Karinthy Frigyes és felesége botrányos házassága telefonbetyárkodással kezdődött

A magyar irodalom legszerethetőbb párosának nem kellett a szomszédba mennie egy kis csínyért: előszeretettel ugratták egymást és másokat is. Karinthy ezért azonnal barátra lelt a huszonhét éves Böhm Arankában, amikor telefonbetyárkodásának áldozatává vált. A lány egy szánkóbaleset miatt a négy fal közé kényszerült, barátnőivel pedig elhatározták, hogy az időt az Újságíró Kör megviccelésével ütik el. Először Szép Ernőt kérték a telefonhoz, de ő akkor nem volt a klubban. Másodjára Karinthyt szemelték ki.

Hűtlen házastársak

Az író két évvel azelőtt veszítette el feleségét, Aranka pedig éppen válófélben volt orvos férjétől, amikor a rájuk talált a szerelem. Még megismerkedésük évében összeházasodtak. Mindegyikük magával vitte saját gyerekét, de született egy közös fiuk is, Karinthy Ferenc. 

A nagy szerelem ellenére – vagy éppen amiatt – házasságuk perpatvaroktól volt hangos. A szép és kacér Arankáért rajongtak a férfiak, a nő pedig nem bánta a közeledésüket. Fiatalon Adyt is az ujjai köré csavarta, Karinthy mellett többek között Zukmann Béla hegedűművész, férje titkára, Grätzer József és Déry Tibor voltak a szeretői. Az író Ítélet nincsen című regényében mesélte el a történetüket. 

„Aranka testének ellenállhatatlan nemi sugárzása s vele feleselve borotvaéles, gúnyos szelleme olyan párbeszédet folytatott, amelyet a kiművelt emberfő is tetszéssel hallgatott” – mondta róla a hozzá közel álló Devecseriné Guthi Erzsébet. Amikor Arankát arról kérdezték, hogy miért rendez jelenetet férje hűtlensége miatt, amikor maga sem hűséges, azt válaszolta: „Elég gyalázat, hogy tűri. Én nem tűröm.”

Valóban nem tűrte. Egy alkalommal, amikor Karinthy elhagyta, megmérgezte magát. Férje azonnal visszatért hozzá. 

Az „Aranka-jelenség”

Karinthy és Aranka minden hűtlenségük és kicsapongásuk ellenére szerették egymást, és amikor ennek titkáról kérdezték az írót, ezt felelte:

„A kíváncsiság. Az, hogy kiszámíthatatlan és sohasem unalmas. Hogy nem tudható, mi lesz a következő lépése. Mint amikor egy vadász párducra vadászik, és ráfogja fegyverét, de az csütörtököt mond. És a vadász utánaugrik egy késsel a kezében. Ott harcolnak életre-halálra, menekülés nincs. Az egyiknek bele kell döglenie, különben nem érdekes a játék.”

Aranka irodalmi körökben is jelenségnek számított. Faludy György így emlékezett vissza rá, amikor Karinthy Márton a nagyanyjáról faggatta: „Karinthy valamilyen klubban tartott előadást. Már élete vége felé lehetett. Nagyanyád Csulival, az akkori fiatal szeretőjével ült az első sorban, talán egymás kezét is fogták. Frici arról beszélt, hogy régebben kissé unalmas volt baszni, mert mindig sikerült. Csak ötven körül kezd érdekessé válni, mert akkor vagy sikerül, vagy nem. De milyen nagy diadal, ha sikerül, és milyen nagy tragédia, ha nem. Elkezdte tehát dicsérni ezt a kort, az ötven körülit. Ekkor Aranka közbeordít: »De a potencia se kutya, Frici!« Erre azt hittük, Karinthy felel majd valamit, de ő tovább beszélt mulatságosan. A végén viszont azt mondta: még emlékszik, mit álmodott a múlt éjjel. Azt álmodta, hogy meghalt, és a mennyek országába került. És az Úr elzavarta a jobbján ülő Jézus Krisztust. Mert az hozzá képest, aki Böhm Aranka férje, a szenvedésben csak pancser. Ezért átadatta a Jézus Krisztus helyét a még nagyobb szentnek, szegény Fricinek.”

Amíg a halál el nem választ

A viták nem szűntek meg. Ha éppen nem Karinthy félrelépései szolgáltatták a veszekedések témáját, akkor a pénzen veszekedtek. Aranka elvárta, hogy férje magas életszínvonalat biztosítson a családnak, miközben mindenüket a lakásukon megrendezett összejövetelekre költötték. 

Aztán a házaspár 1938-ban Siófokra ment nyaralni. Egy szóváltást követően Karinthy visszavonult a szobájába, ahol agyvérzést kapott, és egy óra múlva meghalt. Aranka élete végéig magát okolta. Hat évvel később, ötvenegy évesen meggyilkolták: 1944-ben elhurcolták a kórházból, ahol dolgozott, és Auschwitzba vitték. Szemtanúk szerint felpofozta őrét. Azonnal agyonlőtték.