Ha a kutyáknál a csóválás miatt keletkezett, akkor mi a helyzet a többi állattal, akik nem a farkukon keresztül fejezik ki érzelmeiket, mégis hatalmas van nekik? Ott van például a mókus a mókusméretű farokkal, a vakond a viszonylag kicsivel és az őz, aki szintén nem menőzhet nagy méretekkel. És hogy tovább bonyolítsuk: a farok elsősorban a gerincesek jellemzője, de akkor miért van például a skorpiónak? Mi ebben az egészben a logika?
No, ha nem keresünk az egészben túl sok összefüggést, sokkal közelebb juthatunk a megoldáshoz.
Ezért van az állatoknak farka
Millió haszna van az állatok farkának, az adott fajtól és annak életmódjától függően. A kutyák érzelmeket fejeznek ki vele, és futás közben az egyensúlyozásukat is segíti, főként irányváltásnál. A csóválás ráadásul elősegíti az illatanyagok szétszórását a környező levegőbe, és ezek a szagok rengeteg információval szolgálnak fajtársai számára.
A halaknál is a mozgást segíti, a macskafélék és a kenguruk a farkukkal egyensúlyoznak, egyes majmok és oposszumok pedig olyan farokkal rendelkeznek, ami az ágakba való kapaszkodást segíti.
És ez még nem minden: a madaraknál szintén az egyensúlyozásban van szerepe, a harkályoknál támasztékként is szolgál, a paradicsommadarak és pávák a párválasztáskor is bevetik.
A farok egyes fajok számára a legyek elzavarására is tökéletes, de kommunikációra is használhatók: egyes szarvasfajok farkuk alsó, fehér végének felvillantásával figyelmeztetik a többi, közelben levő fajtársat az esetleges veszélyre.
