Ezért életbevágó, hogy mindig legyen nálad könyv

Maurice magához tért. Először azt hitte, halott. Nem hallott és nem látott semmit. Aztán, ahogy kiélesedett a tudata, és egyre erősödő, zsibbadt fájdalom kúszott a tagjaiba, rájött, hogy él, még mindig él. A csata véget ért, és ő arccal a sárban feküdt. Óvatosan felemelte a fejét, és kinyitotta a szemét. A hófehér égbolt úgy borult a felperzselt verduni frontra, mint egy fényes üvegbúra a csapdába esett pillangóra. Emberek és lovak tetemei hevertek szerteszét. 

A hátára fordult, kiáltani akart, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Miközben megpróbálta visszaidézni, hogy hogyan vesztette el az eszméletét, végigtapogatta a felsőtestét sérülések után kutatva. Minden porcikája sajgott, és vacogott a metsző februári hidegtől, de úgy tűnt, nem esett komolyabb baja. 

Éles fájdalom hasított a mellkasába. Tenyere ösztönösen a bordáira vándorolt. Ujjai elakadtak dudorodó zsebében, amelyben egy kemény, vastag tárgy lapult: egy könyv. Hát persze, sehová sem ment olvasnivaló nélkül, még a háborúba sem. Elmosolyodott saját hóbortján. Előhúzta a regényt, amelyen, közvetlenül a cím vastagon szedett, piros betűi felett egy lövedék fúrta lyuk tátongott.

Az életmentő regény

Maurice Hamonneau a Francia Idegenlégió katonájaként vett részt az első világháborúban, amely során Verdunbe vezényelték a németek ellen. A közel egy évig tartó csata egyik tüzérségi csapásának utolsó túlélője volt. A támadás után hosszú órákig feküdt eszméletlenül. Amikor eszméletére tért, maga sem hitte el, hogy túlélte a harcot. 

Rájött, hogy megmenekülését a csodának és a kor népszerű angol írójának, Rudyard Kiplingnek köszönheti. Ugyanis a golyó, amely a földre terítette, a mellkasát találta el, de ahelyett, hogy a szívébe fúródott volna, a zsebében lapuló könyv, Kipling Kim című regényének 1913-as, francia kiadását találta el. Mindössze húsz oldal választotta el Hamonneau-t attól, hogy a golyó megölje.

Egy különleges barátság

Hamonneau így a háborút élve és a Croix de guerre, vagyis a hadikereszt birtokában hagyta maga mögött. De nem mindenki járt olyan szerencsével, mint ő. Kipling fia, aki az ír gárdánál szolgált, elesett. Amikor a francia katona meghallotta, hogy az író gyermekét gyászolja, elküldte neki a kitüntetését és a regényt, amely megmentette az életét. 

Kipling és Hamonneau közeli barátokká váltak. Az író később visszaküldte barátja fiának a hadikeresztet és a könyvet, amelyhez egy kedves levelet is mellékelt. Azt tanácsolta az ifjú Jeannak, hogy bal mellzsebében mindig tartson egy legalább 350 oldalas könyvet.