Sajnos ezzel szemben a Balaton egy tó, nem pedig fehércseléd, ezért egész más fogalmai vannak a tisztaságról. A tó akkor van a lehető legjobb állapotban, ha millióféle élőlény – a mikroszkopikustól az öles halakig – lakik benne, növények, állatok, vírusok, baktériumok, gombák egyaránt. A vízszint hadd ingadozzon a csapadéknak és a befolyásoknak köszönhetően, a partvonalon pedig legyenek nádasok, azon túl pedig mocsaras részek, mert ezek biztosítják a víz tisztítását, szűrését. Minél szabálytalanabb, növényekben és állatokban gazdagabb a partszakasz, annál egészségesebb a tó.
A Balaton jövőjével játszunk
Csakhogy ez nekünk annak idején nem tetszett. Erőltetett menet volt fürdeni egyet, kerülgetni kellett a nádat, ami fent zöld leveleivel a kilátást takarja el, alul barna és rothad, körülötte meg mindenféle fura állat nyüzsög. A partot a nádas, hínáros, majd az egyre sekélyebb vízben növő zsombékos, mocsaras, bokrokkal tarkított, nehezen járható terület kerítette körbe, amiben maximum az állatok által kijárt csapások vezettek be a vízhez. Nem volt betonozott partvonal, sem fémlépcső, sőt a déli parton vonuló vasútvonalnak is kilométerekkel távolabb kellett volna megépülnie. A mocsarakat, lápokat aztán lecsapoltuk, hogy termőföldet, legelőt, beépíthető területeket hozzunk létre belőlük, a vízszintet méterekkel lecsökkentettük, hogy aztán minden évben azon sápítozzunk, hogy lassan át lehet gyalogolni a déli parttól az északira. A mesterségesen kialakított, összezsugorított partvonalat mindenütt lebetonoztuk, nehogy valami növénynek még eszébe jusson oda nőni. A maradék területet füvesítettük, jöttek a parkolók, s eszetlen nagyravágyásunkban még a Kis-Balatonnal is elkezdtük ugyanezt. Aztán amikor a vízminőség drasztikusan lecsökkent, akkor kaptunk észbe legalább egy kicsit, és kezdtük el megérteni, hogy a számunkra „nem hasznos”, furcsa dolgok a tó körül miként alkotnak egy ökoszisztémát, amit ha megbolygatunk, mi magunk is kárát látjuk.
Miért baj, ha nincs nád a Balaton körül?
Jelenleg szabad- és fizetős strandok váltják egymást a parton körbe, közben kikötők, hajóállomások, horgászhelyek szakítják meg a nádas megmaradt összefüggő állományát. Ez pedig nagyobb baj, mint gondolnánk. A nád kivágása egyszerűen károsítja a környezetet, árt a vízminőségnek, elveszi a balatoni állatok élőhelyét, csökken a fajok száma, a biodiverzitás. A cél az lenne, hogy minél több természetes növénytársulás alakulhasson ki a part mentén, minél több hínár tisztítsa a vizet (a fura zöld izé, amitől a legtöbben undorodnak), de erre nemhogy lehetőséget teremtenénk, azt a keveset is felszámoljuk és lebetonozzuk, ami csak maradt.
Ebben a helyzetben extra energiákat kellene a maradék nádas megóvására fordítani, és ahol lehet, visszatelepíteni a növényzetet. Ez utóbbi meglehetősen nehéz vállalkozás, mert ahonnan egyszer kiirtották a nádat, oda nagyon nehezen, gyakran csak szakértői ültetéssel, segítséggel nő vissza. A hínár pedig csak akkor tud elszaporodni, ha kevés az alga a vízben, és ha nem húzkodják ki tövestől, mert zavarja a turistákat.
De a nádat aratják, nem?
Eleink még rendszeresen jártak ki a tavakhoz, és a szélükön növő nádat learatták, összekötötték és a faluba vitték. Nádtetőtől kezdve egy sor minden készült belőle. S ez így is volt rendjén. A nádvágók ugyanis nem kipusztították, tövestől kitépték a növényeket, hanem telente egy meghatározott magasságban elmetszették a szárukat. A gyökér és a növény szárának egy része a vízben maradt, abból tavasszal új nádszál nőtt, s minden évben gazdag, zöld nádas alakult ki.
A szakszerű vágás nemhogy károsította volna a tó ökoszisztémáját, de még javított is rajta, megújítva a nádállományt. Manapság viszont legálisan alig vágnak nádat (ideális esetben a teljes, 1200 hektáros állomány egyharmadát kéne vágni), helyette inkább kiirtják, és a területet különböző célokra, nyaralótelepek, társasházak, szállodák magánpartjainak kialakítására használják. Pedig ahogy elsásosodik, elromlik a tó vízminősége, úgy csappan meg a turisták száma is: erre a nyolcvanas években riasztó példákat láttunk. A nádvágást nehezíti az egyre melegedő időjárás is: megfelelő vastagságú jég nélkül nem lehet rendesen megközelíteni a nádasokat.
Mi lesz így a Balatonnal?
Ha tovább folytatjuk a nádasok, természetes vízparti növénytársulások megszüntetését, a tó meg fog változni. Vize egyre koszosabb lesz, a mérgező toxinokat termelő algák nagyobb számban szaporodnak el, ami akár 10-20 éven belül fürdésre alkalmatlanná is teheti a vizet, amit annyira szeretünk. Így is épp elég neki a rengeteg napolaj, szerves anyag, műanyag és minden szemét, ami utánunk marad, nem szabadna még azt a kevés tisztulási lehetőséget is elvenni a tótól, ami a fennmaradását lehetővé teszi.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
