atomtámadás túlélő

Alig két kilométerre tőle robbant fel az atombomba

Az 1929-ben Fukuokában született Tanigucsi Szumiteru másfél évesen elveszítette édesanyját; a tragédiát követően édesapja a megszállt Mandzsúriában kapott mozdonyvezetői állást, a fiú és két idősebb testvére pedig Nagaszakiban élő anyai nagynénjük családjához került. Szumiteru 14 évesen gyakornokként kezdett dolgozni a városi postahivatalban, hamarosan pedig állandó kézbesítőként alkalmazták, biciklijén hordta ki a leveleket különböző címekre.

Így történt 1945. augusztus 9. csütörtök délelőtt is, amikor az akkor 16 éves Tanigucsi a nyári hőség miatt ing nélkül, félmeztelenül biciklizett Nagaszaki belvárosában, táskájában a kézbesítendő levelekkel; mindössze 1800 méterre járt a becsapódás epicentrumától, amikor egy amerikai bombázó 11 óra 2 perckor ledobta a Fat Man („Kövér ember”) névre keresztelt atombombát. Visszaemlékezése szerint Tanigucsi izzó, szivárványszerű fényre lett figyelmes a háta mögött, majd a robbanás hirtelen lesodorta a biciklijéről, és a földre taszította.

A kamasz fiú a talajhoz préselődött, miközben az épületek sorra összedőltek körülötte; hallotta a halálra égő emberek sikoltását, könyörgését, saját szavaival tüzesen izzó pokolként írta le a körülötte történő eseményeket. Végül, amikor a helyzet kissé lecsillapult, megpróbált felállni, ekkor észrevette, hogy a bal karján cafatokban lóg lefelé a bőr, és a meztelen hátán is elkezdett leválni a bőr a húsáról; fájdalmat ugyanakkor nem érzett, mivel a bőrében lévő idegvégződések is elpusztultak. Eltántorgott egy 200 méterrel odébb található fegyvergyár alagútjához, ahol egy másik túlélő segített neki lehántani a hátáról a felsebzett bőrt, és gépolajat kent a sebekre.

Könyörgött az orvosoknak, hogy öljék meg

A dezorientált Tanigucsi éjszakára egy dombon húzta meg magát más túlélők társaságában, akik másnap reggelre mindnyájan elhunytak; túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy segítséget hívjon, ezért két napig feküdt egyedül, étlen-szomjan a domboldalon, mígnem augusztus 11-én a mentőcsapatok rátaláltak. A sikeres megmenekülést követően a fiút egy Nagaszakitól 30 kilométerre található kórházba szállították, ahol az elégtelen higiéniai körülmények miatt tovább súlyosbodtak a sebei, végül Omura város haditengerészeti kórházába került.

A kórházban Tanigucsi egy évet és kilenc hónapot töltött a hasán fekve, a hátán keletkezett, a csontjait szabadon hagyó harmadfokú égések miatt ugyanis képtelen volt megfordulni; sokáig élet és halál között lebegett, a mellkasán az állandó nyomástól felfekvés alakult ki, a bőr rothadni kezdett, és lyukak keletkeztek benne. Olyan elképesztő fájdalmakat élt át, hogy gyakran kiabálva kérte, inkább öljék meg, az orvosok legnagyobb megdöbbenésére azonban túlélte a megpróbáltatásokat, és sikeresen felépült.

A fiatalember három és fél év után, 1949 tavaszán hagyhatta el a kórházat, nem sokkal később pedig visszatért régi munkahelyére, a nagaszaki postahivatalba; teljesen csak egy évtizeddel később, 1960-ban gyógyult fel, ugyanakkor sérüléseinek nyomát egész hátralévő életében viselte, és testének egyes részeiben állandó fájdalmat érzett. Tanigucsi kórházi kezeléséről több riportfotó és egy dokumentumfilm is készült, utóbbinak köszönhetően az egész világ megismerte a férfi hihetetlen történetét, és szembesülhetett az atomtámadások döbbenetes következményeivel.

Egész életét az atomfegyverek elleni harcnak szentelte

Tanigucsi egész életét a nukleáris fegyverek elleni küzdelemnek szentelte, békeaktivistaként rengeteg előadást tartott, bejárta a világot, gyakran tüntetéseken is felszólalt. 2003-ban egy interjúban úgy nyilatkozott, a hidegháború lezárultával nem ért véget az atomfenyegetés kora, és a fiatalabb nemzedékeknek is észben kell tartaniuk, mekkora kockázatot jelentenek a nukleáris fegyverek a világban. 2017 júliusában az ENSZ New York-i székhelyén 127 ország írta alá az atomfegyverek teljes betiltásáról szóló egyezményt, melyhez azonban nem csatlakozott az a kilenc állam (köztük az Egyesült Államok és Oroszország), mely nyíltan vagy gyaníthatóan rendelkezik is nukleáris töltetekkel. Tanigucsi ekkor videóüzenetben hangsúlyozta, a hasonló szerződések nem érnek semmit, amíg minden ország meg nem teszi a szükséges lépéseket.

A Japán elleni atomtámadások leghíresebb túlélője nem sokkal később, 2017 augusztusában hunyt el egy nagaszaki kórházban, 88 évesen; Tanigucsi ekkor már több mint tíz éve küzdött a rákbetegség ritka, Vater-papilla nevű változatával, mely az epe- és hasnyálmirigy-vezetéket támadja meg.