A betegek és a szegények segítésére tette fel az életét
Batthyány László 1870-ben született családja birtokán, a Mosonmagyaróvárhoz közeli Dunakilitin: édesapja, gróf németújvári Batthyány József az ősi főnemesi család másik ágából származó Batthyány Ludovikát vette feleségül, László a pár hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot. A fiú gyerekkorát a sorozatos sorscsapások határozták meg: hatéves volt, amikor a nagy dunai árvíz miatt a család a közeli Köpcsényre (ma Ausztria, Burgenland része) költözött, nem sokkal később édesapja otthagyta a családot egy másik asszonyért, új felesége kedvéért még katolikus hitéből is kitért. Édesanyját súlyosan érintették a történtek, egészsége megrendült, és hosszú betegeskedés után, mindössze 39 évesen elhunyt – László ekkor töltötte be tizenkettedik életévét.
A fiatal gróf kamaszkorában nem élt sem szentekhez, sem tudósokhoz méltó életet: kicsapongó viselkedése és rossz tanulmányi eredményei miatt háromszor kellett iskolát váltania; az érettségit követően Bécsben kezdetben kémiát és csillagászatot tanult, végül mégis bölcsészdiplomát szerzett. Tanulmányainál azonban sokkal jobban érdekelték a nők, egy felelőtlen szerelmi kalandból lánya született, akiért egész életében felelősséggel tartozott. 25 éves korában mégis hirtelen változás következett be Batthyány életszemléletében: részben az édesanyja halála miatt érzett gyász és tehetetlenség hatására úgy döntött, beiratkozik a bécsi orvostudományi egyetemre, és életét a betegek gyógyításának és a nincstelenek segítésének szenteli.
Egyetemi évei alatt Batthyány megismerkedett az osztrák hercegi családból származó, mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel, akinek szemléletmódja szintén nagyban hozzájárult saját emberbaráti buzgalmának kiserkenésében; a pár 1898-ban mondta ki egymásnak a boldogító igent, 13 gyermekük született, akik közül tízen érték meg a felnőttkort. Diplomája kézhezvétele után Batthyány visszaköltözött az apjától örökölt köpcsényi kastélyba, ahol saját költségén (vagyona mintegy kétharmadát fektette a projektbe) modern magánklinikát nyitott, ingyen gyógyította a rászorulókat, ha szükséges volt, még az útiköltséget is fedezte. Felesége asszisztensként segítette a munkáját. Batthyány letette a sebész-, szemész- és szülészorvosi vizsgát is, hogy minél szerteágazóbb tudással és szakterületeken segíthessen a betegeknek.
Klinikáján ingyen kezelte a rászorulókat
1915-ben nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön halálával megörökölte a Strattmann nevet és a hercegi címet, a Batthyány-család feje, az Aranygyapjas rend lovagja és a parlament felsőházának képviselője lett, továbbá az ő tulajdonába került a család körmendi birtoka. Feleségével és gyerekeivel Körmendre költözött, ahol a családi kastély egyik szárnyában 25 ágyas szemészeti klinikát nyitott; az új magánkórházban továbbra is ingyen várta az ország minden részéről érkező betegeket, gyakran a gyógyszert és a szemüveget is kifizette számukra, csupán annyit kért, imádkozzanak el érte egy miatyánkot. A kastélyban Batthyány laboratóriumot is berendezett, ahol főként fényképészettel és fémtannal foglalkozott; folyamatosan nyomon követte a szemészet fejlődését, konferenciákra járt és előadásokat tartott, az elsajátított ismereteket pedig a gyakorlatban is alkalmazta, tevékenysége elismeréseként tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia.
A végtelenül szerény, puritán életvitelt folytató doktor igyekezett távol tartani magát a politikától, utálta a rivaldafényt és a felesleges csillogást, ugyanakkor csendes, de jó viszonyt ápolt a Habsburg uralkodói családdal. Lelkesen támogatta a magyar egészségügyet, alapítványokat hozott létre annak fejlesztésére, saját alkalmazottainak pedig nyugdíjbiztosítást folyósított. A nővére így jellemezte a herceget: „Gyűlölte a cél nélküli szalonbeszélgetéseket. Azt mondhatom, hogy soha nem szólt rossz szót másokról, de nem is engedett másokról rosszat szólni. A család berkein belül ezt megtiltotta, vendégségben pedig vagy elhagyta a szobát, vagy úgy irányította a beszélgetést, hogy más téma merüljön fel.”
Méltósággal viselte a halálos betegséget
1929 szeptemberében Batthyánynál hólyagrákot diagnosztizáltak, ezt követően 14 hónapig a bécsi Löw Szanatóriumban kezelték, állapota azonban minden igyekezet ellenére fokozatosan rosszabbodott. Méltósággal, megnyugvással kezelte a betegségét, és másokat is arra biztatott, hogy így tegyenek; kórterme egyfajta zarándokhellyé változott, ahová folyamatosan érkeztek a tisztelők. A halála előtti napon Batthyány arra kérte a családját: „Vigyetek ki az erkélyre, hogy onnan kiálthassam a világba, milyen jó is az Isten!” A szegények orvosa 1931 januárjában, 60 évesen hunyt el; holttestét a körmendi kastély kápolnájában ravatalozták fel, hogy barátai, tisztelői nyilvánosan leróhassák kegyeletüket, majd a németújvári családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Végrendeletében Batthyány így foglalta össze küldetését: „Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjem”. Másfél évtizeddel a halála után, 1944-ben kezdeményezték az orvos-herceg boldoggá avatását, de csak az 1990-es években kezdődött meg az egyházi eljárás, II. János Pál pápa végül 2003-ban Rómában emelte a boldogok közé Batthyány személyét. A szegények orvosának nevét viseli a körmendi és a köpcsényi városi kórház is.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
