A két fiatal gumis testvért egyáltalán nem érdekelte, hogy az övék legyen az éttermek legrangosabb elismerése. A legenda szerint egy biciklikerék sikertelen javítása adta nekik az ötletet ahhoz, hogy maguk állítsanak elő cserélhető gumiabroncsokat, amiket néhány éven belül autóknál, sőt később már autóversenyeken is használtak.
1891-re szabadalmaztatták a levehető, nem ragasztott pneumatikus abroncsot, ami elődeinél jóval ellenállóbb volt, és néhány év múlva a cég furán hurkás kabalafigurája, Bib is megszületett. Bibet gumiabroncsokból rakták össze, nevét pedig a Nunc est bibendum! latin mondatból kapta, ami első plakátjukon állt. Ma már talán furcsa, hogy egy gumigyár azzal hirdeti magát, hogy Most inni kell!, de az ötletgazdák mégis ezzel ünnepelték az új abroncsot, ami legyőz minden akadályt.
Hogyan született meg mindebből útikönyv, a Guide Michelin?
A Michelin fivérek nemcsak a szakmai újításokban voltak otthon, hanem a marketingben is. Úgy gondolták, ha kiadnak egy kis útikönyvet térképekkel és az útközben fellelhető legjobb helyekkel, akkor az autózás is népszerűbb lesz, és nagyobb szükség lesz a gumiabroncsaikra. A Guide Michelin először 1900-ban jelent meg, és hamar népszerű lett. Mivel alig volt néhány ezer autó az országban, az autósok sem voltak épp tájékozottak az úthálózatot, az utazás közben megtalálható szálláshelyeket, benzinkutakat illetően.
Az eleinte ingyenes útikalauz olyan információkkal szolgált a sofőrök számára, mint hogy hol találnak útközben benzinkutat, gumiabroncscserével foglalkozó műhelyt, és térképeket is mellékeltek a könyvben. A lelkes testvérek még útjelző táblákat is készítettek, és ki is helyezték őket, hogy ezzel is segítsék az autósokat az eligazodásban.
Az volt a cél, hogy az autósok minél többet járják az országot, egyre nagyobb távolságokat tegyenek meg, és ebben a szerzők igyekeztek is minden lehetséges módon segíteni őket.
A kis kalauz egyre bővült, lassan, de biztosan az egyre gyarapodó autótulajdonosok fontos kiadványa lett, ami egyre több országban jelent meg. Pénzt azóta kérnek érte, amióta André Michelin egyszer meglátta, hogy az egyik műhelyben munkapadként használják a könyvüket. Ekkor jött rá, hogy jobban fogják értékelni a kiadványt, ha pénzért jutnak hozzá.
Megjelennek az éttermek
1922-től már fizetni kellett a könyvért, amiben egy idő után nemcsak térképek és szálláshelyek, hanem éttermek is megjelentek. Utóbbiakkal kapcsolatban úgy érezték, illene rangsorolni valahogy őket, így születtek meg a csillagok annak érdekében, hogy segítsék az autósokat abban, hova érdemes betérni útközben. Egy csillag járt az olyan étteremnek, amit nagyon jónak találtak, kettőt kapott az a hely, ahol úgy gondolták, annyira kitűnő a konyha, hogy érdemes egy kis kitérőt is tenni miatta, és három csillag volt a jutalma annak az étteremnek, amely önmagában is megér egy külön utazást.
Később Bib is megjelent az étterem-értékelésben, külön kategóriát jelölve. 1955 óta nemcsak csillagok vannak, hanem bevezették a Bib Gourmand (Ínyenc Bib) kategóriát is. Ezt a jó ár-érték arányt felmutató éttermeknek adják, ahol finom ételeket lehet kapni viszonylag olcsón.
Márkaépítés egy kis plusszal
„A kiadvány és története biztosan sokat segített a márka presztízsének, hiszen a gumiabroncsok, azért lássuk be, nem a legszexisebb termékek” – fogalmazta meg Tony Fouladpour, a Michelin North America PR-igazgatója a Business Insidernek.
És hogy hogy fér össze egy étteremkalauz kiadása a gumiabrocsgyártással? Az igazgató szerint a közös nevező a minőség: a Michelin imázsa szerint kiváló minőségű, prémium márka, a Michelin-kalauz pedig sokak szerint az étkezési kalauzok Bibliája.
A csillagokat kiosztó ítészek mindannyian fontos szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek a kulinária területén, sokan korábban maguk is séfek voltak, de tapasztalattól függetlenül mindannyiuknak át kell esniük a hivatalos képzésen Franciaországban. Névtelenek, tilos újságírókkal beszélgetniük és bármiről nyilatkozniuk az értékelés kapcsán. Evés közben nem jegyzetelhetnek, és sokszor több alkalommal is visszatérnek egy helyre, mielőtt az értékelés megszületik.
A Michelin-útmutató egy hatalmas vállalat apró töredékét képviseli – teszi hozzá Fouladpour, kiemelve, hogy a kiadvány nem kifejezetten jövedelmező, sokkal inkább a márkaépítés eszköze, amivel az alapítókra és az ő munkájukra emlékeznek.
A séfek legtöbbje egyre több csillagot akar
A nyomás hatalmas a séfeken: a 46 éves Sebastien Bras, aki a a Le Suquet nevű helyet viszi Közép-Franciaországban korábban azt közösségi oldalán jelentette ki, hogy nyugodtabban szeretne élni, ezért jobb lenne, ha a következő évben megjelenő Michelin-kalauzban már nem szerepelne az étterme. Olyan több alkalommal is előfordult – és erre utal Bras is –, hogy egy-egy sikeres séf az elvárások, a mindennapi nyomás miatt öngyilkos lett.
Gordon Ramsay 2013-ban sírva fakadt, amikor elvesztette a New York-i étterme második csillagát – írta meg akkor a Daily Mail. Kollégája, Marc Veyrat pedig azért ment bíróságra, mert azt akarta, ítélet kötelezze arra a kiadót, hogy indokolják meg, miért vettek el tőle egy Michelin-csillagot a háromból. Végül elvesztette a pert.
