Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rövid kalauz arra az esetre, ha minden évben ugyanazt nézitek karácsonykor, és már baromira elegetek van belőle.
Még ha az évnek ez az az időszaka is, engem sosem hozott igazán lázba a karácsony. Persze azért nem vagyok akkora grincs, mert enni szeretek, dögleni is, meg olyan is van, hogy valamelyik rokon valóban eltalálja, milyen ajándékra is vágyom (ám ahogy öregszik az ember, a zokni-bögre kombó egyre jobban jön). A karácsonnyal szembeni ellenszenvem talán azzal köthető össze, hogy kifejezetten utálok vásárolni (most, hogy ezt írom, aranyvasárnap van, éppen egy órája próbálom rávenni magam, hogy elinduljak a legközelebbi bevásárlóközpontba), a karácsonyi vásárok, a plázák forgataga, illetve az alapvetően elvárt ajándékozás ezt nem enyhíti. Ne értsétek félre: ajándékozni jó, de főleg akkor, amikor tényleg kreatívat, hasznosat tudunk adni, meg leginkább szívből (és nem azt az állandó nyomást érezve a pénztárcánkon, hogy „a megbeszéltek szerint” 5 ezró alatt maradunk). Azaz: ha nem érezném, hogy a karácsony összességében a piacgazdaságnak többet használ, mint a kis lelkünknek, még lehet, bírnám is. Vagyis, hogy pontos legyek: igyekszem, hogy nekem ne erről szóljon.
Gondolkodtam, mi az, ami gátol még abban, hogy a karácsonyi hangulatot úgy igazán letüdőzzem, és amikor a minap december 6-án eszembe jutott, hogy a filmtörténelemben nem igazán láttam még jó mikulásos filmet, akkor rájöttem arra is, hogy jó karácsonyi filmből sincs sok. Sőt, ha már itt tartunk: az ünnepi slágerek, zenék terén is mintha túlzottan megbocsátók lennénk. Miután mindkét művészeti kifejezésmód különösen a szívem csücske, az alkotások silánysága, felületessége számomra nem vet jó fényt az ünnepi időszakra.
Finnyás sznob vagyok, persze, de én inkább arról gondolkodnék, hogy miért is van az, hogy pont a szeretet, a család és az összetartozás ünnepén, valamint az év végi számvetés környékén vesszük magunkat körül csupa-csupa üres kacattal: jelentse ez a jelentéktelen ajándékokat, a sallangokat pufogtató filmeket és a tinglitangli zenéket. Miért van az, hogy örökös csalódásba kergetjük magunkat, és olyan idilli képzeteket kreálunk az ünnepi időszakra, amiket aztán keresztülhúz az állandó veszekedés, az, hogy nem esik a hó, hogy a karácsony melege leginkább a nagypapa szájából érkezik, aki a szilva utolsó cseppjét épp az előbb párologtatta el véráramába.
Persze ez egy másik cikk lenne, de legalább most már értitek, miért kutatok olyan filmek után, amik túlmutatnak a kereskedelmi csatornák ünnepi kínálatán (Reszkessetek, betörők–Igazából szerelem–Télapu triumvirátus). Szóval ha meguntátok Kevint (ne legyen félreértés: egyébként őt én is imádom), akkor itt a filmes lista, amivel a karácsony tényleg karácsony lehet.
Hosszas tanulmányozás után, bizonyos szempontokat megvizsgálva és szem előtt tartva a következő filmek kerültek fel a listára (véletlenszerű sorrendben közölve):
Drágán add az életed!
Nincs karácsony Kevin nélkül, szokták mondani, én helyesbítenék: nincs karácsony John McClane kopaszodó feje, véres trikója és a Nakatomi-toronyház katasztrófája nélkül. Az akciófilm tökéletes az ünnepi időszakra, nincs szebb sztori annál, ahogy John és Holly házassága a borzalmak közepette új dimenziót kap.
Giccs: nyoma sincs. Ünnepi slágerek a háttérben: kellemes mennyiségben. Üres sallangok: ha a Jippiááájájé, seggfej! annak számít...
