Básti Juli interjú

A Centrál Színház színpadán izgalmas detektívélményként elevenedik meg a Pulitzer-díjas Tracy Letts darabja, amely címéhez hűen Mary Page Marlowe életét tárja fel 11 jeleneten keresztül. Az előadás azt meséli el, hogy a tehetséges lány élete miként csúszott félre a férfiak önzése miatt. A gyerekszereplő Hőnig Emmán túl négy nagyszerű színésznő ölti magára Mary Page alakját: Básti Juli, Martinovics Dorina, Földes Eszter és Gombó Viola Lotti. A férfiszerepekben többek között olyan kiváló színészeket láthatunk, mint Schmied Zoltán, Fehér Tibor, Magyar Attila és Scherer Péter. A darab olykor megnevettetve, máskor megdöbbentést keltve feszegeti azokat a kérdéseket, nehéz döntési helyzeteket, amelyekkel a legtöbb nőnek szembe kell néznie élete során. Azonban ha a Jászai Mari-díjas színésznőt, Básti Julit kérdezzük, a férfiaknak is ugyanúgy szól a darab, mint a nőknek.

Hogyan találtátok meg ezt a darabot, és mi fogott meg benne leginkább?

Komoly figyelemmel követjük elsősorban az angolszász színiirodalom jeleseinek munkásságát. Így bukkantunk rá Tracy Letts hat színésznőre írt kiváló darabjára, a Mary Page Marlowe-ra is. A premiert még megtartottuk 2020. március 8-án, nőnapon, amikor kitört a koronavírus-járvány, és be kellett zárnunk a színházat. Az eredeti előadásban Borbély Alexandrával ketten játszottuk a címszerepet, ő viszont most ikreket vár, tehát nem dolgozhattunk újra együtt. Most öten játsszuk Mary Page figuráját, de így a darab mondandója is jobban átjön, hiszen a szerző általában akar a nőkről és a női lét alávetettségéről történetet mesélni.

Mi Mary Page tragédiája a te szemedben?

Először is nem látom tragédiának. Igaz, félrecsúszik egy élet, egy többre érdemes lány élete, és ennek oka leginkább a férfiak önzése, de ez a nő nagyon keményen küzd, és végül megnyugvásra lel, megtalálja életében a boldogságot. Mary Page története a nők történeteként értelmezhető, a cserben hagyott anyjától a gimnáziumi abortuszon, fia halála miatti bűntudatán, alkoholizmusán át öregkori szerelméig. Az előadás célja, hogy nézőink megértsék, mennyire fontos problémáról van szó, mennyire meghatározó az aránytalan szereposztás férfiak és nők között.

Elhangzik a darabban az a mondat is, hogy Mary Page úgy érzi, senki sem látja őt igazán. Ez is összefügg az említett nehéz női sorssal?

Természetesen. Szeretnénk megmutatni az összefüggéseket. Hogy az édesanyja azért lett azzá a szalonalkoholista, kártyázó nőcskévé, aki, mert a háborúból hazatérő 23 éves katona számára szeretőnek jó volt, feleségnek már nem kellett, főleg nem egy újszülöttel a karján. Hogy Robert Bedwell, a gimnázium sztárja az első randijukon a Chevi hátsó ülésén megerőszakolja Maryt, majd jó katolikusként, azért a forma kedvéért megkéri a kezét. Hogy egyetem helyett így ő tiltott abortuszra gyűjt, majd később kényszeresen futó kalandokba bonyolódik, amiből persze – pechjére – zabigyereke születik, satöbbi, satöbbi.

Mary Page lánya, Wendy talán mégis kilép ebből a mintázatból.

Ezt reméljük! Ezért is igyekeztünk pozitív kicsengést adni a darab végének, hogy azt sugalljuk, van kiút az ördögi körből. Wendy már a jelenkor gyermeke, jobb esélyek adottak a számára: járhat egyetemre, jobban fog érvényesülni és elhelyezkedni az életben, nincsen annyira kiszolgáltatva a férfiak uralmának, mint női felmenői voltak.

Érdekessége az előadásnak, hogy öten játsszátok el ugyanazt a karaktert. Hogyan dolgoztatok össze a próbafolyamat során?

