2020 novemberében pont azon a napon lett volna a Spirál sajtóvetítése, amikor bezárt az ország, így hirtelen határozatlan időre elnapoltuk mind a mozizást, mind az interjút. Természetesen nem gondoltuk volna, hogy ez májusig tart, ma viszont igazán üdítő volt beülni a Puskin nagytermébe, és hátradőlni az év első moziélményén. A Spirál méltó erre az ünnepre: nyomasztó lélektani krimi, aminek fojtogató atmoszférája, fordulatos története rátelepszik a nézőre, így aztán kicsit nehéz is megszólalni utána. Persze ez az érzés hamar elszáll, amikor Alexandrával szemben leülök, aki izgatottan, teli mosollyal kérdezi meg tőlem, hogy hogy tetszett.
Elég sok mindent felhoz a film, ha engedjük, akkor rendesen megmozgat. Kicsit mesélj róla, kérlek!
Amikor elolvastam a forgatókönyvet, akkor az első gondolatom az volt, hogy folyton ugyanazokat a köröket futjuk az életben, más-más alakban, de ugyanazt a párt választjuk, ugyanazokat a hibákat követjük el, nem vagyunk képesek változtatni, mert a megszokott dolgok jelentik a biztonságot. Miközben nagyon fontos lenne felismerni, hogy a korábbi rossz választások, negatív minták követése sokszor elsősorban figyelmeztetés: változtatnunk kell. Ha te magad nem változtatsz, akkor végül mindig ugyanabba a folyóba fogsz lépni. Ilyesmik jutottak eszembe a forgatókönyv olvasásakor.
Ugyanabban a spirálban forogsz.
Igen.
Mesélj a karakteredről! Egy kicsit háttérbe szorul a főszereplő, Bogdan Dumitrache mellett.
Elég sok minden lett egyébként kivágva a filmből, az én jeleneteimből és Dia jeleneteiből is, mert végül Cecília úgy döntött, hogy leginkább a férfi karakterére fog koncentrálni.
Milyen így viszontlátni a filmet?
Ez egy művészfilm, itt teljes mértékben a rendezőn múlik, hogy milyen világot akar megmutatni, a rendezőnő pedig elsősorban Bogdan nőkhöz való viszonyát szerette volna kiemelni. Ezzel a karakterrel jó párkapcsolatot kialakítani alapvetően elvetélt a helyzet, hiszen ő még gyászol. Valójában még túlságosan a saját szomorúságával van elfoglalva, ahhoz, hogy meglássa az új partner értékeit. Az ember vagy magányos marad egy ilyen elválás után, vagy gyorsan belemenekül egy másik kapcsolatba. A férfi belemenekült, ezért a múlt kísérti: mintha karakteremmel reprodukálni próbálná a korábbi életét. Ugyanazt a nőt, ugyanazon a helyen.
Gondolkodsz egyébként ilyenkor azon, hogy elfogadd a szerepet?
Magyarországon nincs olyan, hogy válogatunk, hiszen alig van felkérés. Láttam Felméri Cecília előző kisfilmjeit, és nagyon örültem, hogy vele dolgozhatok. Különleges élmény, hogy román volt a partnerünk, mindig rajongtam a román színjátszásért, tényleg úgy játszanak, mintha nem lenne ott a kamera. Varázslatos naturalizmus van bennük, és én próbáltam tanulni, ellesni ebből valamit, ez izgatott végig. Meg persze az, hogy legyőzzem a madárfóbiámat, ami nem sikerült, meg a macsakfóbiámat, ami sikerült.
Akkor különösen nehéz lehetett felvenni azt a jelenetet, amelyben rátalálsz a macskatetemre.
Igen, négy órán keresztül sírtam reggel hattól. (nevet)
Ennyire nehéz volt?
Cecília ezt tudta, amikor kiválasztott. Olvastam a forgatókönyvet, benne volt, hogy a macska jó barátom lesz, és beül az ölembe. Mondtam, hogy én biztos nem tudok elképzelni macskát az ölemben. Aztán jött Halász Árpád, az állatidomár, és sikerült valahogy átvinnie rajtam.
