Egy Dejr el-Medina mellett talált, ma a torinói múzeumban őrzött papirusztekercs különös eseményt örökít meg: a világ első, szervezett sztrájkját. A történetet III. Ramszesz idején vetették papírra, hogy elmeséljék, mi is vezetett a tömeges munkabeszüntetéshez.
Bár a legkorábbi sztrájk emléke Hufu fáraó idejére, az időszámítás előtti 26. századra tehető, erről írásos bizonyítékok még nem tanúskodnak. Másfélezer évvel később, Kr. e. 1157. október 13-án – legalábbis jelen időszámításunk alapján erre a napra tehető az időpont – a III. Ramszesz fáraónak dolgozó, szakképzett építőmunkások letették szerszámaikat, s nem voltak hajlandók tovább dolgozni. Már 18 napja nem kapták meg fizetésüket, így élelemhez sem jutottak. Az ő tevékenységükről – illetve annak hiányáról – egy papirusz is beszámolt.
3000 évvel ezelőtt sztrájkba léptek az első munkások
A szakképzett munkások ekkoriban a fizetésüket élelmiszerben és egyéb javakban kapták kézhez. A Théba melletti építkezéseken azonban hiába érkezett el az őszi fizetésnap, nem kapták meg jussukat. Közel 3 héten át vártak, mielőtt letették a szerszámokat. Kiabálni kezdtek, hogy éhesek, majd leültek a készülőfélben lévő templom mellé. A tisztviselők péksüteményeket adtak nekik fizetés helyett, hogy éhüket csillapíthassák, így a munkások hazamentek. Másnap ismét tiltakoztak, ekkor már a thébai központi gabonaraktárnál követelték a fizetésüket.
Végül kifizették őket.
A sztrájkpapirusz komoly történelmi vitát oszlat el, hiszen általa kiderül, hogy a közvélekedéssel ellentétben nem is rabszolgák építették a piramisokat, hanem képzett munkások, fizetésért cserébe.
Több ezer munkás robotolt
Egy-egy síremléken akár 20 éven át is dolgoztak, a fáraóknak ezért hamar neki kellett látniuk az építkezések megtervezéséhez. Egyszerre mintegy négyezer munkást foglalkoztattak, azonban mire elkészült a piramis, akár huszonötezer ember keze munkáját is magán viselte. Az egyiptológusok szerint naponta 800 tonnányi kőtömböt kellett a megfelelő helyre illeszteniük a munkásoknak.
Ez ötpercenként egy blokk felhúzásának felel meg.
Megérte építőmunkásnak lenni
A gízai piramisok legkisebbike, a Menkauré-piramis melletti feltárások során kiderült, hogy igencsak jól éltek az építőmesterek, persze csak ha valóban megkapták a fizetséget, és nem kellett sztrájkhoz folyamodniuk. Az itt feltárt, az építőmunkások számára létrehozott ideiglenes városban egykor több ezer kézműves élhetett egyszerre a családjával együtt.
Mértani rendezettségben elhelyezett házsorok alkottak utcákat, ahol pékségek szolgálták ki a kétkezi munkásokat. Rengeteg állatcsontot találtak a föld alatt, ami arra enged következtetni, hogy naponta átlagosan 2 ezer kilogramm szarvasmarhával, juhval és kecskével történt az élelmezésük. Több csontvázon orvosi ellátás nyomait is felfedezték, ami szintén különlegesnek számított, a húsban gazdag étkezéssel együtt.
Nem csoda, hogy hamar megunták a kiszolgáltatottságot és sztrájkba kezdek.
A munkásosztály hatalma a sztrájkban rejlett
Nem ők voltak az emberiség története során az egyetlenek, akik ehhez az akcióhoz folyamodtak, hogy hozzájuthassanak fizetésükhöz, azonban az ő példájuk megmutatta a késői utódoknak is, hogy közös erővel a munkások is célt érhetnek.
Hazánk történetében első alkalommal a besztercebányai bányászok, vájárok, zúzó- és kohómunkások dobták el a csákányt. Jobb fizetésért és munkakörülményekért zajló mozgalmuk egy éven keresztül tartott, és az egész Garam-mentére kiterjedt. A sztrájk kiváltó oka a bánya tulajdonosi körében beállt korábbi változás volt. Az 1400-as évek végén a besztercebányai bányát Thurzó János és a Fugger család vette át, az egykori bányapolgárokat pedig évről évre jobban kiszorították a kitermelési folyamatokból. A vájárok fizetését ráadásul egy országos pénzreformot követően nem emelték meg, így feleannyiért kellett volna dolgozniuk, mint korábban.
Ötven évvel később az ország átellenes szegéletében, Kolozsváron kezdtek sztrájkba az ötvös legények. A19. század előtt elszórtan folyamodtak csak a sztrájk adta lehetőségekhez, majd egy Marx nevű férfi, és az általa útnak indított mozgalom világszerte általánossá tette a munkabeszüntetést.
Az első modern sztrájk a választójogért
Az 1830-40 között, Nagy-Britanniában indult chartista mozgalom a választójogért szállt harcba. A sztrájkok egyre általánosabbá váltak Európa-szerte, főként a munkásmozgalmak megerősödését követően. Oroszországban a karhatalom eleinte minden eszközzel igyekezett letörni a bolsevikok által támogatott tömegeket. 1917-ben, az orosz októberi forradalmat követően világszerte bátorodtak fel a munkások, akiket kommunista érzelmű vezetőik a végletekig feltüzeltek.
A folyamatok, amik hazánkban a Tanácsköztársasághoz vezettek 1918-ban, Ausztriában fél évvel korábban, Németországban pedig egy évvel később söpörtek végig az országon. A baloldali kormányok térnyerését pedig mindenütt általános sztrájkok előzték meg, az ő példájukat és sikereiket látva pedig a legtöbb szakszervezet csatlakozott az ellenálláshoz. Ők viszont nem mentek maguktól haza, mint háromezer évvel korábban az elsők, akik bevetették a sztrájk erejét elöljáróik ellen.
Ha szívesen olvasnál arról, milyen volt hippinek lenni a szocializmus legvidámabb barakkjában, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.
Ajánló ID:
A cikk a hirdetés után folytatódik: nem
