Tényleg azért foglalták el a Bastille-t, mert a zsarnokság börtöne volt?

Tények és tévhitek

GettyImages-2667398

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

Franciaország nemzeti ünnepe július 14-e, a Bastille elfoglalásának évfordulója. A közkeletű történet szerint a párizsi nép megrohamozta a zsarnokság börtönének tartott erődöt, hogy szimbolikusan leszámoljon XVI. Lajos király önkényuralmával – de mennyi igaz mindebből, tényleg az igazságtalanságok miatt akarta megrohamozni a forradalmi tömeg a híres-hírhedt börtönt? Utánajártunk a történet hitelességének.

Luxusban éltek a Bastille falai között az elítéltek

A Bastille – melynek neve erődöt, bástyát jelent – építését még 1369-ben, a százéves háború idején rendelte el V. (Bölcs) Károly francia király azzal a céllal, hogy létesüljön egy erős védelmi pont Párizs keleti kapujánál a betörő angolok támadásaival szemben. A nyolc, egyenként ötemeletes toronyból álló, 66 × 30 méteres szabálytalan téglalap alapon elhelyezkedett Bastille évszázadokon keresztül védte a francia fővárost, és gyakran cserélt gazdát, a különböző forradalmak, polgárháborúk során előszeretettel foglalták el a felek. A 17. század közepén az ún. Fronde-lázadásokban a nemesség megpróbálta visszaszerezni a politikai hatalmát, melytől az abszolút monarchia megfosztotta; 1652. július 2-án Montpensier hercegnő, az elűzött XIV. Lajos király unokanővére parancsára a Bastille falairól ágyútüzet zúdítottak a főváros visszafoglalásáért harcoló királypárti csapatokra.

A Bastille XV. Lajos uralkodása idején, a 18. században
A Bastille XV. Lajos uralkodása idején, a 18. századbanmikroman6 / Getty Images Hungary

Ez volt az utolsó komolyabb fegyveres ütközet, melyet a Bastille látott: Párizs terjeszkedésével a városhatárok megváltoztak, az erőd pedig elvesztette stratégiai jelentőségét, így a funkciója is átalakult, állami börtön lett belőle, ahová elsősorban a magasabb társadalmi rangú, előkelő összeesküvőket, politikai foglyokat, a király hatalma ellen felszólaló meggondolatlan írókat, értelmiségieket zárták, de perverziók miatt is kerültek ide rabok (például a hírhedt de Sade márki). Az erődben egyszerre 42 rabot lehetett fogva tartani, a létszám azonban sohasem volt teljes, a rabok pedig viszonylagos jómódban élhettek a Bastille falai mögött: inast tarthattak, látogatókat fogadhattak, írhattak-olvashattak, pezsgős lakomákon vehettek részt, tágas, többszobás lakosztályaikat pedig saját maguk rendezhették be.

Egyes rabok még sétákat is tehettek Párizsban, a kevésbé vagyonos elítélteket pedig napi 10 livre pénzösszeggel kárpótolta az állam, melynek el nem költött részét szabadulásukkor egy összegben megkapták. A Bastille-ban raboskodott többek között Voltaire is, aki a kormányzó asztalánál étkezett, és a börtönben írta meg Henriade című eposzának nagy részét.

Legendák övezték a hírhedt börtönerődöt

Voltaire (1692–1778) is raboskodott a Bastille-ban
Voltaire (1692–1778) is raboskodott a Bastille-banLargillierre Nicolas de d.1746-03-20

A Bastille kétes hírnevét nem a benne uralkodó körülmények, hanem az épületet körülvevő városi legendáknak köszönhette. Az ott raboskodók királyi elfogatóparanccsal kerültek az erődbe, ügyük nem tartozott a nyilvánosságra, a városi nép így csak találgathatott, miféle titokzatos dolgok folynak odabent – a Bastille-hoz kötődő népszerű legenda volt például a rejtélyes Vasálarcos története –, a kiszabadultak pedig igyekeztek alaposan eltúlozni fogva tartásuk körülményeit, hogy minél nagyobb mártírnak állíthassák be magukat. Az 1700-as évek vége felé, XVI. Lajos uralkodása idején a Bastille-ban már csak 16 fogoly tartózkodott általában egy időben, a kínvallatást, a láncok használatát és a földalatti cellákat pedig régen megszüntették.

A nevezett 1789-es év júliusában mindössze hét fogoly volt az erődben, és egyikükre sem lehet azt mondani, hogy politikai üldöztetés áldozata lett volna: az ír Malleville grófot összeesküvés vádjával fogták el, de hamar kiderült róla, hogy elmebeteg, csakúgy, mint egy bizonyos Tavernier-ről, akit még az 1750-es években tartóztattak le azzal a váddal, hogy részt vett a XV. Lajos ellen tervezett merényletben. A languedoci Solages grófot családja kérésére fogták el a közerkölcsöt veszélyeztető cselekedetek miatt, a maradék négy rab, Jean Antoine Pujade, Bernard Laroche, Jean Lacorrège és Jean Béchade pedig köztörvényes bűnözők voltak, akiket pénzhamisítással kapcsoltak le.

A puskaport akarta megkaparintani a párizsi tömeg

A Bastille megtámadására egyáltalán nem azért került sor, mert az a zsarnokság börtöne lett volna, hanem egészen más célból volt rá szüksége a forrongó tömegnek – írja Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója. Július 12-én a népszerű Necker miniszter leváltása miatt felkelés robbant ki Párizsban, melynek résztvevői polgárőrséget alakítottak és fegyvereket vettek magukhoz, melyek működtetéséhez puskaporra volt szükségük. Launey kormányzó, a Bastille parancsnoka azonnal elkezdte a felkészülést egy esetleges fegyveres konfliktusra, melynek részeként július 13-ra virradó éjszaka 250 hordónyi puskaport szállítottak a Bastille-ba. A felkelők persze hamar megneszelték, hogy az erődben ládákban felhalmozva áll az értékes puskapor, ezért 14-én elindultak a Bastille bevételére.

A forradalmi tömeg megrohamozza a Bastille-t 1789. július 14-én
A forradalmi tömeg megrohamozza a Bastille-t 1789. július 14-énHulton Archive / Getty Images Hungary

A tömeg sikeresen bevette a Bastille-t, a puskaport megszerezték, a hét rab pedig kiszabadult; a négy hamisító gyorsan kereket oldott, Malleville és Tavernier a charentoni elmegyógyintézetbe kerültek, ahol az említett de Sade márki is raboskodott ekkor, a meghatott szónoklatokban hálálkodó Solages gróf pedig (minden bizonnyal azok hatalmas örömére…) visszatérhetett a családjához. Az sem igaz, hogy a felkelők rombolták volna le a Bastille-t, az erőd vaskos falait csak több mint fél évvel később, 1790 februárjára sikerült lebontani. A bontási munkálatokat vezető Pierre François Palloy a kövek egy részét építkezésekhez adta el, a maradékból pedig apró Bastille-modelleket készíttetett, melyeket szuvenírként árult. Az élelmes vállalkozó a néhai erőd egyéb mementóit is felhasználta, az ajtókból, zárakból, kulcsokból, kilincsekből például tintatartókat, levélnehezékes, tubákos szelencéket gyártatott, a láncokból pedig emlékérméket veretett.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.

Három szakácskönyv ingyenes szállítással!


Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra