eltűnt nő

Nyolcévesen kezdett dolgozni első regényén

Az 1914. március 4-én a New Hampshire állambeli Hanoverben született Barbara Follett mindkét szülője az irodalmi világban mozgott, édesapja szerkesztőként és kritikusként dolgozott, édesanyja pedig gyerekkönyveket írt, nem véletlen, hogy a kislány érdeklődését szinte már pólyásként felkeltette a történetek mesélése. Az otthon, szülei által tanított Barbara négyévesen folyékonyan írt és olvasott, nem sokkal később pedig saját írógépén – melyet édesanyjától kapott a születésnapjára – kezdte el papírra vetni verseit, rövid történeteit. Hétévesen már saját fantáziavilágot talált ki, melyet Farksolia névre keresztelt, és még saját mesterséges nyelvet is alkotott hozzá.

Hivatalos életrajza szerint Barbara nyolcéves korában kezdett dolgozni első regényén, melynek a Ház ablakok nélkül címet adta – egy téli estén a kandalló mellől, a nappali ablakából bámulta a házuk mögött elterülő erdőt, melyben szívesen játszott, kalandozott, és annyira beindította fantáziáját a látvány, hogy azonnal az írógép mellett kötött ki. A regény első kézirata egy szerencsétlen tűzesetben elégett, Barbarát azonban ez sem tántorította el, a teljes szöveget újraírta, és végül 12 éves korában sikeresen ki is adatta; a Ház ablakok nélkül egy csapásra híressé tette az ifjú írónőt, a könyvet a New York Times és a Saturday Review kritikusai is magasztalták, szerzőjét csodagyerekként emlegették.

Hajósinasként gyűjtött élményeket, majd titkárnő lett

Barbara következő regényének publikálási jogaira már neves kiadók igyekeztek túllicitálni egymást, miközben néhány kritikusabb hang azt firtatta, milyen negatív hatásokkal járhat egy kiskamasz lány életére a hirtelen jött siker, képes lesz-e feldolgozni azt. A természetszerető, kalandvágyó Barbara következő projektjeként egy kalandos tengeri történetet képzelt el, azonban hamar rájött, hogy a szülei könyvtárában olvasott enciklopédiákból, úti beszámolókból és regényekből nem fog teljes képet kapni a hajósok életéről, ezért 13 évesen elszegődött inasnak egy Kanada partvidékét járó vitorlásra. Hajósinasként átélt élményei nyomán megírta a Norman D. utazását, mely megjelenésekor előző regényéhez hasonlóan jelentős sikert aratott.

A feltörekvő kamasz írónő sorsa azonban váratlanul rosszra fordult, édesapja ugyanis szeretője kedvéért otthagyta a családot, így édesanyjának egyedüli kenyérkeresőként kellett eltartania magát és egyke lányát – ekkoriban gyűrűzött be a nagy gazdasági világválság, melynek hatására anya és lánya még jobban elszegényedtek, végül New Yorkba költöztek, ahol Barbara 16 éves korában kénytelen volt titkárnőként munkát vállalni. Munkája mellett továbbra is akadt ideje az írásra, több úti beszámolót és fikciós történetet is írt, ezek azonban nem jelentek meg nyomtatásban, ihlete pedig egyre jobban fogyatkozott a napi gondok és a stressz hatására.

Kisétált a házból, majd nyomtalanul eltűnt

A következő nagy változás 1931-ben történt hősünk életében, amikor az Appalache-hegységben tett kirándulása során megismerkedett egy Nickerson Rogers nevű férfival: a pár szinte első látásra egymásba szeretett és európai körutazásra indult, bejárták Spanyolországot, Franciaországot és Németországot, élményanyagot gyűjtve Barbara következő könyvéhez, majd Amerikába hazatérve összeházasodtak, és a Massachusetts állambeli Brookline-ba költöztek. Barbara házassága a kezdeti években idillikusnak bizonyult, idővel azonban egyre gyakrabban került sor nézeteltérésekre, sőt, heves vitákra a felek között.

Barátainak írt leveleiben Barbara sokszor arra panaszkodott, hogy házassága zátonyra futott, a férje elhidegült tőle, sőt, azt gyanította, megcsalja őt, mely gondolat egyre jobban befészkelte magát az elméjébe, és depresszióssá tette. 1939. december 7-én este egy heves veszekedés után a 25 éves írónő mindössze 30 dollárral és egy jegyzetfüzettel a zsebében gyalogosan lelépett otthonról – soha többé senki sem hallott felőle. Férje csak két héttel később jelentette Barbara eltűnését a rendőrségen, ugyanis, mint mondta, mindvégig azt várta, hogy hazatérjen. A hatóságok ekkor már bottal üthették az írónő nyomát, aki végül felkerült az eltűnt személyek országos listájára férjezett nevével, Barbara Rogersként: mivel ez a név semmit sem mondott a rajongóknak és a sajtónak, a szélesebb nyilvánosság évtizedekig nem is tudott az egykori irodalmi csodagyerek eltűnéséről.

Lehet, hogy megtalálták a holttestét?

Tizenhárom évvel Barbara eltűnése után, 1952-ben édesanyja megelégelte, hogy semmilyen érdemi kutatás nem történt az ügyben, és a férjet, Rogerst kezdte gyanúsítani, akit már-már flegma viselkedése, az, hogy Barbara felszívódását követően két hétig tétlenül ült, szerinte erősen megkérdőjelezhetővé tett. A hatóságok azonban semmilyen bűncselekményre utaló bizonyítékot nem találtak, a férj felelősségét sem firtatták; mind a mai napig totális rejtély, mi történhetett Barbarával.

Néhány évvel ezelőtt Daniel Mills író egy érdekes teóriát vázolt fel, mely szerint a hatóságok 1948-ban megtalálhatták Barbara Follett holttestét, azonban rossz személyazonosságot állapítottak meg, azt hitték, egy másik eltűnt fiatal nő, Elsie Whittemore földi maradványaira bukkantak. A holttestre alig egy kilométerrel a Rogers házaspár házától bukkantak rá, és a vizsgálatok szerint a halál okát barbiturátmérgezés okozta, mely szerrel Barbara köztudottan élt; az elhunyt nő ruházata és a nála talált tárgyak szintén megegyeztek azzal, ahogyan az írónőt leírták eltűnésekor. Minden kétséget kizáró bizonyíték azonban nem létezik, csak találgathatunk, vajon tényleg Barbara Follett került elő, vagy teljesen más sorsra jutott a titokzatos módon eltűnt egykori gyerek zseni.