Csinszka Boncza Berta

Csinszka naplójában ír arról, milyen különös házasság volt a szüleié, miért nem akarta őt az édesapja, és hogyan élte tizenéves lányként mindennapjait a világtól elzárva Csucsán vagy a svájci nevelőintézetben. 

1. Vérfertőző házasság

Csinszka szüleire mindenki összeillő, szép párként emlékezett, aki csak részt vett az esküvőjükön, még a huszonnyolc év korkülönbség ellenére is. Kapcsolatukat mégsem nézte mindenki jó szemmel, a 48 éves Boncza Miklós ugyanis nagybátyja volt menyasszonyának, a húszéves Török Bertának. 

Berta édesanyja, Török Károlyné Boncza Berta foggal-körömmel igyekezett útját állni, hogy lánya és testvére egybekeljenek, de végül nem tudta megakadályozni, hogy a szerelmesek oltárhoz lépjenek. Az esküvőn meg sem jelent. 

Miklós fiatal feleségét a tenyerén hordozta, „kedvéért megvette a Csucsa-hegy Körösre néző oldalát, köveket robbantott és felépített egy kis mesevárat, fajkutyákat, gyönyörű lovakat, galambokat és pávákat sétáltatott a hétholdas parkban, és odavitte az asszonyt”. A tündérmesébe illő házasság mégsem tartott sokáig. Bertát, tíz nappal kislánya születése után, elvitte a gyermekágyi láz.  

2. A lány, akit nem akartak

Boncza Berta 1897. június 7-én, délután hat óra körül született meg a csucsai birtokon. Jövetelét nem kísérte osztatlan öröm. Boncza Miklós fiút várt, ehelyett szétálló fülű, kicsi és gyenge kislányt vehetett a karjaiba. „Mondják, úgy tartott, mint egy békát – írja naplójában Csinszka –, és biztosan olyan is voltam, mint egy béka, csak sokkal, sokkal nyomorultabb és tehetetlenebb. 

A huszonkét éves anya halála után Miklós minden haragja a kislány ellen irányult. Első felindulásában lelencházba akarta adni a kis Bertát. „Ott majd felnevelik, ha életrevaló” – mondta.

„Ha megmarad, tízéves korában érte jön az apja, csoda történik vele és kezdetét veszi sorsában az a tündér élet, amit csak azok érdemelnek meg, akik úgy indulnak el, hogy sehonnan se jöttek.”

Terve nem valósult meg: Berta nagyanyja nem hagyta, hogy a férfi miatt unokáját is elveszítse. Annak ellenére, hogy lánya halála még nagyobb ellentétet szított a két testvér között, az idősebb Berta Csucsára költözött, hogy anyja helyett anyja legyen a kis Bertának. 

3. Bimbi

Felesége temetése után Boncza Miklós azonnal Pestre utazott, még lánya keresztelőjét sem várta meg. Csak azt hagyta meg, hogy kik legyenek a kislány keresztszülei – egy debreceni házaspár –, és hogy mi legyen a csecsemő neve. 

Csinszka a család női ágán már bevált keresztnevet kapta édesanyja előtti tiszteletadásként, de az apa különös kívánságára a Berta mellé kerül a szokatlan Bimbi név is, így lett a kislány Boncza Berta Bimbi.  

4. Meglepetésrokonság

Sokat hallani róla, hogy a svájci leánynevelő intézetben cseperedő Csinszka először távoli rokonságukra hivatkozva írt levelet a kor híres költőjének, Ady Endrének, pedig erre a kapcsolatra valójában csak sokkal később derült fény. 

Berta a pesti Erzsébet nőiskolában találkozott először a költő verseivel, itt került a kezébe az intézetben tiltott és titkolt Nyugat-szám, amelyben először látta Ady arcát. Tizenhat éves volt, amikor a svájci hegyek között kalandot keresve tollat ragadt, és levelet írt a költőnek. 

„Kedves Ady Endre! Itt, a francia Svájcban, egy leánypensionatban, ezen a szomorú őszi délutánon kezembe került a maga arcképe, erősen elszomorított. Bocsásson meg, de borzasztó elgondolnom, hogy a ma talán egyetlen élő magyar zseni ilyen fiatalon, ilyen betegen, ilyen kiélten néz a világba. Nem tudom, létezik-e, s ha létezik: jó-e Magához a Maga Léda asszonya, de kérve kérem, vigyázzon magára.”

A fiatal lány két verspróbálkozását is mellékelte a levélhez, és kérte a költőt, bírálja el őket. Legnagyobb meglepetésére hamarosan választ kapott, és megkezdődött a baráti levelezés közte és a 43 éves Ady között. Később a költő kishúgaként szólította meg Svájcban élő kis barátnőjét.  

5. Az elcsaklizott vőlegény

A svájci intézeti évek után Berta ismét Csucsára került, ahol az élete semmivel sem volt eseménydúsabb, ráadásul Ady levelei is elmaradtak. Az elkeseredett Csinszkát apja kolozsvári barátjához, Szádeczky Lajos egyetemi tanárhoz küldte karácsonyra. 

Hogy elűzze unalmát és kiélje lázadását, Berta leütötte Szádeczky lányának a kezéről vőlegényét, egy fiatal orvost.

„Embertelenül mulattatott a nekem mit sem vétő kislány kínlódása, s játékos örömmel vittem haza a karácsonyi hírt: »megkérték a kezem«.”

Berta nem adott egyértelmű választ, arra kérte frissen szerzett udvarlóját, várjon még rá. A férfi nem is sejtette, hogy Csinszka csak a bolondját járatja vele, naponta írt remélt jövendőbelijének. A szédítésnek végül nagyanyja vetett véget, aki megharagudott unokájára a viselkedése miatt. 

A címlapkép forrása: Fortepan / Magyar Bálint