Adott egy idősödő férfi és adott egy fiatal nő, no meg az a bizonyos szikra, amely képes világokat lángba borítani. Valami mégsem adott ahhoz, hogy a történetük egymás karjában érjen véget. Gárdonyi Géza és Tóth Ilona szerelme szelíd, szemérmes és plátói volt.
Büszkeség és balítélet
Gárdonyi Géza negyvennégy éves, elvált ember volt. Az elmúlt tíz évből – amelyet a feleségétől külön töltött, és amely a válásukkal ért véget – levonta a tanulságot: piros békák potyogjanak az égből, ha ő még egyszer megházasodik. Az elhatározása visszavonhatatlan volt. Különben minek is bajlódott volna ügyes-bajos szerelmi kalandokkal, amikor mindenki tudta, neki egyszerűen az egészhez nincsen semmi érzéke.
Igazi agglegény volt, aki az anyjával élt együtt, és szabadidejében dolgozószobája magányába menekülve naplót írt és hegedülgetett. Meg sem fordult a fejében, hogy egy szép napon a vasútállomáson fut össze a nővel, aki miatt egy futó gondolat erejéig megfordulhatott a fejében, hogy feladja függetlenségét.
Ilona egy húszéves tanítónő volt. Gárdonyi nem tudta őt kiverni a fejéből, de szerencsére tudta, hogy hol keresse: legközelebb az almagyari szőlőben találkoztak szüret idején. A nap olyannyira megihlette a költőt, hogy hazatérve papírra vetett egy szerelmes verset.
Az udvarlással sem hagyott fel. Eger jól informált polgára lehetett, hiszen azzal is tisztában volt, hogy Mila – ahogyan később becézte a nőt – esténként rokonainak segít be a Remény utcai kocsmában. A tény, hogy a nőnek éppen azt a regényét vitte ajándékba, amelyet a kudarccal végződött házassága ihletett, jól mutatja, hogy Gárdonyi valóban nem értett a szebbik nem nyelvén.
Értelem és érzelem
Mindketten érezték, hogy van köztük valami, mégsem öntötték szavakba. Mila hamarosan odaköltözött Gárdonyihoz, de kizárólag házvezetőnői és titkári feladatokat látott el: az író ügyeit intézte, kitakarított nála és ápolta, ha megbetegedett. Esténként pedig kiültek a kertbe, és a férfi felolvasott neki legfrissebb kézirataiból vagy verseiből, amelyek – természetesen – a nő iránti érzéseit fogalmazták meg.
„Bolond szív mit akarsz? Mit álmodtál? / Tavaszt? / Rég elmult! Virág nincs már! / Az én országomban a boldogság-remény / határkövön ülő bús vándorló-legény”
– énekelte meg kapcsolatukat 1920 körül az Ősz van című költeményében. De Mila alakja a regényeiben is feltűnt. Ő ihlette az Ida regényét és az Isten rabjai Margitját. Ennek ellenére naplóiban nincs semmi nyoma annak, hogy amit a nő iránt érzett. Talán ők maguk sosem adtak nevet a kapocsnak, ami összefűzte a sorsukat.
Szerelem és barátság
Ilona férjhez ment. Hogy szerelemből, vigaszt keresve vagy beletörődésből, nem tudni, mindenesetre a házasságban nem találta meg a remélt boldogságot. Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy az élete szinte semmi sem változott.
Mila mindennap ugyanúgy felkereste a Gárdonyi házat, ahogyan azelőtt, mi több, egy időre még férje is csatlakozott hozzá, korrektorként és szerkesztőként dolgozott az író oldalán. Azt nem tudni, felfedezte-e a felesége és a munkaadója közötti különleges kapcsolatot, de az biztos, hogy a különös viszony lehetett a viták táptalaja.
A városban is róluk pletykáltak. Mila mégsem törődött azzal, amit az emberek mondtak, hűségesen látogatta Gárdonyit nap nap után.
Meggyőző érvek
Gárdonyi élete utolsó évét többnyire ágyban töltötte, ahonnan csak akkor kelt fel, ha Mila betoppant a házba. Orvosai hiába akarták Pesten kezeltetni, ő makacsul visszautasított minden elképzelést, ami kimozdította volna Egerből.
Október 30-a talán egy borús, őszi nap volt, vagy talán még utoljára felragyogott a nyár emlékét őrző nap, de Gárdonyi ebből már nem sokat érzékelt. Neki csak az számított, hogy az ágya mellett ülő Mila nem engedi el a kezét, még akkor sem, amikor az író anyja ráparancsol, hagyja pihenni a fiát.
Gárdonyi élete hátralevő részét Mila mellett, kezével a kezében töltötte. „Jó éjszakát, Istennek kedves angyala! Mindennek vége. Szép volt” – mondta, majd elaludt. Éjfélkor még utoljára felébredt, elbúcsúzott fiaitól és az édesanyjától, és hajnalban meghalt.
Mila Gárdonyi halála után elvált. Negyven évig élt még – magányosan, mindennap felkeresve Gárdonyi sírját az egri várban.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
