amerikai elnök tragédia

Négyévesen halt meg az elnöki pár második gyereke

Az önmagát autodidakta módon jogásszá képző Lincoln az Illinois állambeli Springfieldben praktizált ügyvédként, itt ismerkedett meg 1839-ben munkaadója és egykori katonatársa, John T. Stuart unokatestvérével, Mary Ann Todd-dal. A harmincéves ügyvéd és a nála kilenc évvel fiatalabb, gazdag és előkelő családból származó hölgy között hamar szerelem lobbant, Lincoln végül 1841. újév napján az oltár elé vezette kedvesét. A leendő államfő felesége beszámolói szerint odaadó férj volt, aki mindennél jobban szerette a családját, ügyvédi és politikusi munkája azonban gyakran távol tartotta őt szeretteitől.

Két évre rá megszületett a házaspár első gyereke, Robert Todd Lincoln – az egyetlen a későbbi elnök gyermekei közül, aki megérte a felnőttkort –, őt követte 1846-ban öccse, Edward Baker Lincoln, becenevén Eddie. A kedves, szeretni való kisfiúnak kevés idő adatott meg a Földön, egy hónappal negyedik születésnapja előtt súlyos tuberkulózisfertőzést kapott, ágynak esett, és belehalt a betegségbe; a szülőket sokkolta kisfiuk elvesztése, a tragédiát azonban enyhítette valamelyest, hogy Mary nem sokkal később ismét teherbe esett.

A pár harmadik fia, William Wallace Lincoln 1850. december 21-én, tíz hónappal bátyja halálát követően jött világra; a fiút Mary sógora és a család orvosa, dr. William Wallace után nevezték el, aki Eddie-t is kezelte végzetesnek bizonyult betegsége idején. Willie a szemtanúk beszámolói szerint rengeteg tulajdonságában az apjára ütött, egyszerre volt kalandvágyó csibész és csendes, bölcselkedő hajlamú kisfiú, aki imádott olvasni és játszani a szavakkal, szívesen írt verseket, és a vasúti menetrendek megszállottja volt.

A Fehér Ház csirkefogója volt Willie Lincoln

A Lincoln család élete alaposan a feje tetejére állt, amikor 1860 novemberében az akkor már régóta politikai karrierrel kacérkodó családfőt az Egyesült Államok 16. elnökének választották, ami természetesen egyet jelentett a Springfieldtől 1200 kilométerre található fővárosba költözéssel. Az ekkor már öt tagot számláló Lincoln család – 1853-ban született meg az elnöki pár negyedik, legkisebb gyereke, Thomas „Tad” Lincoln – épphogy berendezkedett Washingtonban, az országot katasztrofális hír rázta meg: a déli államok kinyilvánították függetlenségüket, és megkezdődött a négy éven át tartó véres polgárháború Észak és Dél között.

Mialatt édesapjuknak az ország kormányzásában és a háborút illető létfontosságú kérdésekben kellett nap mint nap döntenie, a tízéves Willie és a nyolcéves Tad számára a fehér házi élet kellemes kaland volt: gyakran lófráltak és játszottak bújócskát, fogócskát az elnöki rezidencia különböző eldugott részein és a kertben, csínyeken törték a fejüket, olykor még az elnök fontos megbeszéléseire is belógtak szemlélődni. Lincoln nem büntette meg az illetéktelen betolakodókat, ellenkezőleg, úgy érezte, a két kis kópé jelenléte oldottabbá teszi a feszült taktikai megbeszéléseket.

Fertőzött víz okozta az elnök kedvenc fiának halálát

A gyerekzsivaj azonban váratlanul elnémult 1862 februárjában, amikor a két lókötő testvér tífuszfertőzéssel ágynak esett, miután a Fehér Ház ivóvízrendszerében keletkezett hiba miatt fertőzött vizet ittak. A magas lázban szenvedő két fiút az elnöki rezidencia elegáns vendégszobájában, széles és kényelmes faágyakba fektetve ápolták, édesanyjuk egy pillanatra sem tágított mellőlük; miközben Tad állapota folyamatosan javult, Willie-é egyre rosszabbodott. Az orvosok minden rendelkezésükre álló módszert bevetettek, hogy megmentsék a fiú életét, még különböző egzotikus, népi gyógymódokat is kipróbáltak, például a lázcsillapító hatásáról közismert, Peruból hozatott kínafafőzetet, mindhiába.

Február 20-án délután 5 órakor az elnöki pár kedvenc fia, a Fehér Ház csibészbajnoka, Willie Lincoln 11 évesen visszaadta lelkét a teremtőjének. A first lady annyira beleroppant fia halálába, hogy sírva esett össze, és három héten keresztül ágyban feküdt, még Willie temetésére sem ment el; az elnök, akit környezete rendíthetetlen államférfiként ismert, remegő lábakkal állt a halotti ágy mellett, könnyes szemét a tenyerébe temette. „Drága fiam… túl jó voltál erre a világra… Isten most hazahívott téged magához…” – zokogott csendesen.

Mary sohasem tudta túltenni magát fia halálán, depresszióba süllyedt, mely a férjével való kapcsolatát is megmérgezte; egy alkalommal a korábban idillikus kapcsolatban élő házaspár olyan csúnyán összeveszett, hogy Lincoln azzal fenyegette a feleségét, elmegyógyintézetbe küldi. Az elnök szemében Tad vette át elhunyt bátyja szerepét, a kisfiú lett a családfő új kedvence, aki a legsúlyosabb háborús pillanatokban is mellette volt, és reményt adott számára.

A legkisebb fiú sem úszta meg a tragikus véget

1865 tavaszán a polgárháború az északiak győzelmével véget ért, Lincoln azonban nem arathatta le a diadal gyümölcsét: április 14-én, mindössze öt nappal azután, hogy a konföderációs hadsereg főparancsnoka, Robert E. Lee tábornok letette a fegyvert, az elnököt egy fanatikus színész, John Wilkes Booth agyonlőtte páholyában a washingtoni Ford Színházban. Lincoln és három évvel korábban elhunyt fia holttestét vasúton hazaszállították Springfieldbe – az út során mindenütt tisztelők ezrei rótták le kegyeletüket a néhai elnök előtt –, ahol közös sírban helyezték őket örök nyugalomra.

Mary Todd Lincoln és két fia három évig Európában, Németországban és Angliában éltek, ahová az özvegy egészségi állapota és a hitelezők előli menekülés miatt költöztek, majd visszatértek az Egyesült Államokba, és Chicagóban telepedtek le. A néhai elnök legkisebb fia, Tad sem úszta meg a tragikus véget: 1871 júliusában váratlanul ágynak esett, és elhunyt. A mindössze 18 éves fiú halálának okáról megoszlanak a vélemények, egyesek szerint tüdőgyulladás, mások szerint tuberkulózis, mellhártyagyulladás vagy szívroham végezhetett vele.

Az özvegyen maradt korábbi first lady, Mary Todd Lincoln 1883-ban, 63 éves korában, míg egyetlen életben maradt fia, Robert 1926-ban, 82 évesen hunyt el.