Még ha az évnek ez az az időszaka is, engem sosem hozott igazán lázba a karácsony. Persze azért nem vagyok akkora grincs, mert enni szeretek, dögleni is, meg olyan is van, hogy valamelyik rokon valóban eltalálja, milyen ajándékra is vágyom (ám ahogy öregszik az ember, a zokni-bögre kombó egyre jobban jön). A karácsonnyal szembeni ellenszenvem talán azzal köthető össze, hogy kifejezetten utálok vásárolni (most, hogy ezt írom, aranyvasárnap van, éppen egy órája próbálom rávenni magam, hogy elinduljak a legközelebbi bevásárlóközpontba), a karácsonyi vásárok, a plázák forgataga, illetve az alapvetően elvárt ajándékozás ezt nem enyhíti. Ne értsétek félre: ajándékozni jó, de főleg akkor, amikor tényleg kreatívat, hasznosat tudunk adni, meg leginkább szívből (és nem azt az állandó nyomást érezve a pénztárcánkon, hogy „a megbeszéltek szerint” 5 ezró alatt maradunk). Azaz: ha nem érezném, hogy a karácsony összességében a piacgazdaságnak többet használ, mint a kis lelkünknek, még lehet, bírnám is. Vagyis, hogy pontos legyek: igyekszem, hogy nekem ne erről szóljon.
Gondolkodtam, mi az, ami gátol még abban, hogy a karácsonyi hangulatot úgy igazán letüdőzzem, és amikor a minap december 6-án eszembe jutott, hogy a filmtörténelemben nem igazán láttam még jó mikulásos filmet, akkor rájöttem arra is, hogy jó karácsonyi filmből sincs sok. Sőt, ha már itt tartunk: az ünnepi slágerek, zenék terén is mintha túlzottan megbocsátók lennénk. Miután mindkét művészeti kifejezésmód különösen a szívem csücske, az alkotások silánysága, felületessége számomra nem vet jó fényt az ünnepi időszakra.
Finnyás sznob vagyok, persze, de én inkább arról gondolkodnék, hogy miért is van az, hogy pont a szeretet, a család és az összetartozás ünnepén, valamint az év végi számvetés környékén vesszük magunkat körül csupa-csupa üres kacattal: jelentse ez a jelentéktelen ajándékokat, a sallangokat pufogtató filmeket és a tinglitangli zenéket. Miért van az, hogy örökös csalódásba kergetjük magunkat, és olyan idilli képzeteket kreálunk az ünnepi időszakra, amiket aztán keresztülhúz az állandó veszekedés, az, hogy nem esik a hó, hogy a karácsony melege leginkább a nagypapa szájából érkezik, aki a szilva utolsó cseppjét épp az előbb párologtatta el véráramába.
Persze ez egy másik cikk lenne, de legalább most már értitek, miért kutatok olyan filmek után, amik túlmutatnak a kereskedelmi csatornák ünnepi kínálatán (Reszkessetek, betörők–Igazából szerelem–Télapu triumvirátus). Szóval ha meguntátok Kevint (ne legyen félreértés: egyébként őt én is imádom), akkor itt a filmes lista, amivel a karácsony tényleg karácsony lehet.
Hosszas tanulmányozás után, bizonyos szempontokat megvizsgálva és szem előtt tartva a következő filmek kerültek fel a listára (véletlenszerű sorrendben közölve):
Drágán add az életed!
Nincs karácsony Kevin nélkül, szokták mondani, én helyesbítenék: nincs karácsony John McClane kopaszodó feje, véres trikója és a Nakatomi-toronyház katasztrófája nélkül. Az akciófilm tökéletes az ünnepi időszakra, nincs szebb sztori annál, ahogy John és Holly házassága a borzalmak közepette új dimenziót kap.
Giccs: nyoma sincs. Ünnepi slágerek a háttérben: kellemes mennyiségben. Üres sallangok: ha a Jippiááájájé, seggfej! annak számít...
