Aki már járt Párizsban, tudja, hogy mennyi építészet értékkel bír a francia főváros: a Notre-Dame katedrálisában tomboló tűzvész mindannyiunkat emlékeztette, micsoda veszteség lenne, ha ezeknek akár kis része az enyészet martalékává válna. Az első világháború idején olyannyira aggódtak emiatt, hogy a város másolatát is elkezdték felépíteni csalétekképpen.
Ez szerepelt az ál-Párizs tervei közt
Maisons Laffitte városa a Szajna mentén a valódi Párizstól nyugatra található: ide tervezték a kamu-Párizst megépíteni. A tervek nagyratörőek és abszolút részletesek voltak, a tervezők mindenre gondoltak, és három zónára kaptak építési engedélyt.
- Az A zóna Saint Denis és Aubervilliers nagy külvárosi területeit igyekezett rekonstruálni a Gare du Nord és a Gare de l'Est pályaudvarok szerepeltetésével.
- A B zóna, maga a hamis Párizs, mely a Mars-mezőtől a Champs Élysées-n át a Trocadéro-palotáig és a város külső határait bejáró vasútig mindent magában foglalt, ami fontos.
- A C zóna pedig egy kitalált ipari terület lett volna hatalmas és teljesen üres gyárakkal.
Az éjszaka berepülőket tévesztették volna meg
Ha most nem érted, miért gondolhatták azt a franciák, hogy alig pár kilométerre a valódi Párizstól egy fából és vászonból készült változattal majd sikerül bárkit becsapniuk, érdemes belegondolni abba is, hogy az egyre fejlettebb légvédelmi megoldásoknak köszönhetően
a léghajókat már nem fényes nappal küldték a célpontok felé, hanem megvárták az éjjel leszálltát, amikor senki sem vette észre a csöndben érkező járműveket.
Ezek számára már elégséges lehetett volna az is, ha Párizs-sziluettet kiadó, megvilágított épületeket pillantanak meg maguk alatt, majd ezekre dobták volna le a bombákat. Francia vadászpilóták visszaemlékezéseiből kiderül, hogy az alattuk elterülő táj jellegzetességeinek felismerésére alapozták a célpontok felismerését: a folyókat, tavakat, utakat, erdőket, vasútvonalakat kutatták a magasból.
A legkisebb részletekre is figyeltek
Fernand Jacopozzi, a projekt eredetileg firenzei származású ötletgazdája és kollégái neki is láttak megvalósítani az ál-Párizs felépítését. Az A zónával indult a munka: a lámpák hálózatát úgy tervezték meg, hogy jellegzetes párizsi utakat idézzenek fel, mozgatható peronokra helyezett további lámpákkal pedig a közlekedő gőzmozdonyok illúzióját teremtették meg.
A gyárak épületeit fakeretre feszített vásznak adták, és még arra is odafigyeltek, hogy a majdnem elbombázott épületekben elhalványuljanak a fények,
így a magasban repülők azt hihessék, tényleg azt a célpontot sikerült megsemmisíteni, amelyiket akarták.
Végül az impozáns kamu-Párizs egésze nem épült meg, ugyanis hamarosan megköttetett a fegyverszünet, így az A zóna egy kis része született csak meg a valóságban – holott ma egészen biztosan kitűnő turistalátványosság lenne egy teljes ál-Párizs a valódi mellett.
A britek buktatták le őket
Érdekesség, hogy a franciák eredetileg nem akarták volna elárulni, mivel készültek a német bombák ellen: taktikájuk az volt, hogy egy későbbi háborúban jól jöhet még a félig megépített kamufőváros. A brit sajtó azonban kiszagolta a hírt, és egész fotóesszét közölt az elkészült városrészek fotóival, valamint a tervekkel.
A lelepleződést követően Jacopozzi mesterművének ez a torzója sem maradt ránk, ugyanis a húszas években lebontották azt.
Megálmodója ugyanakkor más nagy sikereket ért el: a világító reklámtáblák atyjává vált, valamint Párizs nem kis részben az ő munkájának hatására vált a fény városává.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