Honnan jön ez a macskafóbia?
Nem tudtam, hogy macskafóbiás vagyok, amíg Egyiptomban egy családi nyaraláson egy teraszon mellém nem pattant egy nagy kóbor macska. Rám fújt. (imitálja) Sokkot kaptam tőle, annyira váratlanul ért. Addig sem voltam a macskák barátja, de attól kezdve mindig, ha zárt térbe kerültem eggyel, akkor mindig heves szívdobogás és menekülni akarás jött rám. Úgyhogy kemény munka volt, mire eljutottunk odáig, hogy a macska az ölemben ült.
Idilli környezetben játszódik a film, távol a világ zajától. Milyen egy ilyen helyen forgatni?
A különleges az volt, hogy tíz napot forgattunk, de szinte minden évszakot érintett a munka. Először tavasszal kezdtük, aztán nyáron folytattuk, végül ősszel fejeztük be. Nehéz volt a szünetek után visszamenni a szerepbe.
Egyszer azt mondtad, hogy „nekem az a legfontosabb, hogy a színész átalakul, létrehoz egy embert úgy, hogy közben benne van a lelke”. A Joker című filmből Joaquin Phoenix játéka kapcsán volt szó erről.
Én valójában azt éreztem, amikor megnéztem azt a filmet, hogy soha nem lesz arra lehetőségem, hogy így játsszak, mert rossz helyre születtem.
A Testről és lélekről Máriája nem ilyen volt?
De, dehogynem. Én inkább a jövőről beszéltem: hogy tudom, valószínűleg ilyen nem lesz még egy. Amit a Jokerben látunk, az a szakmánk magasiskolája, olyan szinten mozog, hogy minden, egyszerűen minden feltört bennem. Bárcsak így lehetne dolgozni itt is, egy-egy főszerepre elvonultan felkészülsz, vannak rá hónapjaid, hogy teljesen átlényegülj. Az a film egy sokkoló szembesülés volt azzal, hogy valószínűleg velem ez már nem fog még egyszer megtörténni. Ez nem az az ország, ahol erre van idő, pénz, támogatás. De persze, ne legyen igazam.
Akkor nem nyugszol meg abban, hogy te már voltál a csúcson, Európa legjobb színésznője voltál 2017-ben?
Abban nyugodtam meg, hogy legalább most már mindenki tudja, hogy nekem tényleg színésznőnek kellett lennem.
Ez nem volt biztos?
Az elismerés utáni vágy benne van a színészekben, és nem a díjak miatt, hanem hogy egyszer valami, vagy valaki egyértelműen visszaigazolja: amit csinálsz, az mások szerint is jó. A színészek nem csak a maguk örömére lesznek színészek. Azért vannak, hogy mások is örömüket leljék abban, amit csinálnak, hogy gondolatokat, érzelmeket váltsanak ki, hogy szórakoztassanak. Egyszer már éreztem ezt a Testről és lélekről főszerepével, de nem szeretnék itt megállni. A tehetség fontos, az elismerés is, de a legfontosabb a rengeteg tanulás és a befektetett munka.
A Spirál hol helyezkedik el ebben?
Ez a film leginkább Bogdanról szól, az én karakteremnek kisebb szelet jut benne, de így is sokat kaptam szakmailag ettől a forgatástól. Örülök, hogy dolgozhattam benne.
Tudni lehet, mi lesz a következő főszereped?
Szlovákiában kaptam egy főszerepet, aztán a Mellékhatás második évadát forgatjuk, és úgy néz ki, hogy lesz egy német film is. De jól esett az elmúlt évben a kikapcsolódás – még ha a vírus miatt szomorú kényszerűségből is adódott a több szabadidő –, mert olyan dolgokkal tudtam foglalkozni, amikre szerintem enélkül sosem lett volna időm ebben az életben.
A Spirál május 13-tól látható a magyar mozikban.
Borítókép: Hollósi Gergő / Dívány.hu
