Sokkal érdekesebb úgy filmet nézni, hogy mindig arra gondolsz: ami a képernyőn történik, annak oka van. Pont azért, mert nem véletlenszerű események sorozata kerül filmszalagra, hanem a rendező az írókkal és a stáb tucatnyi tagjával karöltve a legapróbb dolgokig mindent megtervez. Nem véletlenül vannak a legnagyobb filmeknek őrült, elvakult rajongói, akik fáradhatatlanul keresik az elbújtatott részleteket vagy bakikat a háttérben, amiket néha az alkotók sokszor szándékosan hagynak ott a csámcsogni vágyó nézőknek.
De mi van a tejjel? A Now You See It YouTube-csatorna videóját alapul véve kiderítettük.
A tej az ártatlanság itala?
A Becstelen brigantyk számos zseniális jelenettől hemzseg, de az egyik legemlékezetesebb az, amikor Hans Landa ezredes Shosannát is bújtató gazda társaságában legurít egy pohár friss tejet. Elégedetten csettint a nyelvével, majd kifejezi háláját és dicséretét. Mindez teljesen átlagos lenne, de mégis különös feszültséget szül. Időhúzásként szolgál, és persze sejtjük, hogy kegyetlen náci tiszt lévén az ezredes hamarosan halomra fogja gyilkolni a ház lakóit. A tejivás egy abszurd helyzethez szolgál eszközül, Hans Landát pedig még inkább mániákussá teszi.
Pedig alapvetően a tej éppen a fiatalságot és az ártatlanságot jelentené, hiszen leginkább a gyerekek isszák, no meg a csecsemők. A Kapj el, ha tudsz például pontosan ezt használja ki, amikor Leonardo DiCaprio karaktere 16 éve minden sármjával másodpilótának adja ki magát, majd a légiutas-kísérőtől talpig illegálisan, de ártatlanul tejet kér – emlékeztetve a nézőt is arra, hogy még gyerek. A Mechanikus narancs szintén a tej révén közli, hogy a testi erőszakot és sok bántalmazást, amit a cselekményben láthatunk, tinédzserek követik el (bár ez már kapcsolatban áll az ital egy későbbi jelentésével is). Vagy például a legendás James Dean olyan intenzíven nyeli az üveg tejét a Haragban a világgal című film egyik jelenetében, hogy képtelenség nem összekapcsolni azzal, ami a film központi témája: hogy a fiatal Jim hogyan küszködik a felnőtté válással.
De ha belemagyarázósak akarunk lenni, akkor vehetjük még a Reszkessetek, betörők! elejét, amikor Kevin és bátyja veszekedni kezdenek, és ennek során egy hatalmas doboz tejet öntenek ki a konyhapultra. Finom emlékeztető lenne ez arra, hogy a főszereplők még korántsem érettek? De persze nem kell ennyire mélyre ásni, lehet csak egyszerű poén is, és nem is ez a lényeg. Általában akkor válik a tej szimbólummá, amikor már felnőtt emberek kortyolnak belőle.
A gonoszok nedűje?
Ha a tej a gyermekiesség jelképe, akkor ennek fényében humoros vagy éppen meglepő látni, ahogy például a Léon, a profiban az egyszemélyes hadseregként működő bérgyilkos a teljes film alatt tejet iszik. Ez egyrészt a komikum eszköze, de ugyanúgy jelzi Léon emberi oldalát, szülői ösztönét, ahogy a fiatal Matildát szárnyai alá veszi.
Mindennek ellenére a filmvásznon tejet inni mindig egy kicsit szokatlan, és éppen ezért jelentőségteljes. Alapvetően kissé furcsa az, amikor egy felnőtt ember tejet iszik, és ezt a filmkészítők ki is használják. Hitchcock már 1941-ben észben tartotta, és a Gyanakvó szerelem című szerelmi thrillerben például a tejet feszültségfokozó eszközként használta: a néző ugyanis gyanítja, hogy a tej, amit Cary Grant karaktere a feleségének szolgál fel, mérgezett. Ez persze nem önmagában működik így, a történet értelemszerűen hozzátesz az érzéshez: a feleség rendületlenül hisz abban, hogy férje a pénzére éhes, és ezért meg akarja ölni.
