Az ókori egyiptomiak gondoskodtak róla, hogy az állatok iránti szeretetük fennmaradjon az utókor számára. Ásatásokból tudjuk, hogy szívesen tartottak kis kedvencet, sőt voltak, akik magánállatkerttel büszkélkedhettek. Régészek a Kairótól 30 kilométerre fekvő egyik szakkarai sírban több tucat mumifikált macskára és macskaszobrokra bukkantak, ami arról árulkodik, hogy ezek az állatok igazán különleges helyet foglaltak el az egyiptomiak szívében.
A macskák egyeduralma
James Allen Baldwin tanulmánya szerint a macskák már 5000 évvel ezelőtt is fontos szerepet töltöttek be az egyiptomiak életében. Valószínűleg a mezőgazdaságban megjelenő rágcsálók vonzották az első vadmacskákat a városok és falvak közelébe, az emberek pedig értékelték és óvták azokat az állatokat, amik távol tartották a kártevőket a terméstől.
Számtalan régészeti bizonyíték utal arra, hogy a macskák több szempontból is fontos szerepet töltöttek be annak idején. Megvédték a háztartást a rágcsálóktól és a mérges kígyóktól, segítették a madárvadászatokat, vagy egyszerűen dédelgetett házi kedvencek voltak. Ugyan emberi sírokba temették őket, az ember és a macska közötti kapcsolat mibenléte azonban nem mindig egyértelmű. Néhány állatot például a túlvilági élethez szükséges tárgyakkal együtt temettek el, hogy gazdájukat halála után is segítsék. 1000 körül macskák ezreivel kezdték megtölteni hatalmas sírjaikat. Gondosan bebugyolálták, majd feldíszítették őket.
De az is előfordult, hogy külön sírba tették a macskákat. Egyiptomba utazó rómaiak jegyezték le, hogy néha hosszú utat tettek meg, hogy kedvencüket örök nyugalomra helyezhessék egy temetőben. Egy macska megölése pedig súlyos bűncselekménynek számított.
Básztet, az ókori szuperhősnő
A tudós Alleyn Diesel szerint az ókori egyiptomiak valószínűleg fokozatosan ruházták fel isteni jelentőséggel a macskát. Csodálták természetfelettinek hitt tulajdonságait – halk lépteit vagy az éjjellátás képességét –, amik közrejátszottak abban, hogy szent állattá váljon. Napos helyek iránti szeretete miatt pedig Rével, a napistennel hozták összefüggésbe. Az oroszlán- és párducistennők is fontosak voltak, de legjobban a macskaformában ábrázolt Básztetet tisztelték. Eleinte őt is oroszlán alakban jelenítették meg, később házi macskává szelídült.
Básztet egyszerre volt vad és gondoskodó, a termékenységet, a születést és a védelmet testesítette meg. Az 5. század körül Bubasztisz városában – a mai Zagázígben – hatalmas Básztet- és ezzel együtt macskakultusz fejlődött ki. Óriási temploma zarándokok százait vonzotta, akik apró macskaszobrokkal adóztak az istennőnek. Hívei macskaamulettet hordtak maguknál vagy tartottak otthonukban. Básztet kultusza közel 1500 évig maradt fenn.
