Az 1502 körül, Szerednyén született Dobó István kiváló pedigrével rendelkező, a 13. századtól ismert felvidéki katolikus nagybirtokoscsaládból származott; apja és nagyapja rengeteg időt és energiát töltött földbirtokok szerzésével, mely szokást a leendő várkapitány és két fivére, Domokos és Ferenc is folytattak, a Mohácsot követő zavaros időkben igyekeztek minél többet megkaparintani az őseik által birtokolt területekből. A korabeli nemesség mondhatni állandó szokásának, szabadidős tevékenységének számított a folyamatos pereskedés, a különböző vitás ügyek kipattintása − egy efféle, tulajdonképpen pitiáner viszály üldözte évtizedeken át Dobót.
Szomszédjával veszett össze Dobó István
Történt ugyanis, hogy 1544-ben a Dobó fivérek palóci várának és uradalmának szomszédja, bizonyos Tegenyei Tamás (saját vallomása szerint) Szent György napján elküldte két ökrös szekerét fáért a közeli erdőbe, a szállítmányon azonban rajtaütöttek Dobóék emberei, és közölték, az erdő Dobó-birtok, ezért elkobozzák a fát. A szekereket behajtották a palóci vár udvarára, leszedték róluk a fát, és üresen küldték vissza őket tulajdonosuknak; Tegenyeit ez annyira felbőszítette, hogy örök ellenségeskedést fogadott Dobóék ellen.
Négy évvel később Tegenyei beperelte Dobó Istvánt folyamatos hatalmaskodás, pozíciójával és vagyonával való visszaélés miatt, azt állította, a földesúr és testvérei szántóföldeket foglaltak el tőle, ökröket hajtottak el, sőt, még az udvarházát is megtámadták. A történészek szerint Tegenyei vádjainak többsége kitaláció lehetett, Dobó pedig jóval szerencsésebb előmenetelt tudhatott magáénak a törvény előtt, mégis alulmaradt a perben, köszönhetően ellenfele jó kapcsolatainak. A felperest ugyanis a birtokviszályok miatt Dobóékkal régóta ellenséges viszonyt ápoló Perényi család sarja, Abaúj vármegye főispánja és a környék egyik legvagyonosabb embere, Perényi Gábor segítette, aki meggyőzte az ügyben eljáró Révay Ferenc nádort, ítéljen Tegenyei javára.
A bíróság Dobó Istvánt bűnösnek találta, és fő- és vagyonvesztésre ítélte, de szerencsére Ferdinánd király még a halálos ítélet végrehajtása előtt úgy döntött, a Dobó testvéreknek egy év haladékot ad, hogy mindenestül kártalanítsák Tegenyeit, és csak ennek sikertelensége esetén sújt le a bakó fejszéje hősünk nyakára. Dobó tulajdonképpen a peres ügy elől „menekült” Egerbe, és lett 1548-ban Zay Ferenccel, később Mekcsey Istvánnal az egri vár parancsnoka, ahol rengeteg energiát fordított a védelem megerősítésére (az egyéves halasztást is várkapitányi szolgálatára hivatkozva sikerült kieszközölnie az uralkodótól).
Várbörtönben töltötte utolsó éveit az egri hős
Az egri vár 1552-es ostromakor Dobó − akinek eközben végig ott lebegett a nyaka felett a halálos ítélet − mintegy 2000 főnyi védelmet irányítva szállt szembe a 40 ezres oszmán sereggel, és aratott hihetetlen győzelmet, melyet Tinódi Lantos Sebestyén örökített meg két históriás énekében, később pedig Gárdonyi Géza regényének köszönhetően vált igazán ismertté. A király rendkívül hálás volt Dobónak a hőstettéért, és erdélyi vajdává nevezte ki, ekkor úgy tűnt, a peres ügy és a halálos ítélet örökre feledésbe merül, a dolgok azonban ismét alaposan megkavarodtak.
A Dobó család ugyanis ismét birtokjogok − ezúttal Sárospatak birtoklása − miatt kezdett pereskedni Perényi Gáborral, aki bosszúból elővette az aduászt, vagyis a korábbi rendezetlen ügyet a pakliból, és meggyőzte az addigra már elhunyt Tegenyei Tamás özvegyét, folytassa a pert. Az ügyben 1560-ban újabb ítélet született, melyben ismét az egri hős veszített, a Dobó családot arra kötelezték, birtokainak egyharmadát adja át a felperesnek; a kérést természetesen nem teljesítették, a korabeli szokásoknak megfelelően igyekeztek minél jobban elhúzni, elfeledtetni a kínos ítélet végrehajtását. Az ügy odáig fajult, hogy 1568-ban Dobót Pozsonyban letartóztatták, az akkor már aggastyán katonaember azonban nem hazudtolta meg magát, megszökött, és a lévai várba menekült.
Egy évvel később Dobót egy trükkel csapdába csalták, meghívták a pozsonyi országgyűlésre, ahol, ezúttal már felségárulás vádjával, letartóztatták, megfosztották főispáni rangjától, és börtönbe zárták. Életének utolsó éveit raboskodva, a pozsonyi várban töltötte, azonban, mivel egészségi állapota rendkívül megromlott, végül megkegyelmeztek neki, és hazaengedték; visszatért szerednyei várába, nem sokkal később ott érte a halál, 70 évesen. Földi maradványait a családi birtokon, a Kassához közeli Ruszkán helyezték örök nyugalomra.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