Az olvasópróba után beszéltünk róla, kellene állandó jegyeket keresni, amit mind az öten felmutathatnánk. Aztán kiderült, a karakter újból és újból megmutatkozó életereje elegendő vörös fonalnak! Semmiképpen sem szerettük volna felhúzni egyetlen sémára, mondjuk, egy kifejező kézmozdulatra vagy szemrángásra, hiszen azt sem akartuk, hogy egyetlen emberről szóljon a darab. Univerzálissá szerettük volna tenni a történetet.

A pályád során kialakult valamilyen módszer, amivel szeretsz megközelíteni egy karaktert?

Amikor először elolvasok valamit, majdnem mindig azonnal születik bennem egy erős benyomás a karakterről. Milyen ennek az embernek a ritmusa, hogyan beszél, milyen érzések motiválják, mitől szenved, minek örül, hogyan viszonyul a többi emberhez! Mindig bevillan egy erős kép a szereplőről. Ezt követően elkap a rémület, hogy vajon miképp fogok tudni belebújni a bőrébe. Erre jók a próba hosszú hetei, ami alatt szép lassan – mint ahogy az ember apránként araszol be a hideg vízbe, először csak a nagylábujját beledugva – megszokom a szerepet. De ez hosszú folyamat.

Mi volt a legerősebb első benyomásod Mary Page-nél?

Talán a küzdeni akarás volt a legerősebb benyomásom. Mary minden jelenetben próbál kivergődni a csapdájából. Érzi, hogy bajban van, próbál küzdeni, ám hiába. Tulajdonképpen a pszichológusjelenet az, ahol felfogjuk, milyen félrecsúszott, kilátástalan életet él. 

Mary Page nagyon magányos: hiába van körülötte a lánya és a családja, a személyiségéből a magány sugárzik.

Magányos, akit magára hagynak. Őt elhagyta az apja, nem szereti, tehernek éli meg az anyja, felelőtlenül lefekteti az első szerelme, rossz társa az első férje, meghal a fia, vádolja a lánya! Szerencsére, miután megbűnhődte, amit rá mért a sors, rátalál egy szerető férfira, s bár az is meghal, magányosan lesz kénytelen befejezni az életét, megtalálta életében a harmóniát.

Mary Page végül mégis érezhette a halálos ágyán, hogy valaki megértette és látta őt?

Andy, Mary harmadik férje méltó partnere, tényleg szeretik egymást. Ebben a házasságban végre nem kell bizonygatnia semmit, nem kell letagadni a saját érzéseit. Ráadásul élete legnehezebb korszakát osztja meg vele a férfi. Ezért tud békésen meghalni, hiszen mégis sikerült végül társra találnia. Talált egy embert, aki tényleg mellette állt, és aki mellett a szeretetről, a figyelemről és az elfogadásról szóltak a mindennapok.

Mit szeretnél, hogy mit vigyenek magukkal haza a nézők?

Jó lenne, ha a színházba látogató férfiak – akiket tapasztalatom szerint többnyire a párjuk hoz el a színházba és ültet be a nézőtérre – valami olyasmit vinnének haza magukkal, hogy ideje átgondolniuk a nőkhöz való viszonyukat, egyenrangú életet élnek-e velük, mindannak beszámításával, ami a női lét kényszerítő sajátja. Szeretném, ha megértenék a nők kiszolgáltatottságát, és az előadás változtatna a gondolkodásukon. Hogy a nő, aki mellettük ül, ugyanezeken ment és mehet át, ugyanilyen kényszerek lehetséges rabja.

Zárásként tudsz mesélni esetleg a jövőbeli projektjeidről?

Egész nyáron Dés Lászlóval koncerteztünk, jövőre is lesznek koncertjeink. A Nem félünk a farkastól előadásunkat sajnos szintén megakasztotta a Covid, de ha minden igaz, januárban felújítjuk Rudolf Péterrel, Fehér Tiborral, Pálfi Katával. Tervezünk jövőre egy Shakespeare-darabot is, de ennél többet nem árulhatok el. Forgatom éppen a TV2-vel a Pepe című sorozatot, úgyhogy tele a naptáram.