A hidegháború egyik legforróbb évében nyomtalanul eltűnt az amerikai légierő egy tisztje, aki birtokában volt számos, az atomrakétákkal kapcsolatos titkos információnak. William Howard Hughes őrnagyot dezertálással vádolták meg, azonban a titkosszolgálatoknak minden igyekezetük ellenére sem sikerült a nyomára bukkanniuk − egészen 35 évig.
Hollandiába utazott, nyom nélkül eltűnt
Az 1950-ben Seattle-ben született William Howard Hughes Jr. édesapja a repülőgépiparban dolgozott, így már egészen korán átragadt rá a repülés szeretete − érettségi után önként jelentkezett az amerikai légierőhöz, ahol 1976-ban tiszti rangot nyert, három évvel később pedig mesterdiplomát szerzett a légierő műszaki iskolájában. A ’80-as évek elején az ekkor már őrnagyi rangban szolgáló Hughes az Új-Mexikó állambeli Albuquerque közelében található Kirtland légibázisra került, ahol a légierő elsősorban nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket végzett.
A bázison Hughes feladata a NATO légi elhárító és megfigyelőrendszerének fejlesztése és folyamatos tesztelése, ellenőrzése volt, ami természetesen kiemelten titkos munkának számított, és csak szigorú biztonsági átvilágítást követően végezhette el bárki is. Hughes-zal kapcsolatban semmilyen gyanú nem merült fel a feletteseiben, munkatársaiban, egészen addig, amíg 1983 júliusában a férfinak minden előzetes jel nélkül hirtelen nyoma veszett. Az őrnagy Hollandiába utazott egy biztonsági konferenciára, ahol a NATO helyi illetékeseinek mutatta be az említett légi elhárító rendszereket; a terv szerint augusztus 1-jén kellett volna visszaérkeznie az új-mexikói bázisra, azonban sem a határidőre, sem később nem jelentkezett.
Azt gyanították, átállt a szovjetekhez
A légierő azonnal nyomozást indított a felszívódott tiszt ügyében, hiszen könnyen felmerülhetett a gyanú, hogy Hughest Európában behálózták a szovjetek, és meggyőzték, álljon át. Az 1983-as évben a világ nagyon közel került az atomháborúhoz, másfél hónappal az őrnagy eltűnése után egy téves riasztás okozott kis híján nukleáris összecsapást, novemberben pedig a NATO nyugat-európai hadgyakorlatát nézték majdnem valóságos háborús helyzetnek a szovjetek. Ilyen légkörben nem csoda, hogy mindenki csak egyre gondolhatott: Hughes elárulta országát, és atomtitkokat szolgáltatott ki a KGB-nek.
A hatóságok alapos vizsgálódást folytattak, kiderült, hogy Hughes elutazása előtt 28 500 dollárnyi készpénzt vett fel 19 különböző bankautomatából Albuquerque területén, ami arra utalt, menekülni készül, ugyanakkor a háza átvizsgálásakor a visszaérkezésekor elvégzendő teendőkről írt listát találtak. A férfi autóját a helyi repülőtér parkolójában találták meg, magára hagyva. Az ügyből országos sajtóhír lett, hiába keresték azonban égen-földön az eltűnt tisztet, semmilyen nyomot nem találtak; decemberben a légierő hivatalosan is dezertőrnek nyilvánította Hughest, mely súlyos, háború idején akár halállal is büntethető vádat jelentett. Az őrnagy nővére azt vallotta a titkosszolgálat nyomozóinak, hogy a férfi eltűnése teljesen karakteridegen, mindig közeli kapcsolatot tartott fenn családtagjaival, és önszántából nem szívódott volna fel, ezért biztosan elrabolták.
Ő szabotálta a felrobbant űrrepülőt?
A következő években többször is szóba került Hughes neve, például a Challenger űrrepülőgép 1986. januári katasztrófájakor, mellyel − továbbá egy francia rakéta meghibásodásával − kapcsolatban a Pentagon szándékos szabotázsra gyanakodott. Az őrnagy mind szakképesítésben, mind a birtokában lévő információkat tekintve képes lehetett rá, hogy elintézzen a szovjeteknek efféle szabotázsakciókat, azonban mindez csupán megalapozatlan gyanú maradt, ugyanis minden igyekezet ellenére hősünk továbbra sem került elő. A ’80-as évtized leáldozásával a hidegháború is végéhez ért, a Szovjetunió pedig hamarosan darabjaira hullott, így nemsokára Hughes őrnagy esete a feledés homályába merült.
Évtizedekkel később, 2018 augusztusában az ügy mégis váratlan fordulatot vett, amikor a szövetségi hivatal emberei egy kaliforniai kisvárosba, Daly Citybe látogattak egy gyanús útlevéllel kapcsolatos ügyben. A hamisnak vélt okirat tulajdonosa, egy Barry Timothy O’Beirne nevű, hatvanas évei végén járó férfi képtelen volt bizonyítani személyazonossága valós mivoltát a nyomozóknak, végül a kikérdezés során megtört, és mindent bevallott: valójában William Howard Hughesnak hívják, és 35 évvel korábban megrendezte a saját eltűnését.
Felesége sem ismerte a valódi személyazonosságát
Az egykori őrnagy vallomása szerint szó sem volt szovjet kémekről, egyszerűen megelégelte a légierőnél töltött éveket, mivel depresszióssá tették az atomtitkok és a fegyverkezési verseny, és szeretett volna váltani, ezt azonban, a birtokában lévő titkos információk miatt, nem gondolta egyszerűen kivitelezhetőnek. Európai utazását kihasználva nyom nélkül lelépett, Kaliforniába utazott, és hamis személyazonosságot vett fel; hamarosan megismerkedett egy helyi nővel, összeházasodtak, és boldogan éltek, az asszonynak fogalma sem volt férje valódi kilétéről. A környékbeliek a biztosítási szakértőként dolgozó „Tim bácsit” kedves, mindig vidám, aktív embernek ismerték, aki idősebb korában is edzőterembe járt, és könnyen felismerhető volt San Francisco Giants-baseballsapkájáról.
A megkerült Hughest a légierő hadbíróság elé állította, és bűnösnek találta dezertálás vádjában, az ítélet szerint 45 napot kellett leülnie egy katonai börtönben. Hiába fellebbezett, kénytelen volt letölteni a büntetését, szabadulását követően pedig hivatalosan is elbocsátották a légierő kötelékéből. A férfi legnagyobb bánatára felesége, miután megtudta, hogy évtizedeken keresztül egy hamis személyazonosságú „csalóval” élt együtt, beadta a válókeresetet. Nem sokkal szabadulása után Hughes ismét felszívódott, a 73 éves férfi jelenlegi hollétéről senki semmilyen információval nem rendelkezik.
