Van az úgy, hogy elkezdünk palacsintát sütni, erre az első elszakad. Aztán néha még az ötödik is. Vajon mitől esnek szét a látszólag szimpatikus palacsinták, amikkel szakadás nélkül is épp elég időt töltünk a konyhában?
Az a helyzet, hogy nem létezik egyetlen, hivatalos oka a problémának. A palacsintaszakadás ugyanis olyan, mint a szakítás: több összetevős probléma, amit még a kommunikáció sem old meg. Egy kis utánajárás viszont igen, úgyhogy már soroljuk is a lehetséges okokat és megoldásokat.
Miért szakad?
- Ha nem várod meg, hogy megsüljön a tészta, hanem igyekszel minél előbb megfordítani, szakadni fog, mert még nincs megsülve. Érdemes tehát kis-közepes lángon elég időt adni mindkét oldalnak.
- Ha nincs a tésztában, de leginkább a palacsinták alatt zsiradék, sokszor akkor is szakad. Adj a tésztához mindig egy kevés olajat, és kerüljön belőle legalább az első palacsinta alá is.
- Ha gyenge a tészta, vagyis túl folyékony, híg, és nincs, ami összetartsa, akkor is elszakad. Ebben az esetben több lisztet, vagy egy tojást adj hozzá, vagy akár mindkettőt.
És mi van akkor, ha vékony palacsintát szeretnél?
A tésztának a palacsintaszakik szerint a tejtől lesz kicsit tömörebb állaga, így ha ugyanolyan sűrűségűre kevered ki tejjel, mint vízzel, a tejeset kicsit vastagabbra fogod tudni kisütni. Szóval ne ijedj meg attól, hogy víz (is) kerüljön a tésztába. Igazán vékony palacsintát csak jól felmelegített, de nem tűzforró serpenyőben tudsz sütni, és ha a tésztába nem is kerül olaj, alá mindenképpen kell tenni egy keveset.
Ha pedig megtörtént a baj, akkor se dobd ki a szakadt palacsintákat. A serpenyőben szaggasd apró darabokra, süsd meg alaposan, és baracklekvárral, porcukorral tálald. Ezt hívják Kaiserschmarninak, a mi búzadarás császármorzsánk osztrák változata.
