalékát foglaló formájában kifizették az esküvő előtt, és abban állapodtak meg, hogy a fennmaradó részt az örömszülők állják. A menyasszony szülei pedig ezzel tisztában voltak, és a főasztalnál ülve megjegyezték az újdonsült nászasszonynak, hogy ez bizony nagy kiadás a nyugdíjas évekre készülve. A nászasszony, vagyis a vőlegény édesanyja csak nézett, neki ugyanis

A fiú elfelejtette közölni a szüleivel a költségvetési tervet, és mivel a menyasszony ezt a hiányosságot még csak nem is feltételezte, nem noszogatta vőlegényét – nyilvánvaló volt számára, hogy ő is tisztázta otthon a részleteket. Summa summarum, a menyasszony szülei még helyben kijelentették, hogy nem tudnak több pénzt adni a megbeszéltnél, és hogy ne emelkedjenek tovább a költségek, még a húsleves után lefújták a bulit. A násznép kissé éhesen vette tudomásul a döntést, majd ki vacsorázni ment, ki haza. A friss házasok és az örömszülők pedig nem győztek kibékülni. 

„Néhány órára jó lesz”

Az eset szintén egy vidéki helyszínen játszódott. Többen a fővárosból utaztak a helyszínre, mindannyian időben indultunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat, vegyünk egy frissítő zuhanyt, és annak rendje és módja szerint induljunk az esketésre. Navigációs segítséggel találtuk meg a szállást, és igencsak felszökött a szemöldökünk, amikor feltűnt, hogy az egy gimnáziumban van. A portásnak sem okozott kis meglepetést a felbukkanásunk, ő ugyanis úgy tudta, hogy osztálytalálkozó lesz az épületben szombaton, ezért kell kiadni egy osztálytermet. Amikor mindannyiunk számára nyilvánvaló lett, hogy félreértés történt, már nem volt több kiadó szoba a helyi hotelekben – igaz, abból sem volt nagy választék. Megoldást kellett találni.

A betegszoba egy tanterem volt, benne régi, rozoga, egyszemélyes ágyakkal. A szoba közepén egy hatalmas nyomtató állt, bizonyára a pedagógusok itt nyomtatják iskolaidőben a dolgozatokat. Nyolcan álltunk ott egymás mellett azzal a hírrel, hogy egy iskola betegszobájában kaptunk szállást. Erre fújtunk egy nagyot, és csak ennyit mondtunk: arra a néhány órára jó lesz. Arra a néhány órára valóban megfelelt. Csak később derült ki, hogy a jegyespár a kollégiumba szeretett volna szállást kérni, de a portás félreértette őket, és beírta a naplóba a jeles nap helyére, hogy osztálytalálkozó.