Kis híján egy botrányairól híres színésznő lett Petőfiné

petőfimegabula

Szendrey Júliát úgy ismeri az útókor, mint a nemzet költőjének feleségét. Pedig nem sokon múlt, hogy Petőfi mást vegyen el. A költő és Prielle Kornélia ármánnyal, féltékenységgel és félreértésekkel teli kapcsolata úgy indult, akár egy szappanopera.

1846-ban Petőfi két nő kezét is megkérte. Az egyik Szendrey Júlia volt, aki akkor még nem tudott biztos választ adni a költőnek, a másik pedig a feltörekvő, fiatal színésznő, Prielle Kornélia, aki már másnap oltár elé lépett volna a férfival. 

Papot, de azonnal!

Petőfi először 1845-ben találkozott Prielle Kornéliával. A debreceni színtársulat előadásának szünetében a férfi hazafias hévtől vezérelve el akart szavalni egyet a versei közül, de a cenzor útját állta, a debreceniek viszont azonnal a szívükbe zárták. Egy évvel később, amikor legközelebb a városban járt, a közönség ünnepelve fogadta, Kornélia pedig előadta egy megzenésített versét. 

Eddigre már megkérte Júlia kezét, de még a lány válaszára várt. A balszerencse úgy hozta, hogy az előadás másnapján utolérte a pletyka: Júlia máshoz akar férjhez menni. Petőfi a féltékenységtől vezérelve azonnal megkereste a színésznőt, és megkérte a kezét. Nelli igent mondott, a költő pedig azt javasolta, hogy házasodjanak össze minél előbb. 

A költő már másnap oltár elé akart állni húszéves menyasszonyával, de a szükséges papírok hiányában sem a református, sem a katolikus pap nem adta őket össze. Nyáry Krisztián úgy gondolja, a párnak szüksége lett volna a kiskorúnak számító lány szüleinek a beleegyezésére . 

A rivális nők: Szendrey Júlia és Prielle Kornélia
A rivális nők: Szendrey Júlia és Prielle KornéliaFotó: Wikipédia

Két szék közül a pad alá

Petőfi végül november 20-án visszautazott Pestre. Első útja barátjához, Jókai Mórhoz vezetett. Eldicsekedett a menyasszonyával és felkérte násznagyának az írót, aki pártolta a költő döntését. 

„Én Júliát nem ismertem, de ott láthattam őt, ahová Petőfi helyezte előttem, egyszer az Olympon, másszor a Phlegetonban. Hanem Kornéliánál tudtam valamit. Azt, hogy ábrándokkal teljes, naiv kedélyű, kedves teremtés... csupa szív az egész lény, önfeláldozó szív. Színészek között éltem, sohasem mondott róla senki egy gúnyolódó példázatot sem. Nem lett volna-e jobb, ha Petőfi megtartotta volna az új jegygyűrűjét? Akkor tán még most is élne?” – írta később Emlékrajzában. 

Barátja biztató szavai megerősítették Petőfit elhatározásában, és levelet írt Kornéliának, aki közben megtudta, hogy vőlegénye másba szerelmes, ezért hűvös elutasítással válaszolt. Időközben viszont Júliához is eljutott a hír, hogy a férfi, aki néhány hónappal korábban megkérte a kezét, más nő kegyeire is igényt tart. Naplójából megtudhatjuk, hogy kételkedett a hír igazságában: 

„Ma ismét azt beszélé Szüts Debrecenből, hogy ő ott keresztül utaztában annyira megszereté Priell Nelli szinésznőt, hogy őt mindjárt nőül akará venni, de először hitbeli különbség akadályozta, mire ő mindjárt a leány hitére akart áttérni, de erre is időt kívántak, mi alatt a leánynak aztán elment a kedve tőle, s így elmaradt az egész. S én e hosszú gyalázatos mesét mosolyogva halIgatám végig, mi alatt úgy fájt a szívem... Én e hírt ostoba hazugságnak tartom; de még is... ha bár milly csekély igaz van is benne, s ő addig, mig én keblem szentének helyezem képét, ő egy színésznő ölelései köztt neveté tán a bohó leányt, ki még egy csókkal sem meré tiszta öntudatát kockáztatni, s megtagadá a heves ifjútól azt, mit a jegyesnek volna csak szabad kérnie.”