Az élet csodaszép
Az 1946-os évszám ne ijesszen meg, Az élet csodaszép a valaha készült legszebb karácsonyi film, amelyben George Bailey élete összeomlik, ezért öngyilkos akar lenni. Ezt a mennybéliek megakadályozzák: megmutatják neki, hogy a körülötte élők élete milyen sivár és szegényes lenne az ő létezése nélkül. Ha van életigenlő film, ami igazi mondanivalóval szolgál, akkor ez az.
Giccs: van, van, de ezt szívesen nyammogjuk. Ünnepi slágerek a háttérben: Mariah Carey még 24 évig meg sem születik! Üres sallangok: inkább tartalmas bölcsességek.
Fegyverszünet karácsonyra
Nem csak a nagyvárosi plázák kellős közepén vagy a jómódú kertvárosok otthonaiban tobzódhat a karácsonyi hangulat, 1914 telén, az első világháború frontjain szolgáló katonák küzdelmes, keserves közegében is eljöhet a szeretet ünnepe. A filmet valódi események inspirálták, amikor karácsony éjjelén a katonák kimásztak a lövészárkokból, és fegyvereiket hátrahagyva kezet ráztak egymással. „So this is Christmas...”
Giccs: csakis a szükséges. Ünnepi slágerek a háttérben: sejthető, hogy nem a harctér kellős közepén csendül fel a Wham! Üres sallangok: a giccs mellé azért csúszik.
Carol
Listám következő szereplője nem szigorúan karácsonyi film, hiszen elsősorban két nő szenvedélyes, ámde gátlásokkal és múltbeli titkokkal teli szerelméről szól. Mégis, 1951 telét írjuk, a karácsonyi időszak pedig mindenképpen fontos összetevője a filmnek – nemcsak vizualitásában, de jelentésében is: az ötvenes évek kétarcúsága párhuzamba állítható az ünnepi giccs különbségeivel, illetve az új év új kilátásaival.
Giccs: csak ha a misztikus, bujkáló szenvedélynek ez a másik neve (nem). Ünnepi slágerek a háttérben: nyoma sincs! Üres sallangok: hál’istennek ezeknek se.
Karácsony Artúr
Na de ha a gyerekkel is szeretnénk filmezni, vegyük elő ezt a mesét: a Karácsony Artúr az utóbbi évek legaranyosabb karácsonyi animációja, amelyben exkluzív bepillantást nyerhetünk abba, hogy a Télapó milyen hatalmas infrastruktúrával lát neki a világ összes karácsonyának, és hogy mi történik, ha hiba csúszik a gépezetbe: ha egy gyerek kimarad az ajándékosztásból. Kreatív, szellemes, jó szórakozás.
Giccs: a humor tökéletesen ellensúlyozza. Ünnepi slágerek a háttérben: hát, na... de itt jólesik. Üres sallangok: tán még ez is.
Ben-Hur
A 11 Oscar-díjas történelmi dráma egyrészt olyan hosszú, hogy bőven tökéletes az ünnepi punnyadás idejére, másrészt pedig izgalmas is: kalandfilm némi romantikával, akcióval és az 1959-es dátumot meghazudtoló látvánnyal. Univerzális a keresztény ünnepek tekintetében: Jézus születését és halálát is feldolgozza, mondanivalója pedig örök érvényű, megrendítő, nagybetűs eposz.
Giccs: egy grandiózus sztorihoz méltó. Ünnepi slágerek a háttérben: semmi, csakis Rózsa Miklós gyönyörű zenéje, ami a filmtörténelem egyik legkiemelkedőbbje. Üres sallangok: inkább olyan mondatok, amik sok-sok napig a fejben ragadnak.
Ollókezű Edward
Ez sem szigorúan vett karácsonyi film, de ha az év vége valóban a szeretet és az összetartozás ünnepéről szól, akkor Edward szívet melengető sztorija tökéletesen beleillik a képbe. Tim Burton hozza a tőle megszokott gótikus hangulatot, az egész sztorit pedig egy idős nő meséli el unokájának egy téli, havas éjszakán, miközben a háttéren Danny Elfman misztikus zenéje szól. Mondj tökéletesebb családi szórakozást szenteste másnapjára... várok!
Giccs: dehogy! Ünnepi slágerek a háttérben: nem és nem. Üres sallangok: negyedszer is nem!
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