Az élet csodaszép
Az 1946-os évszám ne ijesszen meg, Az élet csodaszép a valaha készült legszebb karácsonyi film, amelyben George Bailey élete összeomlik, ezért öngyilkos akar lenni. Ezt a mennybéliek megakadályozzák: megmutatják neki, hogy a körülötte élők élete milyen sivár és szegényes lenne az ő létezése nélkül. Ha van életigenlő film, ami igazi mondanivalóval szolgál, akkor ez az.
Giccs: van, van, de ezt szívesen nyammogjuk. Ünnepi slágerek a háttérben: Mariah Carey még 24 évig meg sem születik! Üres sallangok: inkább tartalmas bölcsességek.
Fegyverszünet karácsonyra
Nem csak a nagyvárosi plázák kellős közepén vagy a jómódú kertvárosok otthonaiban tobzódhat a karácsonyi hangulat, 1914 telén, az első világháború frontjain szolgáló katonák küzdelmes, keserves közegében is eljöhet a szeretet ünnepe. A filmet valódi események inspirálták, amikor karácsony éjjelén a katonák kimásztak a lövészárkokból, és fegyvereiket hátrahagyva kezet ráztak egymással. „So this is Christmas...”
Giccs: csakis a szükséges. Ünnepi slágerek a háttérben: sejthető, hogy nem a harctér kellős közepén csendül fel a Wham! Üres sallangok: a giccs mellé azért csúszik.
Carol
Listám következő szereplője nem szigorúan karácsonyi film, hiszen elsősorban két nő szenvedélyes, ámde gátlásokkal és múltbeli titkokkal teli szerelméről szól. Mégis, 1951 telét írjuk, a karácsonyi időszak pedig mindenképpen fontos összetevője a filmnek – nemcsak vizualitásában, de jelentésében is: az ötvenes évek kétarcúsága párhuzamba állítható az ünnepi giccs különbségeivel, illetve az új év új kilátásaival.
Giccs: csak ha a misztikus, bujkáló szenvedélynek ez a másik neve (nem). Ünnepi slágerek a háttérben: nyoma sincs! Üres sallangok: hál’istennek ezeknek se.
Karácsony Artúr
Na de ha a gyerekkel is szeretnénk filmezni, vegyük elő ezt a mesét: a Karácsony Artúr az utóbbi évek legaranyosabb karácsonyi animációja, amelyben exkluzív bepillantást nyerhetünk abba, hogy a Télapó milyen hatalmas infrastruktúrával lát neki a világ összes karácsonyának, és hogy mi történik, ha hiba csúszik a gépezetbe: ha egy gyerek kimarad az ajándékosztásból. Kreatív, szellemes, jó szórakozás.
Giccs: a humor tökéletesen ellensúlyozza. Ünnepi slágerek a háttérben: hát, na... de itt jólesik. Üres sallangok: tán még ez is.
Ben-Hur
A 11 Oscar-díjas történelmi dráma egyrészt olyan hosszú, hogy bőven tökéletes az ünnepi punnyadás idejére, másrészt pedig izgalmas is: kalandfilm némi romantikával, akcióval és az 1959-es dátumot meghazudtoló látvánnyal. Univerzális a keresztény ünnepek tekintetében: Jézus születését és halálát is feldolgozza, mondanivalója pedig örök érvényű, megrendítő, nagybetűs eposz.
Giccs: egy grandiózus sztorihoz méltó. Ünnepi slágerek a háttérben: semmi, csakis Rózsa Miklós gyönyörű zenéje, ami a filmtörténelem egyik legkiemelkedőbbje. Üres sallangok: inkább olyan mondatok, amik sok-sok napig a fejben ragadnak.
Ollókezű Edward
Ez sem szigorúan vett karácsonyi film, de ha az év vége valóban a szeretet és az összetartozás ünnepéről szól, akkor Edward szívet melengető sztorija tökéletesen beleillik a képbe. Tim Burton hozza a tőle megszokott gótikus hangulatot, az egész sztorit pedig egy idős nő meséli el unokájának egy téli, havas éjszakán, miközben a háttéren Danny Elfman misztikus zenéje szól. Mondj tökéletesebb családi szórakozást szenteste másnapjára... várok!
Giccs: dehogy! Ünnepi slágerek a háttérben: nem és nem. Üres sallangok: negyedszer is nem!
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