Göröngyös út a házasságig

Júliának egyébként esze ágában sem volt másnak ígérni a kezét, mi több, magát okolta, amiért Petőfi elhidegült tőle. A költő hamarosan magyarázkodó levelet írt a lánynak, aki cserébe elküldte neki a naplója egy részletét, amiben az iránta érzett szerelméről írt. 

Petőfi és Júlia történetéből egy dolog már biztosan kiderült: titkok nem igazán léteztek. Júlia naplója nemsokára a pletykák középpontjába került. Úgy hírlett, Petőfi az ő sorait mutogatva dicsekedett el rajongásával. A helyzet pikantériája, hogy a Szendrey szülők így értesültek először a fiatalok viszonyáról. 

Mivel a szigorú apa tehetős férjet szánt lányának, próbálta megakadályozni a házasságot. Ultimátumot adott a lányának: egy évre meg kell szakítania minden kapcsolatot Petőfivel, és ha szerelmük kibírja ezt az időszakot, összeházasodhatnak. Természetesen azt remélte, hogy addigra mindketten meggondolják magukat. 

Mégsem így lett. 1847 nyarán Petőfi tollat fogott, és levélben megkérte Júlia kezét az apjától. „Levelet kaptam Sándoromtól és szabad neki felelnem... Nem hiában állt sárga rózsa asztalomon, midőn e levelet kaptam, mert ennek olvasása után az irigység kezdett bennem lakni, pedig eddig ez érzésről semmit sem tudtam. De nem is lehet csudálni; hogy is ne! Azt írja, hogy keztyümet, mellyet neki adtam, minden reggel és este csókolja! s én irigy ne legyek; illy pazarlás fel ne ingereljen. De jól van, én is így teszek; nekem megvannak az ő levelei, s én ezekre pazarlom azt, mit ő neki még nem adtam” – írta naplójában Júlia. 

Szendrey Ignácot, az apát nem tette ilyen boldoggá a neki címzett, lánykérő levél, és azt válaszolta rá, hogy végleges választ csak a kitűzött egy év leteltével ad. Petőfi azonban nem adta fel, személyesen is meglátogatta reménybeli apósát, aki ismét kiadta az útját. Végül az apa választás elé állította Júliát: vagy ő, vagy a költő. Júlia pedig választott, és 1847. szeptember 8-án hozzáment Petőfi Sándorhoz. 

Prielle Kornélia férjével, Szerdahelyi Kálmánnal és a Nagymama címszerepében
Prielle Kornélia férjével, Szerdahelyi Kálmánnal és a Nagymama címszerepébenFotó: Wikipédia

Nelli, akiből nem lett költőfeleség

Bár Kornélia bosszúból házasodott, miután kapcsolata véget ért Petőfivel, összességében valószínűleg jobb életet élt, mintha a költő felesége lett volna belőle. Szerdahelyi Kálmánt, első férjét végül elhagyta egy huszártisztért, karrierje pedig szépen ívelt felfelé, és az ’50-es évekre a Nemzeti Színház ünnepelt színésze lett. 

Hamarosan elvált, és ismét férjhez ment Szerdahelyi Kálmánhoz, ezúttal szerelemből. Csillaga a férfi halála után sem áldozott le, idős özvegyasszonyként is népszerű volt mind a munkájában, mind a férfiak körében. Csiky Gergely neki írta Nagymama című darabjának címszerepét, és nyolcvanévesen ismét rátalált a szerelem: hozzáment a nála közel negyven évvel fiatalabb Rozsnyai Kálmánhoz. „Bánom is én, akármit fecsegnek rólunk. Sok boldogtalanság és rosszul végződő házasság után végre boldog vagyok” – mondta a szép kort megélt színésznő. 

Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.