A néző fülébe ültetett bogár pedig csak tovább duruzsol, miközben Grant szenvtelen arccal halad felfele a lépcsőn egy pohár tejjel felesége hálószobája felé. Gyanakodunk, hogy a ravasz férj pont az ártatlanság és tisztaság italával teszi el láb alól a házastársát, Hitchcock pedig a snittekkel, a fények és a zene segítségével, természetesen minden erejével ezen dolgozik. Vajon ugyanez lenne a helyzet, ha egy csésze kávé vagy egy pohár whisky lenne azon a tálcán? És itt vissza is kanyarodhatunk a Becstelen brigantykhoz, ahol ugyanígy a fenyegetés eszközeként, közelgő viharfelhőként jelenik meg a tej – egy kevésbé odaillő dolog (még ha alpesi vidéken is vagyunk), ami szokatlanságából fakadóan szorongást kelt.
Roland Barthes társadalomelméleti gondolkodó és filozófus így vélekedett Mythologies című könyvében a tejről: „A tisztasága, ami összekapcsolható a gyermeki ártatlansággal, az erő jelképe, egy olyan erőé, ami nem eldobható, nem kongó,
de nyugalom, fehérség, érthetőség övezi, a valósággal egyenlő.
„Monsieur, mind a családjának és a teheneinek azt mondom; bravó!” – mondja az ezredes, és pontosan ezt a megingathatatlan stabilitást sugározza minden egyes mozdulatával és szavával. Amikor egy főgonosz tejért nyúl, akkor az hátborzongató tud lenni, de ugyanúgy meg tudja mutatni az erejét, az őrületét, a kimértségét is. Egy pillanatra gondoljunk csak a Mechanikus narancs tinédzsereire, akik nem drogok és alkohol hatása alatt válnak azzá, amivé, ők már azok.
Az anyatej, amit nem iszunk
A Mad Max: A harag útja tele van durva és véres akciójelenetekkel, a közönség mégis talán nem is ezeknél mozgolódik leginkább, hanem amikor Halhatatlan Joe megkóstoltatja egyik katonájával a frissen facsart anyatejet. A nyugati kultúrában van egyfajta viszolygás az anyatejjel szemben, néhol kimondatlan tabu azt felnőttként inni (még akkor is, ha valakik pont a szexuális életük részeként használják, de ez már egy másik téma). Emlékezzünk a Vejedre ütökre, amiben Ben Stiller egy palack tejet bont, belekóstol, és azt mondja, hogy „egy kicsit avas”, majd Robert De Niro közli vele, hogy természetesen, hiszen a felesége bal melléből származik, mire az majdnem kiköpi. Valahol logikátlan, hogy miért alakult ki ez az irtózás az emberi tejjel szemben, hiszen egyértelműen az embernek készült, és az eredetét pontosan ismerjük, nem úgy, mint a tehéntejét.
A Mad Maxben ezzel idegenítik el még inkább a posztapokaliptikus jövőt a mostani világunktól:
a társadalom már annyira rászorul, hogy kénytelen emberi tejet fakasztania.
A filmben fókuszban szerepelnek a folyadékok. A nők a tejükért vannak kihasználva, a férfiak pedig a vérükért. A nép pedig úgy, hogy a fejük felett szabályozzák a felgyülemlett vizet. Mindennek ura Halhatatlan Joe, akire megint illik az a séma is, hogy a birtokolt tej az erő jelképe. Ezek a szimbólumok pedig képessé teszik a rendezőt arra, hogy szavak nélkül is bemutasson karaktereket és cselekményrészeket (ami itt különösen lényeges, tekintve, hogy nem sokat beszélnek a filmben).
Például Max legelső, Furiosa iránti önzetlen cselekedete után tejben mossa meg az arcát, megmutatva, hogy kész a változás útjára lépni, elhagyni az életmódját: tisztába teszi magát az ártatlanság italával. De ugyanígy a film fináléjában, amikor a saját vérét adja a nőnek: a férfi vére és az anyatej párosa új kapcsolatot hoz létre. Nem is gondoltad volna, milyen fontos szerepe lehet a tejnek a vizuális történetmesélésben, ugye?
